Ján Plesník akadémikus, a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet megalapítója több sajtónyilatkozatában foglalkozott mezőgazdaságunk jelenlegi problémáival és feltételezhető fejlődéséve. Összefoglalásunkban néhány elgondolkodtató véleményére hívjuk fel a figyelmet.
A mezőgazdaság fejlődését hosszabb távon és nem csak egy ország szűk keretei
között kell szemlélni – mutat rá a tudós. – Bolygónk népessége gyorsan
növekszik. A világnak egyre több élelmiszerre lesz szüksége. Számolnunk kell
azzal, hogy az életszínvonal a fejlődő országokban is javulni fog, s ezek közül
soknak nem lesz elég földje ahhoz, hogy ellássa lakosságát. De a jelen
viszonyaitól eltérően képesek lesznek vásárolni. Idővel éppen ez a körülmény
eredményezheti azt, hogy földjeinket minden korlátozás nélkül hasznosítsuk.
A kívánt változás, sajnos, nem következik be egy-két éven belül, lehet, hogy
csak húsz vagy harminc év múlva. Az élelmiszerhiány sokfelé oka a nagyfokú
elégedetlenségnek. Az afrikaiak ma – az informatikai forradalomnak is
köszönhetően – jól tudják azt, amit évekkel ezelőtt nem is sejtettek. Tudják,
hogyan élnek az emberek a világ különböző tájain, s ez sokoldalúan, gazdasági és
szociális szempontból is aktivizálja őket.
Mi a döntő?
Persze az élelmezésben forradalmi változások valószínűleg nem következnek be.
Az emberi szervezet fiziológiai és biokémiai igényei ugyanis nagyon keveset
változnak. A tudomány természetesen újabb és újabb ismeretekre tesz szert.
Nagyjából tudjuk, milyennek kellene lennie az egészséges és biztonságos
táplálkozásnak. Más kérdés, hogy csökken saját termelésünk részesedése az
ellátásban. S itt nem az a döntő, mire van szükségünk az egészséges
táplálkozáshoz saját földjeinkről és istállóinkból, hanem az, mezőgazdászaink
hogyan tudnak helytállni az európai és a világversenyben.
A szabad piac és a piacgazdaság bizonyos mértékig mindig ellentétben áll az
ország szükségleteivel. Számunkra az lenne az ideális, ha minél több élelmiszert
itthon állítanánk elő, mert akkor lenne munka, és a földjeinket is
kihasználnánk. Szlovákiának megvan a termelési képessége ahhoz, hogy
lakosságának kétszeresét élelmezze világszínvonalon.
S miért vagyunk mégis vesztesek a világversenyben, és miért engedjük át
piacunkat másoknak? Mert a versenytársak bizonyos előnyre tettek szert a műszaki
fejlődésben, és jobban meg tudják szervezni a kereskedelmüket. Mezőgazdaságunk
átalakulása, a tulajdonviszonyok megújítása törvényszerűen némi fennakadást
okozott. De van mire építenünk. A nyolcvanas évek végén – akár tetszik ez
valakinek, akár nem – például a gabonatermesztésben világszínvonalú eredményeket
értünk el. Szerencsére ma már ismét vannak vállalatok, amelyek versenyképesek.
Ki lesz az éllovas?
A Nyugat a családi farmot tartja eszményinek, de nem látom az okát annak,
miért ne lehetne ideális az ilyen vagy olyan nagy társaság, amilyen az iparban
és más ágazatokban is működik. Bizonyos, hogy nem jelent megoldást a földművelés
felaprózása. Rámenősségével és versenyképességével az amerikai gazdaság
állandóan megelőzi a világot, s ebben élelmiszergyártása sem kivétel. És mi
jelenti az amerikai mezőgazdaság gerincét? A nagyüzem.
A modern mezőgazdász ma már nem szántó-vető földműves. Egyre inkább menedzser. A
farmer elsősorban közgazdász és menedzser, ilyen az irányzat szerte a világon.
Egyedül egyszerűen képtelen átfogni mindazt, amit a szakosodott szolgáltatások
nyújtanak. És az nem más, mint a tárgyiasult kutatás és tudomány.
A piacgazdaság nem ismer kíméletet a farmerrel szemben, itt nincsenek szociális
szempontok. A társadalomnak ugyanakkor megvannak az eszközei ahhoz, hogy a
farmert rávegye a környezetkímélő gazdálkodásra. Az unió úgy határozta meg a
szabályokat, hogy a farmer gazdaságilag nem lehet sikeres akkor, ha nem tartja
tiszteletben a természetet és a társadalom igényeit.
Félni kell a genetikától?
A genetikai módosításokat a természet sokáig maga végezte. A mutáció alapján
számos nővény- és állatfaj jött létre. Ha ebben az ember szabályozottan,
ésszerűen, a tulajdonságok javításának szándékával vesz részt, gazdaságosabbá és
a minőség tekintetében is jobbá teszi a termelést. Miért ne tenné?
Mindennel vissza lehet élni. A késsel kenyeret szelni és ölni is lehet. Ezért
semmisítsünk meg minden kést? A genetikailag módosított szervezetek előtt nagy
jövő áll. A belőlük készült élelmiszerek betölthetik a gyógyszerek szerepét,
vagy megelőzhetik a betegségek kialakulását. Olyan genetikai információkkal kell
ellátnunk őket, amelyektől új tulajdonságaik lesznek.
Az amerikai és az európai élelmiszerpiac telített. Nálunk is terjed az a téves
nézet, hogy ebben az ágazatban már nincs szükség beruházásra. Ha ehhez tartanánk
magunkat, nagy hibát követnénk el. Az élelmiszer-termelés egyre gazdaságosabbá,
termelékenyebbé, jobb minőségűvé válik. Aki nem tud lépést tartani, elbukik, és
viselnie kell a következményeket.
Ugyanakkor élénkül a falu. A városok nagy része hétvégére elnéptelenedik, s ez
nagy lehetőség a mezőgazdáknak. Szolgáltatásokat nyújthatnak a pihenő
városiaknak, ezáltal jobban megismerhetik egymást, s a társadalom is nagyobb
készséget mutat majd a mezőgazdaság értékeinek elismerésére.
(AB)
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. július 27 – augusztus 10-i (30-32.) szám