Beszélgetés Nagy Dezsővel, Királyhelmec polgármesterével

 „Engedek a józan ész határain belül“

Ebben a választási ciklusban Felső-Bodrogköz központjának, Királyhelmecnek Nagy Dezső személyében tizenkét év után új polgármestere lett. Túl megbízatási idejének felén arra kértem, értékelje az elmúlt két és fél évet.

– Városunk irányításában négy tényező összehangolt munkája játszik szerepet: az önkormányzaté, a városi hivatalé, a városi rendőrségé és a lakásgazdálkodási vállalaté. Ha mind a négy tökéletesen működik, akkor a polgármestert is jónak minősítik. Ha valamelyik területen gondok lépnek fel, akkor a polgár azt látja: a polgármester rosszul dolgozik. Nos, Királyhelmecen e négy szegmens működése nem problémamentes. Hogy a kevésbé problematikus területekkel kezdjem: a városi rendőrség immár tíz alkalmazottal, napi huszonnégy órás szolgálatban működik. Az elmúlt két évben személycserét és bővítést is végrehajtottunk a hatékonyabb munka érdekében, hiszen az állami rendőrség állománya túl kicsi ahhoz, hogy feladatait az Öröstől Tárkányig terjedő körzetben zökkenőmentesen el tudja látni.

A városi rendőrség tagjai a közbiztonsággal kapcsolatos feladatokon kívül fenntartják a rendet, felügyelik, hogy a megtisztított Dobrai úton, illetve a Mély árokban ne legyen ismét illegális szemétlerakó, ne lopják ki a virágokat a virágágyásokból... A testület teljesítménye folyamatosan javul, de még sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy maradéktalanul elégedettek lehessünk vele.
A lakásgazdálkodási vállalat élére is új embert állítottunk, ugyanakkor az alkalmazottak száma tíz fővel csökkent. Sikerként könyvelhetjük el, hogy a már évek óta görgetett három- millió koronás adósságot hitelfelvétellel, pénzek átcsoportosításával, a fizetési fegyelem megszigorításával a hőszolgáltató felé sikerült rendeznünk, elkerülvén a gáz kikapcsolásának veszélyét Királyhelmec egész területén. Hogy e problémát ne termeljük újra, az önkormányzat olyan határozatot hozott, hogy felmondja a távfűtéses lakások kezelési szerződését, mert önkormányzati tulajdonban a távfűtéses lakásoknak csupán hat-nyolc százaléka van, kezelésüket mégis a város látja el. Üzleti szempontból a lakáskezelőség nem jelentős, ugyanakkor a lakók fizetési fegyelme is kívánnivalót hagyott maga után. Az érintettek természetesen ellenezték a képviselők döntését, petícióban fejezték ki elégedetlenségüket, mire az önkormányzat eleget tett kérésüknek, és egy fél évre ismét felvállalta a lakások kezelését. A fizetési fegyelem azóta javult, és a június végén lejárt szerződést azóta minden érintett bérház meghosszabbította.

Ami a városi hivatal munkáját illeti, a választási időszak kezdetén munkavégzés címén leginkább az egyes osztályok vezetőinek egymásra mutogatását tapasztaltuk. Ahelyett, hogy megoldották volna feladataikat, mindenki a másikban kereste sikertelensége okát. Ezért a hivatal vezetőjével – más városok mintájára - megváltoztattuk a hivatal struktúráját, és egyenrangú szakreferensekké lépett elő mindenki. Azóta felszínre került, ki mennyire van leterhelve, ki képes a határidők betartásával minőségi munkát végezni. Kiderült, képtelen mindenki jó munkát végezni, gyűlnek a bejelentések, a lakossági panaszok. Ha ezek száma a Munkatörvénykönyv szerint is megalapozza valaki elbocsátását, akkor megválunk tőle. Korábban nem szeretnénk senkit sem elengedni, mert elődöm révén Királyhelmecnek a közelmúltig volt két lezáratlan pere, amely idén ért véget, és több százezer korona kifizetésére köteleztek bennünket. Az összeg természetesen a város kasszáját terhelte meg. Nem szeretnék újabb pereket, mert senki számára sem kellemes az elődje hibájából előállt, nem tervezett kiadások fedezése.

Hány munkatársa van pillanatnyilag a városi hivatalnak?
– A hivatalvezető irányításával huszonhárom szakreferens dolgozik. Számuk tavaly eggyel nőtt, mert a régiófejlesztési osztály megerősítésre szorult. Azóta elkészült a város szociális és gazdasági fejlesztési programja, idén megszületik a városfejlesztési terv is, mert korábban Királyhelmecen ez is hiányzott.
Ezek az alapdokumentumok teszik lehetővé, hogy olyan fejlesztési terveket készítsünk, amelyek az országos fejlesztési tervbe is bejuthatnak, hiszen csak így van esély EU-s támogatásokra. Jövőnknek pedig ez a záloga.
Visszatérve még a városi hivatal munkájához, sem a hivatal vezetőjétől, sem a polgármestertől nem várható el, hogy szakmailag mindenhez értsenek, minden részlegen ők legyenek a legjobbak. Ugyanakkor minden hivatalnoknak saját területén valóban a legjobbnak kell lennie, neki kellene javaslatokat tennie ahhoz, hogy a város előre léphessen. Sajnos, a korábbi ciklusokban is itt dolgozó munkatársak ehhez a mentalitáshoz nincsenek hozzászokva, nem állnak elő önálló javaslatokkal, elégedetlen vagyok aktivitásukkal.

Nem szóltunk még az önkormányzati testület munkájáról...
– Itt alakulnak legfurcsábban a dolgok. Nos, a választott képviselők munkájára nem tudok hatni, ahogyan a bizottságok munkáját is csak tudomásul vehetem. Sajnos, az egész rendszer rosszul működik. Tapasztalatom szerint a bizottsági elnökök jó része felkészületlenül jár az ülésekre, a tagok pedig csak a helyszínen szembesülnek azokkal az ügyekkel, amelyekkel kapcsolatosan javaslatot kell tenniük, ill. dönteniük kell. Így nem csoda, ha sokszor kusza, értelmetlen javaslatok születnek és érkeznek a testületbe. Szükségesnek tartanám a bizottságok és a testület között egy köztes szerv létrehozását, amely megszűrné ezeket.
Bár igyekszem a bizottságok javaslatait időben megküldeni az önkormányzati képviselőknek, ám ha az ülések jegyzőkönyveinek leadási idejét az elnök nem tartja be, akkor értelemszerűen késik feldolgozásuk is. Így a testületi üléseken beindul a vita a bizottságok jegyzőkönyveinek minden pontjáról külön-külön.
2004-ben beterjesztettem egy anyagot a testület munkájának átalakítására vonatkozóan, amelyben javaslom a bizottságok és a bizottsági tagok számának redukcióját, mert rohanó világunkban képtelenség sok embert egy adott időpontban mozgósítani, így a népes bizottságok sokszor határozatképtelenek. Ha kevesebb bizottság működne, én is részt vehetnék valamennyi ülésen, hogy az elképzelésekkel helyben szembesülhessek. Javasoltam egy olyan tanács létrehozását is, amely megszűrné a sok észrevételt, hogy a valóban lényegesekkel foglalkozhassunk. Sajnos, a képviselők javaslattervezetemet lesöpörték az asztalról.
Köztudott, hogy az önkormányzat már a ciklus elején két részre szakadt. Az alpolgármester lemondása és a testületből történő kiválása után az ellenzék immár nyolc szavazatot mondhat a magáénak, vagyis kétharmados többségével bármit el tud dönteni. Számomra ezután három lehetőség maradt: vagy magam is felállok a székemből, vagy tovább folytatom a szélmalomharcot, esetleg megpróbálok tárgyalni és szót érteni a többséggel. Én ez utóbbi megoldást választottam. Bár elvtelen kompromisszumokra nem vagyok hajlandó, a józan ész határain belül partner vagyok a megegyezésben. Hiszem, hogy ha kölcsönösen odafigyelünk egymásra, nem féltékenykedünk egymás ötleteire, akkor a legjobbak – függetlenül attól, hogy kitől származnak – megvalósíthatóak lesznek, hiszen közös célunk mégiscsak a város fejlődése kell, hogy legyen.
Örülök annak, hogy az utóbbi időszakban a testület sok munkát elvégzett, és a szavazások túlnyomó többségében racionális döntések születtek.
Az önkormányzat megszavazta például a városháza információs rendszerének kiépítését. Olyan programcsomag telepítéséről van szó, amely által minden szektorba beleláthatok, legyen az lakossági nyilvántartás, a város követelései és tartozásai, a bankszámla állaga, a költségvetés merítésének helyzete... Fontos a pontos, naprakész információ! A rendszer végeredményben már elkészült, csak az utolsó simítások, illetve tesztelése van hátra.

Ma milyen ügyek határozzák meg a mindennapokat?
– Az egyik fontos téma a posta jövője. A közelmúltban a Slovak Telecom azon épületét, amelyre a város is igényt tartott volna, egy Régió nevű kft. vásárolta meg. A ma is benne székelő főposta viszont panaszt tett a polgármesteri hivatalban annak kapcsán, hogy az új tulajdonos egyrészt nagyon magas bérleti díjat, illetve késedelmi kamatot számított fel, másrészt nem volt hajlandó csökkenteni az általuk bérelt terület nagyságát, holott nekik nincs szükségük ekkora alapterületre. Harmadrészt pedig nehezményezte az előző bérleti szerződés felmondását.
Miután a kft-nél rákérdeztem az említett panaszokra, az derült ki számomra, hogy a bérleti díj mértéke átlagosnak tekinthető, az új tulajdonos pedig a bérelt terület nagyságáról és a kamatok ügyében hajlandó tárgyalni az ügyféllel. Az általuk elküldött felmondás pedig tulajdonosváltás esetén teljesen természetes. Mindkét felet meghívtam a májusi önkormányzati ülésre, hogy előttünk öntsenek tiszta vizet a pohárba.
Az ott elhangzottak alapján egyértelművé vált számomra, hogy a posta szeretne bekerülni a városközpontba, a kis postát pedig legszívesebben bezárná, csak ennek felelősségét nem meri magára vállalni. Ehelyett megpróbál nyomást gyakorolni az önkormányzatra, mert találtak maguknak egy városi tulajdonban lévő épületet a központban. Csakhogy odaköltözésük a város számára nem lenne előnyös, hiszen a centrum már mozgási és parkolási lehetőségeit illetően így is sokszor be van dugulva. Ezért mindannyian azt szeretnénk, ha a kft. és a posta képviselői tárgyalóasztalhoz ülnének, és a posta a régi helyén maradna. Az épület tulajdonosának is – aki egy vállalkozási központ kiépítésén fáradozik – az az érdeke, hogy a postai ügyek intézése helyben történhessen.
A másik aktuális téma a szüreti ünnepség megrendezése. Kezdetben két lehetőség merült fel: vagy az elmúlt évek gyakorlatából kiindulva ismét összekötjük azt a kulturális fesztivállal, vagy csupán háromnapos ünnepséget tartunk szeptemberben, de az színes, pergő, színvonalas lesz. Nos, a második variáció lett a győztes, így szeptember utolsó hétvégéjén, péntektől vasárnapig négy helyszínen zajlanak majd az események: a Stadion utca végén lévő térségben, a városháza előtt, a Hősök terén és a Csonkaváron. Célunk, hogy az emberek bejárják a várost, és minél többen megtekintsék például a testvérvárosok delegációinak produkcióit. A teljesség igénye nélkül: Sepsiszentgyörgyből egy, a népzenét és a rockot ötvöző Transylvánia nevű együttest várunk, a Ferencvárosból egy táncszínház érkezik majd, Felsőzsolcáról a dalárda, míg Rakovník egy dzsesszegyüttessel kívánja képviseltetni magát. Magánvállalkozókat is szeretnénk bevonni a szervezésbe, többek között Remák Sándort, aki a Csonkaváron megnyitotta Perényi pince néven éttermét. Ennek reklámozása mellett szeretnénk felújítani a pincesortól a domboldalig az egész térséget, a régi kirándulóhelyek felújításáról sem feledkezve meg. A bozótirtást már elvégeztük.

Soha ilyen virágos még nem volt Királyhelmec.
– Ez Szabó Péter munkáját dicséri, az ő vezetésével zajlik a közterületek csinosítása. A virágokat a sátoraljaújhelyi kertészetben vásároltuk, mert az ő áraik a legkedvezőbbek.
Idén mintegy húszezer szál virág került kiültetésre, sajnos, a lakosság egy része még nem tudja felfogni, hogy a szép környezet kialakítása mindannyiunk érdekében történik, így bizony elég sok virágot ellopnak. Akit rajtakapnak, annak ötezer koronáig terjedő bírság kifizetésével kell számolnia.
Főkertészünk mellé felvettünk egy kőművest is, a Ficéria gyógyszertár előtti pihenőpark kiépítése már az ő munkájának eredménye. Hasonló jellegű beruházást tervezünk a temető és a posta melletti térre is.
Nemcsak virágok, új szemetes ládák is az utcára kerültek, miután az előzőleg elhelyezett műanyag ládákat vagy elvitték, vagy vandál módon tönkretették.

Milyen fejlesztési tervek vannak még napirenden?
– Szeretnénk megpályázni egy olyan hulladékgyűjtő kiépítését, ahol műszaki cikkek, bútorok, autógumik nyerhetnének elhelyezést, s mi már gondoskodnánk arról, hogy innen minden a megfelelő helyre kerülhessen. Ehhez viszont olyan helyszín szükségeltetik, amely nincs se túl közel, se túl messze. A régi tehénfarm területét jelöltük ki erre a célra, de a területnek előbb városi tulajdonba kellene kerülnie. Az ipari park területével, amely a víztisztitó állomás szomszédságában nyerhetne elhelyezést, ugyanez a gondunk. A Vásár tér, illetve a Rázus utca felújítása pedig már nem tűr halasztást.
A Hősök terének kiépítése is aktuális lenne, de az akkora összeget emésztene fel, amekkorát pillanatnyilag nem tudunk előteremteni.
A Millenniumi tér sarkán álló félig kész épület megvásárlását is javasolni szeretném a testületnek, ahol vagy múzeumot, vagy idegenforgalmi központot létesíthetnénk. Tetőterében akár szálláshelyek is kialakíthatóak lennének. Mindenre szívesen áldozunk, ami megmozgathatja az itt élők életét, lendületet adhat Királyhelmec mindennapjainak.

Milyen gyakran nyújtanak be pályázatokat?
– Rendszeresen, hellyel-közzel sikerrel is. A régiófejlesztés területén például félmillió koronát nyertünk el a szabadidőközpont felújítására, de támogatást kaptunk egy helytörténeti könyv kiadásához és a szüreti ünnepség megrendezésére.

Mostanában a Kossuth utcai óvoda bezárásának híre borzolja a kedélyeket Királyhelmecen, mindenféle mendemonda kelt szárnyra.
– Városunk területén – a fejszésit nem számítva – lényegében három óvoda üzemel, átlagosan ötvenkét százalékos kihasználtsággal. Ráadásul mindhárom épület bővíthető lenne. Miután szűkös időket élünk, ez nagy luxus, ezért a városi hivatal felvetette, a pénzügyi bizottság pedig megtárgyalta, hogyan lehetne racionalizálni. A terebesi higiénikus véleménye szerint a Kossuth utcai épületben a tető beázásából adódóan vészhelyzet alakult ki. Ennek megjavítása azonnal több mint félmillió koronát emésztene fel. Ráadásul az épület alatti telek sincs városi tulajdonban. Az látszott legkézenfekvőbbnek, ha ebben az épületben szüntetjük meg az óvodát, a másik kettő pedig teljes kihasználtsággal működhet, hiszen a gyerekeket és a pedagógusokat egyaránt el tudnánk ezekben helyezni.
Csakhogy sokan azt állítják: ha megszűnik az óvoda, a gyerekek mintegy harmada nem lenne hajlandó máshová járni, inkább otthon maradna. Ez viszont nem lenne jó sem a kicsiknek, különös tekintettel a roma gyerekekre, sem az óvónők egy részének, hiszen azok az utcára kerülnének.
Az érintett intézmények vezetőnőivel, valamint a szakszervezetek képviselőjével folytatott megbeszélésből az derült ki számomra, hogy az igazgatók ragaszkodnak a három óvoda megmaradásához azzal, hogy egy-két helyiséget mindenütt felszabadítanának. Ezekben elhelyezhetnénk például a kiskertészek szövetségét, a mozgássérültek klubját vagy a nyugdíjasklubot. Hogy melyik változat valósul meg, még bizonytalan, pillanatnyilag ez utóbbi javaslat megvitatásánál tartunk. Az biztos: senki semmit sem szeretne erőszakkal megvalósítani, mindnyájan a legkevésbé fájdalmas megoldást keressük.

Zsebik Ildikó

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap: Szabad Újság - 2005. július 27 – augusztus 10-i (30-32.) szám