Pavol Rusko. Egyértelműen az ANO elnöke és az SDKÚ-MKP-KDH-ANO pártok alkotta kormány gazdasági minisztere volt az elmúlt napok főszereplője a belpolitikai színtéren. Az uborkaszezon-végi színjáték eredményei ma még beláthatatlanok, az viszont már bizonyos, hogy ismét szűkült a már huzamosabb ideje kisebbségben lévő kormány parlamenti képviselőinek száma, a gazdasági minisztérium irányítása pedig a pénzügyminiszter kezébe került.
„Vagy Rusko távozik a kormányból, vagy mi” – fogalmazta meg tömören Hrušovský elnök a Kereszténydemokrata Mozgalom ultimátumát azt követően, hogy kiderült, Pavol Rusko több mint 100 millió koronás kölcsön felvételéről írt alá még 2003-ban váltót – az azóta elhunyt – Ľubomír Blasko vállalkozótól, amit – állítólag – ugyan visszafizetett, ám hogy miből, arra nem adott elfogadható magyarázatot.
A koalíciós tanács múlt hét kedden ült össze, hogy tárgyaljon a Rusko távozását sürgető KDH-s követelésről. Rusko „ártatlanságát” nem csak a koalíciós partnereinek bizonygatta, hanem erre a széles nyilvánosság előtt több szlovák napilapban közzétett hirdetésében is kísérletet tett. A koalíciós tanács ülésén azonban újabb „bomba robbant”. Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a Nemzeti Ügynökség a Kis- és Középvállalkozások Támogatására annak felügyelő tanácsa tudta nélkül több mint másfél milliárd(!) koronát utalt át egy kassai magánvállalkozás számlájára. A nemzeti ügynökség a gazdasági minisztérium hatásköre alá tartozik, és felmerült a gyanú, hogy ez mögött is Pavol Rusko állhat.
Dzurinda egy nap haladékot adott Ruskónak, hogy az önként mondjon le a gazdasági tárca vezetéséről. Rusko ennek nem tett eleget, mire Dzurinda javasolta Ivan Gašparovič köztársasági elnöknek, hogy mentse fel Ruskót miniszteri tisztségéből. Az államfő ennek eleget is tett. Rusko válasza sem váratott sokáig, keddről szerdára virradóra tanácskozott az ANO elnöksége, majd Rusko arra kérte Gašparovičot, menessze pártja további minisztereit is. Ez a lépése viszont az általa létrehozott ANO-t is megosztotta, annak alelnökei nyíltan szembefordultak Ruskóval.
Átmenetileg Ivan Mikloš pénzügyminiszter tölti be a gazdasági miniszteri posztot, aki már át is vette Gašparovič köztársasági elnöktől az erre vonatkozó megbízatási oklevelet. Ivan Mikloš bejelentette, elsőrendű feladatának tekinti a Nemzeti Ügynökség a Kis- és Középvállalkozások Támogatására által átutalt, több mint másfél milliárd korona ügyének kivizsgálását. Felháborítónak nevezte, hogy az a felügyelőtanács tudta nélkül utalta át a pénzt. Jelezte, új tisztségében kiemelt figyelmet szentel majd a Szlovák Villamosművek privatizációjának és a Hyundai/ Kia autógyár építésének körülményeire.
A koalíciós szerződés értelmében a gazdasági tárcán kívül az ANO-t illeti a kulturális és az egészségügyi minisztérium vezetése is. Rusko Dzurindának írt levelében František Tóth kultuszminiszter helyére a besztercebányai kerületi elöljárót, Milana Kepeňát, a gazdasági tárca élére pedig Vladimír Menich közlekedési államtitkárt javasolta. Közölte, az egészségügyi tárca élére napokon belül megteszik javaslatukat. Az ANO egyúttal nyilatkozatban hívta fel a figyelmet arra, hogy Dzurinda ennek a kérésnek – ha el akarja kerülni a koalíciós szerződés megszegését – köteles eleget tenni. Dzurinda lapzártánkig ezzel kapcsolatban nem nyilatkozott egyértelműen, csupán elmondta, hogy Tóth és Zajac miniszterek eddigi munkájával elégedett.
Pavol Rusko maga mögött tudhatja az ANO elnökségének támogatását, valamint a párt nyolc kerületi elnökségéből hétnek a bizalmát. Csupán az Eperjesi kerület nem állt ki mellette. Elvesztette viszont alelnökei Ľubomír Lintner és Jirko Malchárek bizalmát, és az ANO parlamenti képviselői – amelyek közé miniszteri menesztését követően már ő is beletartozik, hiszen a törvény szerint kormánytisztsége megszűnését követően visszatérhetett a parlamentbe – közül csak hárman állnak az ő oldalán. Érdekes módon, az ANO hölgytagjai lojálisak Rusko iránt: Eva Černá, Beata Brestenská és Iveta Henzélyová.
Az ANO Országos Tanácsa szombaton ült össze Besztercebányán. A lapzártánk után sorra kerülő tanácskozástól arról is döntést vártak, hogy öszszehívják-e az ANO rendkívüli kongresszusát? Amennyiben összeül a kongresszus, Lintner kilátásba helyezte, hogy kellő támogatás esetén megpályázná az ANO elnöki tisztségét.
A koalíciós szerződés egy pártközi megállapodás, annak nincs semmilyen jogi kötelezettsége Dzurinda miniszterelnök irányába. Ha a kormányfő nem teljesíti Rusko kérését – azaz Zajac és Tóth a helyükön maradnak – csupán az történik, hogy a koalíciós szerződés érvényét veszti. Ez már attól is így lenne, ha az ANO bejelenti, hogy kilép a kormányból. Mivel az ANO parlamenti frakciójában csak hárman állnak Rusko mellett, így a kormány mindössze négy képviselőt vesztene a törvényhozásban. Ügyes lobbizással, a független képviselőkkel és az ellenzéki HZDS-szel való egyezkedéssel viszont elképzelhető, hogy a kormány kisebbségben is eredményes tud maradni a parlamentben. Erre valószínűleg csak akkor kapunk választ, ha megkezdődik a törvényhozás őszi ülésszaka. Politikai elemzők az előre hozott választások esélyét is latolgatják, ehhez azonban 90 voksra van szükség a 150 lehetségesből, és nagy kérdés, hogy egy ennyire heterogén parlamentben ez elérhető-e? Mindenesetre, ismét forró ősz várható a szlovákiai belpolitikában. (sita, on)
Rudolf Zajac, az ANO egészségügyi minisztere a leváltását szorgalmazó Rusko javaslatra úgy tekint, hogy az nem vezethető vissza semmilyen kettejük között lévő személyes ellentétre.
František Tóth kultuszminiszter szerint az ANO elnöksége azért kéri miniszterei visszahívását, mert amennyiben Dzurinda annak nem tesz eleget, akkor az ANO-nak egyértelmű indoka lehet arra, hogy kilépjen a kormányból és átüljön az ellenzék soraiba.
Robert Fico, az ellenzéki Smer elnöke elmondta, pártja semmi esetben
sem fogja támogatni az egyre szűkülő Dzurinda-kormányzatot.
Dzurinda államfő – szokásához híven – nem sokat árul el a jövőt illető
szándékairól. Azt azonban leszögezte, hogy az SDKÚ elnöksége teljes bizalmát
élvezi.
Kvarda József, az MKP parlamenti képviselője lapunknak elmondta, hogy a KDH ultimátuma után várható volt Rusko leváltása. Az MKP azonban esélyt akart adni Ruskonak, ha tudja, tisztázza magát a vádak alól. Kvarda szerint Rusko kiválása nem okoz megoldhatatlan problémát a kormányzást illetően.
A Nemzeti Ügynökség a Kis- és Középvállalkozások Támogatására még Vladimír Mečiar miniszterelnöksége idején alakult. Célja, hogy a munkanélküliség által leginkább sújtott régiókban elősegítse a kis- és középvállalkozások fellendülését. Noha az ügynökség a gazdasági minisztérium kötelékébe tartozik, annak működését egy felügyelőtanács ellenőrzi, amelyben viszont különböző minisztériumok szakemberei kaptak helyet. A felügyelő tanács elnöke Pomóthy László, aki egyben a gazdasági minisztérium Magyar Koalíció Pártja által delegált államtitkára. A nemzeti ügynökség élén Ľudovít Balco igazgató állt, aki Rusko támogatásának köszönhetően került ebbe a tisztségbe.
A nemzeti ügynökség ez év júliusában meghirdetett egy programot, és arra pályázatot írt ki, melyre augusztus 16-ig érkezhettek jelentkezések. Hat nappal később, augusztus 22-én a nemzeti ügynökség már alá is írta a szerződést a kassai Cassovia Bic kft. céggel, és átutalt a számlájára 1,7 milliárd koronát. Ez a gyorsaság már csak azért is gyanús, mert a közbeszerzési pályázatok elbírálását követően a szerződéseket csak 10 nappal azután szabad aláírni, hogy értesítették a döntésről az összes pályázót. Ezt a nemzeti ügynökség legalább négy nappal hamarabb megtette, noha a meghirdetett program szerint a győztes cég az odaítélt pénzösszeget csak decembertől használja majd. Tehát amennyiben a Cassovia az átutalt összeget a hátralévő három hónapban egy bankban kamatoztatná, akkor is legalább 20 millió koronás haszonra tenne szert.
Rusko azt állította, hogy a Cassovia Bic kft. céggel és annak embereivel semmilyen kapcsolata nincs, valamint azt is, hogy a felügyelőtanács tudott a pénz átutalásáról, ám meghamisították a jegyzőkönyvet. Pomóthy László, a felügyelőtanács elnöke viszont azt nyilatkozta, hogy erről nem volt tudomásuk. Rusko a nemzeti ügynökség felügyelőtanácsa ülése jegyzőkönyvének hamisítása és annak törvénytelen módosítása vádjával feljelenést tett ismeretlen tettes ellen. Juraj Puchý, az ANO főtitkára úgy tájékoztatta a sajtót, hogy Rusko gyanúja szerint ehhez a törvénytelen lépéshez a gazdasági minisztérium MKP-s államtitkárához, Pomóthy Lászlóhoz közel álló embereknek lehet köze. Mint mondta, bizonyítékul a felügyelőtanács két különböző jegyzőkönyve áll rendelkezésre. Pomóthy elmondta, csak egy jegyzőkönyv létezik, mégpedig az, amelyet ő augusztus 22-én aláírt. A Rusko által emlegetett bizonyítékról, a másik, eredeti jegyzőkönyvről úgy nyilatkozott: „azok csak egyszerű papírok, javaslatok”. Pomóthy László közölte, a felügyelőtanács csak azt szavazta meg, hogy a Cassovia Bic terjeszszen elő dokumentációt a pénzösszeg felhasználásával kapcsolatban. A felügyelőtanács ülése augusztus 12-én volt, Pomóthy ezt követően szabadságra ment, visszatérte után, augusztus 22-én hitelesítette aláírásával a jegyzőkönyvet. Sajtónyilatkozatában elmondta, hogy erre egy rendkívüli igazgatótanácsi ülés után került sor, melyen rájöttek, hogy az előterjesztett jegyzőkönyv-tervezet (az ő aláírása nélkül) nem teljesen fedi a valóságot, ezért azt módosították a valóságnak megfelelően, és azt látta el kézjegyével.
A botrányos eset után az ügynökséget felügyelő bizottság azonnal leváltotta Balcot igazgatói tisztségéből, a Cassovia BIC Kft. pedig úgy döntött, hogy visszautalja a Kis- és Közepes Vállalkozások Nemzeti Ügynökségétől kapott több mint másfél milliárd koronát. Erről Ivan Pezlár ügyvivő tájékoztatta a szlovák hírügynökséget. Mint mondta, a vállalat ezzel a lépéssel szeretné elkerülni a visszaélés gyanúját.
A legújabb kormányválságot okozó esetek között olyan pénzösszegek szerepelnek, mint 100 millió és 1,5 milliárd. Noha Szlovákiában még nem a „kemény” euró a fizetési eszköz, ezen számadatok koronában értve is egy „egyszerű halandó” számára szinte felfoghatatlanok. Másfél milliárd korona például nem kevesebb mint tízezer(!) átlagfizetésből élő ember egész éves keresete. És ha ezek után még azt hallja a választópolgár, hogy ekkora vagyonok ellenőrizetlenül vándorolnak egyik számláról a másikra, hát nem csoda, ha ereiben felmegy az a bizonyos pumpa…
A politika és a politizálás a demokratikus társadalom gyakorlati működését volna hivatott biztosítani. Többek között ezért kapnak több milliós állami támogatást a politikai pártok. És ez – így elméletben – rendben is lenne, hiszen remélhető, hogy így csökkenthető a korrupcióra való „vetemedés” esélye. Mint ahogy az elmúlt évek, hónapok tapasztalataiból látható, a gyakorlatban ez még sincs mindig így, és a választópolgárokban felmerül a gyanú, hogy a politika inkább arról szól, miképp lehet a közjó zászlaja alatt pénzhalmokat eltüntetni, illetve azok útját tisztára mosni. Ez, persze nem szlovák jelenség, szerte a világon van erre példa. És félő, hogy ami ebben a tengerben a felszínre kerül, azaz kitudódik, csak a jéghegy csúcsa. (on)
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. augusztus 17 – augusztus 24-i (33-34.) szám