A. Tóth Sándor festőművész visszatérése Rimaszombatba

Fiú az apáról

A modern francia bábművészet egyik megalkotója, A. Tóth Sándor rimaszombati születésű. Nevéhez fűződik a magyar bábszínjátszás művészetté és mozgalommá fejlesztése. A. Tóth Sándor 1929-ben Párizsban mint avantgard bábművész, bábtervező és bábkészítő festőművész vált világhírűvé. A Montparnasse-on, a Szivárvány Színház premierjével kezdődött a kísérletező, avantgard bábművészet nagy évtizede. Kitalálói magyarok voltak: Blattner Géza groteszk festő és A. Tóth Sándor. Munkásságukat barátjuk, André Kertész fotóművész is megörökítette. A. Tóth Sándor szívvel-lélekkel bábozott saját maga készítette figuráival: Ludas Matyival, Paprika Jancsival, Vitéz Lászlóval. Kalandos élete során élt Budapesten, Párizsban, majd Magyarországon, Pápán telepedett le és alapított családot. Itt élt 1980-ban bekövetkezett haláláig. Munkássága feledésbe merült volna, ha Budapesten élő fia, dr. Tóth Gábor Sándor kemény munkával nem mentette volna meg az utókornak. Fogorvosi hivatása mellett világot járt, kiállításokat szervezett, előadásokat tartott, könyvet írt. Legutóbb Pozsonyba látogatott, a Pozsonyi Casino vendégeként, ahol édesapja élettörténetéről beszélgettünk.

– Édesapám a Pápai Református Gimnázium tanáraként 1932-től tanított. Tehetséges, azóta híressé vált művészek nőttek fel keze alatt: Somogyi József szobrászművész, Hencze Tamás festőművész, Nagy László költő, Csoóri Sándor költő. Élete vége felé, hatvanegy esztendősen egy évet töltött Amerikában. Számos kiállítást maga mögött hagyva még tágabb világszemlélettel tért haza.

– Rimaszombatban még mindig ott van ősei keze nyoma. Pontosan hol láthatóak ezek?
– Tóth József (1834-1892) teológus Bécsben, az Akadémián végzett festőművész, Mikszáth Kálmán osztályfőnöke volt. Festményei ma is fellelhetők a rimaszombati múzeumban. Az unoka, a festőművész Tóth Sándor 1904-ben született Rimaszombatban, öt gyermek közül harmadikként. Éppen abban az évben avatták az Egyesült Protestáns Főgimnázium épületét, amit a művész édesapja, Tóth Béla (1870-1939), városi főépítész tervezett és épített. Az iskola stukkóornamentikáját a festőművész édesanyja, Schulek Vilma festő- és iparművésznő tervezte. Sok köz- és magánépület őrzi ma is a házaspár keze nyomát.

– A szülői ház megvan még?
– A ház a régi Kohári utcában állt. A bejárat egy kis székely kapu volt, aminek a felirata – „Kis ház, nagy nyugalom“ – ma is látható. Tóth Béla 1900-ban kezdte építeni, és ahogy születtek a gyerekek, egyre bővítette lakhelyüket is. A Tóth családnak viszont menekülnie kellett amikor a második világháború után mindenük idegenek kezére került. A. Tóth Sándor 1922-ben, érettségi után átszökött Magyarországra az akkoriban elcsatolt Felvidékről.

– Hogyan érintette a művész munkásságát ez a sok megrázó változás?
– A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Rudnay Gyula tanította. Pápára 1932-ben került rajzot és művészettörténetet tanítani, a Pápai Református Gimnáziumba. A. Tóth Sándor híres cserkészbábjait, Ubult és Eleket a cserkészet megszüntetésével 1949-től betiltották. Ettől fogva, a diktatúra negyven éve alatt ritkán lehetett hallani Vitéz László dicsőséges tetteiről is. A művészek egész életükre kiható kultúrpolitika áldozatai lettek. Mindezt édesapám munkásságának feldolgozása közben értettem meg. Akkor jöttem rá, miért feküdtek ezek a bábok évekig egy ládában.

– Mindez a művész festészetére is kihatott. Hogyan lett túl A. Tóth Sándor ezen a nehéz időszakon?
– Apám tíz évig semmit sem festett. Ebből a helyzetből a tanítás segítségével lépett ki a kemény diktatúra szabta határok, küzdelmek, anyagi gondok között. A rajztanítást 1951-re fokozatosan megszüntették, majd 1952 augusztusára államosították a Református Gimnáziumot. A. Tóth Sándort áthelyezték egy állami gimnáziumba. Lassan hivatalosan is eltörölték a művészettörténet oktatását. Pápán, a város képzőművész körét nagy harcok árán sikerült létrehoznia 1949-ben azért, hogy diákjai tanulhassanak rajzolni. Ezáltal folytathatta a művészettörténet oktatását is. Munkásságának gazdag szellemi öröksége tovább él, és a tanítványok által napjainkban is érezteti hatását.

– Könyvet is írt édesapja munkásságáról. Lesz folytatása?
– Húszéves kutatómunkám gyümölcseként dolgoztam fel egy kötetben apám teljes munkásságát. A könyv kiadását a Püski Kiadó vállalta, jómagam pedig további támogatókat kerestem. Az album ötmillió forintból háromezer példányban jelent meg. Most tervezzük a második, bővített kiadást, amit 2001-ben megelőzött a francia nyelvű kötet.

– Édesapja munkásságáról film is készült…
– Két éve Budapesten, a harmincötödik Filmszemlén mutatták be a kisfilmet az alkotók. Az Uránia Filmszínházban nagy sikerrel, telt ház előtt játszották le a portréfilm kategóriában. A forgatókönyvet Kapócsy Anna, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze írta. A tizennyolc perces dokumentumfilmet Bánóczy Lídia rendezte. Az alkotást a Magyar Televízió is bemutatta.

Bodnár Emese

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap: Szabad Újság - 2005. augusztus 17 – augusztus 24-i (33-34.) szám