A Szent Korona ezeréves államiságunk meghatározó, legfőbb történelmi
ereklyéje. Határok feletti nemzeti összetartozó ereje összekovácsolja a
Kárpát-medence teljes magyarságát.
A Szent Korona hű másolata méltóságteljes ünnepség keretében augusztus 14-én
Ipolybalogra, az Árpád-kori templomba került. Persze, korántsem véletlenül
vándorolt a becses jelkép a palóc fellegvárba. Egyszer, 701 évvel ezelőtt
ugyanis már őrizték minden magyarok legszentebb ereklyéjét az Isten nagyra
becsült balogi hajlékában. Akkor, Károly Róbert magyar és Vencel cseh király
trónviszálya idején menekült a templomba a királyi jelkép, s 1304 augusztusában,
egy éjszakán át a falu kincses bástyájában rejtették el.
Múlt vasárnap, századok múltán becses hazatérőnek kijáró pompával érkezett ismét
a faluba Kevi Farkas Zsolt veresegyházi ötvösművész míves alkotása. A becses
kincset a 857, többnyire hívő katolikust számláló település főterén Pásztor
Béla, Veresegyház gyermekként Ipolybalogról elszármazó polgármestere adta át
nagy tisztelettel Balogh Gábornak, az Ipoly menti kisközség első emberének. A
polgármester pedig a templom csodálatos bejárati kapuja előtt György Ferenc
plébános atya gondjaira bízta.
A nemzeti ereklye mását Paskai László bíboros, nyugalmazott Esztergom-budapesti
érsek a falu végi Kápolna-dombon ünnepi szentmise keretében szentelte fel. A
szentmisén többek között Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság
miniszterelnök-helyettese, Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi
bizottságának elnöke, Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártja elnöke, valamint
Gémesi Ferenc, a magyar külügyminisztérium helyettes politikai államtitkára is
részt vett.
Csáky Pál kimondottan szívhez szóló ünnepi köszöntőt mondott. A
miniszterelnök-helyettes szavaiból sugárzott: otthon érzi magát a településen, a
környéken nevelkedett, s jó pár évvel ezelőtt kisdiákként épp a balogi magyar
alapiskola padjait koptatta. A hetvenes években a hatalom gyáva urai figyelték
azokat, akik vállalni merték magyarságukat, s vallási hovatartozásukat, mondta
még, az ipolybalogiak azonban akkor is bátran hitet tettek magyarságuk és római
katolikus hovatartozásuk mellett. A balogiak mindig elutasították, sőt
kitagadták maguk közül a hamis prófétákat, a balogiak ugyanis mindig a szívükkel
gondolkodtak és a lelkükre hallgattak. A balogiak a hetvenes években fel merték
vállalni Árpád-kori templomuk felújítását. „Szent Koronánk (hű mása), fogta
imára a kezét beszéde végén, Isten hozott újra otthon.”
A szentmise végén felolvasták Mádl Ferenc volt magyar köztársasági elnök levelét
is.
Az ipolybalogi templom tornyát már jó ideje ékesíti a Szent Korona mása.
Vasárnaptól azonban a falu és a környék népét már a falakon belül is vigyázza a
Szent Korona-másolat. A pozsonyi Szent Márton-székesegyházon kívül a balogi az
egyetlen templom Szlovákiában, melynek tornyán a korona díszeleg.
ZOLCZER LÁSZLÓ
A csallóközi Vajkán emlékművet állítottak Szent István királyunk
tiszteletére. Lipcsey György szobrászművész alkotásának avatóit Sólyom László
köztársasági elnök levélben köszöntötte. A levelet Láng Judit, a pozsonyi magyar
nagykövetség ügyvivője olvasta fel. A magyar államfő többek között
megállapította: „A nagyhatalmi politika az itt élők véleményét figyelmen kívül
hagyva döntött e település sorsáról, de a döntéshozók később sem figyeltek oda a
falu helyi adottságaira, és az emberekre nem figyelő hatalmi elbizakodottság a
természetet sem tisztelte. Így lett az egykori szépséges és életet adó, eleven
Dunából üzemvízcsatorna, a Szigetköz falvai közül többől elzárt település, a
maga különös módján így szakadt ki eredeti történelmi és táji környezetéből. (…)
Önök a most állított szoborral és mindennapi tevékenységükkel bizonyítják, hogy
itt, őseik földjén, azok nyelvét, hitét őrizve akarnak élni. Hisznek önmagukban,
hisznek közösségük erejében, és nap mint nap létükkel üzennek azoknak, akik
kellő érzékenység és elegendő ismeret nélkül avatkoztak az itteni emberek és a
természet életébe”.
A Vajk Polgári Társulás által szervezett esemény fővédnöke Csáky Pál
miniszterelnökhelyettes volt.
Az eseményt szentmise és nívós kulturális esemény is kísérte. Ez utóbbiról az
Érsekújvári Rockszínpad társulata gondoskodott, amely a helyi futballpályán
előadta a Mária evangéliuma című rockoperát. (on)
Dunaszerdahelyen az esős idő miatt a Szent István napi ünnepség tető alatt, a
Városi Művelődési Központ színháztermében került lebonyolításra augusztus 22-én.
Délután az önkormányzat és más társadalmi valamint politikai szervezetek
helyezték el a kegyelet koszorúit a Szent István emlékműnél.
A rendezvény elején Pázmány Péter polgármester üdvözölte az egybegyűlteket, majd
ökumenikus istentisztelet következett. A nemzeti öntudattal telített prédikációt
követően együtt imádkozták el a Miatyánkot és együtt énekelték el a Magyar
Himnuszt.
A Komárom városából érkező Gáspár Tibor, középiskolai tanár történelmi és
politikai ismereteket igazoló előadással állt elő. Előadása kezdetén Szent
István király sokrétű politikai, diplomáciai és harci tevékenységét méltatta:
„Északi Kárpátoktól az al-Dunáig, bécsi erdőktől a Keleti- Kárpátokig terjedő
sokszínű, hatalmas országot fogta szilárd államegységbe megkoronázott
királyként. Fogta és védte a függetlenségünket, ha úgy hozta a sors ügyes
diplomáciával, de ha kellett fegyverrel.”
Beszédében kitért arra a tényre, miszerint első királyunk nevéhez fűződnek a
magyar vármegyék kialakításai a Kárpát-medencében. „A vármegye élére állította
az ispánt, aki ennek a közigazgatási egységnek volt a jogi, és katonai vezetője.
Az ispán vezetésével vonult a vármegye 400 fős hadserege a királyi
gyülekezőhelyre hadba vonuláskor. Ilyenkor körülbelül 20 ezer harcos állt István
mögé. Ez akkor komoly haderőt jelentett európai viszonylatban.”
A tanár úr beszédében párhuzamot vont Szent István egész magyar nemzet életét és
jövőjét meghatározó tettei, az általa felállított, nyugati keresztény
államrendszer és a mai magyar társadalom között. És természetesen üzent a magyar
fiataloknak is. Mégpedig azt, hogy ha meg akarunk maradni a Kárpát- medencében
egységes magyar nemzetként, akkor nem nyugatra kell mennünk munkát keresni, nem
ott kell letelepednünk, hanem itt őseink földjén kell élni életünket, és
tervezni a jövendőt.
Gáspár Tibor ünnepi beszédének záró soraiban leszögezte: „… A történelem
igazolja, hogy mindig akkor emelkedtünk a legmagasabbra, amikor egységben
cselekedtünk, értelmes okos emberek irányításával. És mindig akkor süllyedtünk a
legmélyebbre, amikor önmagunk bomlasztottuk sorainkat, amikor önmagunk vágtuk
sebeinket. De a történelem nagy tanulsága az is, hogy nagy birodalmakban,
uniókban csak azok a közösségek, azok a nemzetek maradtak fent, amelyek
megtanulták egymást kölcsönösen tisztelni. Nem egymás elpusztítására törekedtek,
hanem egymás erősítésére. Középkelet–Európa országainak, nemzeteinek a
történelem folyamán soha nem volt oly nagy szükségük az együttműködésre, a
kölcsönös megbecsülésre, mint napjainkban és a jövőben. Ha nem akarunk az unió
szemétdombjai lenni, ha nem akarunk az uniónak a nyomortanyái lenni, akkor
nekünk Közép Európaiaknak meg kell tanulnunk az őszinte együttműködést. De ehhez
nem a barbár Beneši dekrétumok szükségesek, hanem a humánum és a nemzeti értékek
kölcsönös megbecsülése. A történelem folyamán voltak olyan időszakok, amikor
magyar fiatalok tízezreinek, sőt százezreinek kellett véres háborúkban
meghalniuk azért, hogy a nemzet megmaradjon, és tovább éljen. A mai magyar
fiataloknak nem meghalni kell a jövőért, hanem élni, dolgozni, művelődni,
tanulni és gyarapodni. Sokan valljuk a 20 század egyik legműveltebb írójával,
Németh Lászlóval együtt, hogy a jövő évszázadokban a Kárpát-medence azoké lesz,
akik teleszülik olyan gyermekekkel, akik ott maradnak szülőföldükön. Erdély,
Székelyföld, Gömör, Csallóköz azoké a fiataloké lesz, akik ott maradnak őseik
földjén, ott maradnak a szülőföldjükön ...
...De higgyétek el, hogy még mindig erősek vagyunk, hiszen ott délen a
Bácskában, ott keleten a Székelyföldön, Kárpátalján, Gömörben, Mátyusföldön és
itt a Csallóközben templomainkban még mindig egy nyelven, egy hittel, egy
reménnyel szól az ősi ének: hol vagy István király, téged magyar kíván.
Csallóközi barátaim, adjon a jó Isten nektek bort, búzát, békességet, adjon
hitet, reményt, önbizalmat, önbecsülést egy boldogabb jövő építéséhez. Isten
áldjon benneteket.”
Az ünnepi szónoklat után a Kormorán együttes adott koncertet. Nemzeti érzéssel
átitatott számaikra egyaránt tapsolt fiatal és öreg.
Andrássy László
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. augusztus 17 – augusztus 24-i (33-34.) szám