Tudatosan a falusi turizmusra gondolnak

Egy gyarapodó település: Lakszakállas

A Komáromi és a Dunaszerdahelyi járás határán fekszik a mintegy ezerháromszáz lelket számláló Lakszakállas. A fürdőjéről ismert Nagymegyertől csak négy kilométer választja el. Viszont mellette halad el a Komárom felé vezető út, s aki szeretne egy kicsit megismerkedni a faluval, az tehet egy kitérőt. Adottságai révén ugyanis a település kiválóan alkalmas a falusi és az ökoturizmus feltételeinek megteremtésére.

Bartal András még csak az előző választási időszaktól áll a falu élén, tehát még korántsem annyit, mint elődje, aki viszont több mint húsz éven keresztül volt a falu első embere. Húsz év alatt sok mindent lehet tenni a falu felemelkedéséért, a lakosok jólétéért, de az utóbbi évek változásai újabb kihívások elé állítják a polgármestereket. Nincs ez másként Lakszakállason sem, ahol hasonló feladatokat kell megoldani, mint másutt. A falu fejlesztése szempontjából azért itt is vannak egyéni, testreszabott elképzelések.

– Újdonsült polgármesterként mit tartott a legfontosabbnak megoldani?
– Az első számú feladatnak tartottam a faluközpont szebbé tételét. Itt van a kultúrház, amely bizony alapos felújításra szorul. Nemrég fejeztük be a szabadtéri színpadnak a kialakítását, amelyet a legutóbbi falunapon már ki is próbáltunk. Tavaly sikerült felújítanunk a kastély külső homlokzatát. Ugyan nem annyira látványos, de rendkívül fontos volt a közvilágítás-, az út- és hanghálózat felújítása, kibővítése. S míg ezeket intéztük, közben sürgősen meg kellett oldanunk az önkormányzathoz került alapiskola és óvoda gondjait. A fenntartáshoz szükséges pénz ugyanis elfogyott, tehát gyorsan cselekednünk kellett, nehogy kikapcsolják a fűtést és egyéb szolgáltatásokat. A 2004-es esztendő első fél évére sikerült ezeket a gondokat is megoldani. Azóta aránylag jól működik a pénzügyi ellátás, rendszeresen megkapjuk a szükséges pénzösszeget az iskola fenntartására. 2005 januárjától az óvoda és a napközi finanszírozása, mint eredeti jogkör a község hatáskörébe került.

– Most, hogy az iskolák az önkormányzatok kezébe kerültek, van elegendő pénzük a fenntartásukra?
– Az iskolaügyi és pénzügyminisztérium helyesen döntött, amikor fejkvótát határozott meg az iskolák támogatására. S mivel 215 diák látogatja az itteni iskolát, jelentős pénzösszeget kapunk, amelyből nemcsak a rezsiköltségekre futja, hanem a pedagógusok bérezésére is. Most azonban előállt egy újabb probléma, amit orvosolnunk kell. Év végéig ugyanis valamiből fedeznünk kell az államilag a pedagógusok számára előirányzott béremeléseket, de remélem, sikerül erre is megtalálnunk a pénzforrásokat, hiszen a minisztérium és a megyei tanügyi hivatal is már kikérte a szükséges adatokat.

– Csupán pár héttel ezelőtt készült el a községi hivatal szomszédságába tervezett szabadtéri színpad. Miért van szüksége erre egy kis falunak?
– Az élet hozta így. A községi hivatal melletti gyomos terület kihasználatlanul állt. A falunapok alkalmából viszont mindig jól jött ez a hely, mert ide állítottuk fel a fából összetákolt, ideiglenes színpadot. De mivel van egy nagyon jól működő, nyugdíjasokból álló énekkarunk, egy sikeres, színjátszókból álló „Boncák” színjátszó csoportunk, amihez megadatott a lelkes közönség is, megértünk arra, hogy egy színpadot építsünk. Anyagilag nem is jelentett akkora nagy megterhelést, hiszen a munkák nagy részét önerőből végeztük, melybe aktívan bekapcsoltuk a közhasznú munkát végző egyéneket. A szabadtéri színpad így most a falu egyik ékessége lett.
Az elkövetkezendő időszakban pedig különféle fesztiválok, rendezvények, összejövetelek szervezését tervezzük. Ennek első lépése az augusztusban megrendezendő ifjúsági találkozó lesz.

– Tehát nem kell a szabadtéri színpad kihasználatlanságától tartani.
– Sőt, meggyőződésem, hogy a következőkben még több igény lesz rá és egyre jobban ki fogjuk tudni használni főleg a színjátszóink révén is, akik mindig színvonalas darabokkal szórakoztatják a helyieket és környékbelieket egyaránt.

– Tervezik a nagyon rossz állapotban lévő kultúrház felújítását is.
– A Saphard-programmal még 2003-ban próbáltunk pénzösszeget nyerni pályázat útján annak felújítására, de sajnos lekéstük a jelentkezési időpontot. Viszont tavaly sikerrel jártunk. Már a közbeszerzésen is túl vagyunk, a kivitelezővel megkötöttük a szerződést, s így rövidesen megkezdődhet az átépítés. A felújításra szükséges pénz is már jóvá van hagyva. Reméljük, a kultúrház felújítása is gond nélkül lezajlik.

– Pár évvel ezelőtt már készült egy tervdokumentáció a falu csatornarendszerének a kiépítésére, viszont az elképzelés különféle okok miatt nem valósulhatott meg. Mi a helyzet jelenleg ezen a téren?
– Tudatában vagyok annak, hogy csatornahálózat nélkül külföldi befektető nem érkezik a faluba és a fejlődés is lelassul. Voltak ugyan erre már próbálkozások még a kilencvenes évek végén az Ispa-pályázatokon belül, de sajnos nem valósultak meg. Lakszakállas jelenleg a Szlovákiai Vízművek tagja. Remélem, 2007 után sikerül kiépíteni a faluban a csatornahálózatot és csatlakoztatni a nagymegyeri víztisztító állomásra, amely szintén a vízművek tulajdonában van. Elméletileg tehát ennek egyetlen akadálya jelenleg a pénz. Legutóbb Somorja és Galánta környéke pályázott sikeresen az európai uniós pénzforrásból. Úgy látom, esélyünk van arra, hogy 2006 után Nagymegyer környéke is hasonló támogatásban részesüljön.

– Nagyon sok faluba már bevezették a vezetékes ivóvizet. Mi a helyzet Lakszakállason? Vannak-e még olyan területek, ahol ez hiányzik?
– A falu területén teljes mértékben van vezetékes ivóvízellátás. Sajnos Madéréten, amely közigazgatásilag szintén Lakszakállashoz tartozik, pénzhiányból kifolyólag nem sikerült megvalósítani. Egy tavalyi döntés alapján viszont egy nagyobb lélegzetű pályázatra maga a vízmű jogosult, kisközségként tehát már nem is pályázhatunk. De teszünk lépéseket arra vonatkozólag, hogy a vízmű erre a területre is bevezesse a vezetékes ivóvizet. Madéréten egyébként nyolcvanan élnek, de ez a szám állandóan változik.

– Gondoltak már arra, hogy Nagymegyer közelségét kihasználva fellendítsék a falusi turizmust?
– Igen. Erre már terveink is vannak. A község tulajdonában van az úgynevezett Molnár-ház, amely egykor turistapanzióként működött. Mi is erre a célra szeretnénk kihasználni. A felújításhoz szükséges tervek már készülnek. Már csak pályázni kell. Ezen kívül szeretnénk kiépíteni egy bicikliutat a tőlünk négy kilométerre lévő Nagymegyer irányába. Így akár családi házaknál is lehetne szállást biztosítani a turisták számára. Akik halászhatnak, csónakázhatnak, hiszen van egy nagyon szép Zsemlékes tavunk, sőt kavicsbányánk is. De mindenekelőtt a termálfürdő közelségére szeretnénk építeni.

– Hogyan kívánják magukra vonni a figyelmet?
– Igyekszünk részt venni minden olyan kiállításon, fórumon, ahol fölhívhatjuk magunkra a figyelmet. Erre a célra szórólapokat és színes kiadványokat is készítettünk. De természetesen mindig megemlítjük Nagymegyer közelségét is, hiszen a fürdőt már külföldön is jegyzik. Tervünk viszont az, hogy olyan társulások tagjaivá váljunk, ahol a falunkat reklámozhatjuk.

– Ezenkívül mit tudnának nyújtani az ide látogatóknak?
– Van két templomunk. Az 1268-as évekből származó református és a késő barokk stílusú 1796-ban emelt római katolikus templom, a közvetlen szomszédságukban álló kastély és a már említett szabadtéri színpad. Ezenkívül van egy nagyon szép tavunk, a Zsemlékes, ami szintén felújításra vár. S ami még érdekes lehet, az pedig a kiépítendő bicikliút. A vendéglátásról pedig tudunk gondoskodni. Azt hiszem, öszszefogással megoldható lenne a turisták idecsalogatása.

– Mit tart a legnagyobb gondnak?
– Elsősorban a csatornahálózat kiépítését, mert addig külföldi befektetőre hiába is várunk. Ezt tartom a következő nagy célnak a falu szempontjából. A lakosságnak is tudatosítania kell, hogy a telkek azonnal felértékelődnének, és lehetőség nyílna a falu további fejlesztésére. Ez pedig egyáltalán nem elhanyagolható tényező.
– Hány munkanélkülit tartanak nyilván?
– Eleinte száztizenkét személyt. Mára ez a szám harminckettőre csökkent. Egy részüket az aktivációs munkáknak köszönhetően foglalkoztatjuk. A többiek pedig Magyarországon találtak munkát. A munkanélküliek aránylag nagyon jól kiveszik a részüket a falu fejlesztéséből, szépítéséből. A takarítás, a virágok kiültetése és gondozása is rájuk hárul. Az ő segítségükkel épült a szabadtéri színpad és a falu központjában lévő emlékkő.

– Milyen tervei vannak még?
– A temető mellé kellene parkolót építeni. Szükséges volna felújítani a falu központjában lévő parkot, újraaszfaltozni a falu útjait. Majd jogi szempontból rendezni kell a parókia épületét is, ami jelenleg még mindig a község tulajdonában van. De erről már meg is született az önkormányzati határozat, amelynek értelmében a község visszaszolgáltatja az 1956-ban jogtalanul államosított egyházi tulajdont. Utána pedig rendeződhetne a volt református iskola épülete is, ami viszont az egyház tulajdonában van, és pénzhiány miatt nagyon lepusztult állapotban.

Iski Ibolya

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap: Szabad Újság - 2005. július 27 – augusztus 10-i (30-32.) szám