Egy-egy nemes ügy önzetlen külföldi vagy itthoni támogatásáért hálás köszönettel tartozunk. Azért is például, amelyet a Tóth Zoltánnal, a Calasantius Ösztöndíj Alapítvány igazgatójával folytatott beszélgetésünkből ismerhetünk meg. A jeles akció, amelyet az amerikai–magyarországi alapítvány szponzorai, nevezetesen Lauer Edith és a Szlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya segítségével, valamint Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért irodavezetője és Somorja város önkormányzata hathatós közreműködésével valósítottak meg, a „Felső-csallóközi Ifjúsági Üzleti Program Somorján” nevet kapta.
Milyen előzményei vannak a programnak, mi a célja s mit ad a
résztvevőknek? – kérdeztük Tóth Zoltán igazgatótól, programvezetőtől.
– Tíz évvel ezelőtt Amerikában egy magyar származású szemész professzor, dr.
Forgách Péter létrehozott egy alapítványt azzal a céllal, hogy becsületes,
tisztességes, keresztény értékrendet valló fiatalokat ösztöndíjjal kivigyen az
Egyesült Államokba egyetemi továbbképzésre. Mi, akik ebben részt vehettünk, több
mint százan, Magyarországon megalapítottuk a Calasantius Ösztöndíj Alapítványt.
Ennek vagyok én az egyik vezetője, s felelek azokért a tervekért, melyeket új
programoknak nevezünk. Az alapítvány fő tevékenységi iránya továbbra is az
ösztöndíjas akciók biztosítása. Mi, „öregdiákok” 2001-ben Budapesten, a Piarista
Gimnáziumban kezdtük átadni a fiataloknak azokat kommunikációs, üzleti,
vállalkozói és egyéb ismereteinket, melyekre a tengerentúlon tettünk szert. Még
abban az évben a romániai Csíkszeredán is rendeztünk hasonló céllal egyhetes
képzést, és büszkék vagyunk rá, hogy ezt az idén már ötödször ismételjük meg, s
a kezdetek óta összesen több mint 120 székely diákunk volt. A csíkszeredai
egyhetes programmal jöttünk most először Somorjára.
Ösztöndíj-programjukban kik vehetnek részt?
– Általában 24-25 év körüli, egyetemet vagy főiskolát végzett, egy-két év
szakmai gyakorlattal rendelkező, megbízható, talpraesett fiatalokat. Most is
kint van tizenkét diákunk. Egyetemi továbbképzésben vesznek részt, és feltétel,
hogy visszajöjjenek Magyarországra.
Felvidékiek is vannak közöttük?
– Volt felvidéki és erdélyi diákunk is, de többnyire magyarországiak
részesülnek ebben a támogatásban. Ide nem ezzel a programunkkal jöttünk.
Felső-csallóközi Ifjúsági Üzleti Program Somorján. Titokzatosan hangzik.
– Tizenhat–tizennyolc éves középiskolások jelentkezhettek, olyanok, akik –
mi fogalmaztunk így – szeretnének valamit az életre való talpraesettségből
megtanulni. A program célja az, hogy e diákoknak olyan tudást, tapasztalatokat,
élményeket adjunk, amelyeknek birtokában valószínűleg jobban érvényesülnek majd
szülőföldjükön. Csapatban dolgoztatjuk és különféle problémás helyzetek
megoldására késztetjük őket. Délelőttönként sok játékkal és feladattal
élénkített előadásokat hallgatnak. Négy csapatot alkotnak, és hétfőtől szombatig
fel kell építeniük egy céget. A prezentálandó cégnek minden szempontból
(pénzügy, marketing, emberi erőforrás stb.) meg kell felelnie a
követelményeknek, s ezért a diákoknak sokat kell dolgozniuk. Hallgatják,
tanulják az elméletet, a városban információkat szereznek, délutánonként pedig
gyakorlati képzésben szerezhetnek ismereteket arról, hogyan kell a pénzügy, a
marketing és a menedzsment szempontjából felépíteni egy céget. Erdélyben azt
tapasztaltuk, hogy a diákok egy része a program hatására választott pályát, az
egyetemen sikeresen bekapcsolódott a tanulmányi versenyekbe, s a nálunk
megismert módszerek és tapasztalatok segítségével minden területen könnyebben
birkózott meg a feladatokkal.
Alapítványukhoz visszatérve: kik segítik a működését?
– A kétezerben általunk, „öregdiákok” által létrehozott társaságnak van egy
hattagú kuratóriuma és egy háromtagú vezetősége. Vannak referatúrák is, amelyek
az aktuális ügyeket (egyetemi kapcsolatok fenntartása, diákok megtalálása,
kommunikáció stb.) intézik. Mindenki önkéntes. Az összes bejövő pénzünket (az
adófizetőktől megkaphatjuk jövedelemadójuk elajándékozható 1 százalékát is) a
diákok támogatására fordíthatjuk, ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyunk,
hogy anyaalapítványunk, az amerikai Gerencsér István Alapítvány fizeti
adminisztrációs költségeinket. Erre a somorjai programra a pénzt Lauer Edith
kezdeményezésére a Felvidékről elszármazott magyarok gyűjtötték Clevelandben.
S ami még hiányzott, azt zömmel a helyi erők pótolták, így a református és
a katolikus egyház, a helyi gimnázium Proratio Alapítványa, Somorja városa, a
pozsonyi Madách-Posonium Kiadó, a szülők és más magánadakozók. Úgy gondolom, nem
lebecsülendő adomány az előadóké sem.
– Mindegyikünknek van szakmája, magánélete, családja. A pénzügyi alapokról
például dr. Polacsek Csaba, egyik nagy bankunk igazgatója adott elő, aki ahhoz,
hogy itt lehessen, nem kis veszekedés árán három gyermekét és feleségét hagyta a
Balaton mellett. Mi nem tartjuk áldozatnak, amit teszünk, abból adunk, amit
kaptunk.
Mi a program alapfilozófiája?
– Vedd kezedbe az életed irányítását, s ne várj arra, hogy majd segít valaki
más, az USA vagy valamilyen gazdag ember. Nekünk is ezt mondták az amerikaiak
tíz évvel ezelőtt. Megértettük, hogy felelősek vagyunk az életünkért, a
sorsunkért. Ahhoz igyekszünk hozzásegíteni a fiatalokat, hogy cselekvők,
talpraesettek legyenek az élet különböző területein.
A program szerint üzleti kommunikációs képzést tartottak Somorján. Mit
kell értenünk kommunikációs képzés alatt?
– Az alapot az jelenti, hogyan kell egy üzletet vagy vállalkozást
kezdeményezni és sikeresen elindítani. A kudarcnak ugyanis, mint
tapasztalhatjuk, nem könnyű elejét venni. Ehhez kell a megfelelő fellépés,
önmagam jó eladása, a jó csapatmunka, a hatékony problémamegoldás, a helyes
helyzetfelismerés. Az ilyen tudás és tapasztalat transzferálható az élet bármely
területére, s ezért mondjuk, hogy ez a program nemcsak azoknak hasznos, akik
üzletemberek vagy vállalkozók akarnak lenni...
Előadás hangzott el a marketing alapjairól. Itt mi a lényeg?
– Hogyan tudom megismerni annak a piacnak a jellemzőit, ahol az üzletemmel
meg akarok jelenni. Mire vevő a piac?
Volt előadásuk az üzleti tervezésről...
– Ha van egy ötletem, végig kell gondolnom a megvalósítását. Ehhez
tulajdonképpen elég a józan paraszti ész is. Hol legyen az üzletem, hogyan
nézzen ki, honnan szerzek hozzá pénzt, mit tegyek, ha nem sikerül...
Motiváció. A munkanélkülinek kényszer is lehet a vállalkozás.
– Érdemes kezdeményezőnek lenni. A vállalkozáshoz természetesen feltételek
is kellenek, de ezek nagy része bennünk van, vagy nincs. Ha az ember tudatosan,
akarattal, szisztematikus munkával indul, biztosan van esélye a sikerre.
Tétlenség helyett mindig a cselekvést kell választani. Információt kell
gyűjteni, és el kell indulni. Nehéz ezt olyannak mondani, aki húsz– harminc évi
munka után kerül utcára, nem tudja rendesen eltartani a családját, inni kezd. Ez
nem megoldás. A nehéz helyzetben sem lehet csak a világot szidni. Meg kell
próbálni újból felállni. Sokszor nem a környezetben van a baj, hanem a
mentalitásunkban. Amerikában azt láttuk, hogy ott az emberek egyik pillanatról a
másikra is képesek váltani. Ötvenévesen is beíratkoznak tanfolyamra, egyetemre.
Tudnak menedzselni. Ahhoz, hogy elindulhassanak, összegyűjtik az eszközöket,
megszerzik a tudást, és nem fárasztják a másikat azzal, hogy milyen nehéz az
élet. Közép-Európában az elmúlt negyven-ötven év után más a felfogás. Amerikában
rokonszenves az is, hogy az emberek szabad idejük 4-10 százalékát önkéntes
munkával töltik, a köz javára dolgoznak, és fizetésük ugyanilyen részével
adakoznak. Ez a két tényező igen erős motorja a társadalomnak.
Miben hasznosul?
– A példáért nem kell meszszire mennünk. Az egyik délután kimentünk a
Duna-partra szemetet szedni. Tizenhat zsákkal gyűjtöttünk össze. Másnap itt volt
az önkormányzattól egy fiatalember, megköszönte, és megkérte a somorjai
diákokat, folytassák a kezdeményezést.
Beszéltek az előadók pénzügyi alapokról. Honnan vegyük a pénzt, ha nincs?
– Barátoktól, alapítványoktól, uniós alapoktól, üzlettársaktól, befektetni
akaró emberektől. Ajánlatos a kis lépések módszerét alkalmazni, és álmodozás
helyett a valóság talaján maradni. Amerikai adat, hogy háromezer új ötletből
négy jut a megvalósulás szakaszába, kettő kerül a piacra, és csak egy lesz
sikeres. Ezért kell az indulást nagyon megfontolni, jól, türelmesen megtervezni.
Az ember szerepe és magatartása az üzleti életben...
– Olyan értelemben igyekszünk befolyásolni a fiatalokat, hogy az üzleti
életben is a tisztességes, etikus magatartást kövessék, s ebből a társadalmi
felelősség se hiányozzon. Ha valaki vállalkozást alapít Somorján, legyen fontos
számára a város is. Például környezetvédelmi és közösségi szempontból. Pest
mellett hallottam egy kis faluban. A pék egy éve alapította a cégét, és most
májusban szerződést kötött az iskolával, amely szerint minden reggel száztíz
zsemlét küld a gyerekeknek ingyen. Ez is az etikus magatartás velejárója. Ha már
megtehetem, visszaadok valamit abból, amit kaptam és kapok.
Közben lehetőleg tisztességesen üzletelek…
– Amerikai szakembertől olvastam, hogy a tisztességes üzletek hosszú távon
sikeresebbek, mint a nem tisztességesek. És a tisztességes üzletember boldogabb,
nyugodtabb, mint a csaló. Tanfolyamunk egyik mottója: ne az gazdagítson, amit
mástól el tudsz venni, hanem amit másnak adni tudsz.
Hányan vettek részt a képzésben, s feltehetőleg hogyan hasznosíthatják a
tanultakat?
– Harminchatan részesültek képzésben. Bizonyosra veszem, hogy egy új világ
tárult ki előttük, megtanultak csapatban gondolkodni, a problémákhoz a megoldás
szándékával közelíteni, s kezükbe kerültek azok az ismereti eszközök,
amelyekkel, ha akarnak, el tudnak indítani egy vállalkozást.
Figyelemmel követi az alapítvány a növendékek további pályafutását?
Indulásukat esetleg anyagilag is tudja támogatni?
– Nem, az anyagi támogatás nem áll módunkban. Erdélyben az a gyakorlat, hogy
az újabb képzésre meghívjuk az előző évben végzett diákokat, s ők tájékoztatnak
bennünket sorsuk alakulásáról. Erről sokan levélben is beszámolnak.
Mikor lesz a következő tanfolyam?
– A város nagyszerűen fogadott bennünket, s már meghívott jövőre is. Van egy
olyan elképzelés, hogy a program körbe megy a Felvidéken. Ez még nem dőlt el.
Tapasztaljuk, az érdeklődés nagy, majd meglátjuk, mit tehetünk.
Köszönöm a válaszokat s azt is, hogy eljöttek a Felvidékre.
SZABÓ GÉZA
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. július 27 – augusztus 10-i (30-32.) szám