Beszélgetés dr. Gyurgyík László népesedésszociológussal

Tények és számok szorításában

„A szlovákiai magyar tudományos élet 1990-es években bekövetkezett szemléletváltása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szlovákiai magyarság körében zajló kedvezőtlen demográfiai változások elemzése, okainak vizsgálata a figyelem középpontjába kerüljön. E tanulmánykötet a szlovákiai magyar-szlovák interetnikai kapcsolatok egyik szegmensét, a délnyugat-szlovákiai magyarok körében zajló asszimilációs folyamatokat vizsgálja. Célja, hogy a szociológiai kutatás segítségével hozzájáruljon az asszimiláció fogalmának és folyamatának komplexebb megközelítéséhez.” – olvashatjuk a Kalligram Kiadó gondozásában nemrégen megjelent Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében című könyvben, amely többéves kutatás eredményeként született meg. A szerzővel, dr. Gyurgyík Lászlóval beszélgetünk e fontos kiadványról.

– A kilencvenes évek elejétől foglalkozom a szlovákiai magyarság népesedési, társadalomszerkezeti kérdéseivel, és amikor tíz évvel ezelőtt megjelent a Magyar mérleg című könyvem, amely a szlovákiai magyarság 1991-es népszámlálási adatait dolgozza fel, a munkának a végén nagyon sok kérdőjel maradt bennem, éppen a népesedési változások egyes mozzanatait illetően. Ott is jeleztem, hogy tovább kellene menni egyes népesedési folyamatok finom szerkezetének a feltárása irányába, és ehhez az asszimilációs folyamatokat kellett volna részletesebben ismerni. Erre a feltárásra, megismerésre került sor jó néhány évvel később. E munkának az eredményeit az Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében című kötetben foglaltam össze, dolgoztam fel.

– Mielőtt a konkrét eredményekre rátérnénk, először talán arról beszélhetnénk, hogy milyen módszerekkel lehet ezeket az aszszimilációs folyamatokat vizsgálni?

– Nagyon sokféle lehetőség adódik. Az asszimilációs folyamatok vizsgálatának egyik bevett módszere épp a különböző demográfiai, népmozgalmi folyamatok vizsgálata, ez azonban eléggé egysíkú, gyakorlatilag nem teszi lehetővé a nemzeti kötődés, a nemzeti hovatartozás változásának a vizsgálatát, a finom szerkezetek megfigyelését, csak kategóriaként vizsgálja a nemzetiséget, tehát valaki vagy magyar, szlovák, cseh, vagy más nemzetiségű és nincs mód ezeknek a technikáknak a segítségével rögzíteni azt, hogyan zajlanak, hogyan mutatkoznak meg az egyes átmenetek. Egyéb technikák is lehetségesek a kutatásban, nagyon sokan interjúkkal vizsgálják az identitásoknak a különböző változatait, ezeknek az összefüggéseit. Az én vizsgálatomban kérdőíves kutatásról volt szó. A kérdőíves vizsgálattal nagyon sok kérdés segítségével próbáltuk feltárni azt, hogy milyen tényezők hatnak a nemzetváltási asszimilációs folyamatokra. Ennek segítségével tártam fel, és ennek alapján sikerült az egyes változókat, a közöttük lévő összefüggéseket felvázolni.

– Mivel az ember nem légüres térben él, hanem egy olyan társadalomban, amely kisebbségekre és többségiekre oszlik, tudjuk tapasztalatból, hogy vannak vegyes házasságok is az asszimilációs folyamatokban, amelyek, gondolom, lényeges szerepet játszanak. Milyen egyéb tényezők munkálkodnak még ezekben az asszimilációs folyamatokban?
– Az asszimilációs folyamatok leglényegesebb és legmarkánsabb összetevője a vegyes házasságokban keresendő. Fontosak a különböző kulturális kötődések legváltozatosabb formái, amelyek közül meghatározó a nyelv, a nyelvtudás, hogy a megkérdezettek, az egyének az anyanyelvüket vagy pedig már egy más nyelvet tudnak-e jobban, illetve azon a nyelven fejezik-e ki magukat könnyebben. Egy másik lényeges összetevője az integrálódásnak a lehetőségeiben fogalmazható meg. Tehát lényegében arról van szó, hogy a kisebbségi közösség tagjai a többségi nemzethez milyen szinten integrálódnak. Egyértelmű, hogy egy adott államon belül valamilyen mértékben mindenki integrálódik, csak az a kérdés, hogy ez az integrálódás egyéni szinten vagy pedig közösségi szinten zajlik. Hadd mutassam be ezt egy példával. Ugye a szlovákiai magyar oktatási rendszer is része a szlovák oktatási rendszernek. Amennyiben a magyar diák, a magyar oktatási rendszer keretén belül szerzi meg a tudását, abban az esetben ő közösségi szinten integrálódik a többségi társadalomba, hiszen ez az oktatási rendszer része a szlovák oktatási rendszernek. Amennyiben azonban nem a magyar oktatási rendszerben vesz részt, abban az esetben szlovák iskolába jár, tehát egyéni szinten integrálódik a szlovák társadalomba. Azonban pont ez az integrációs szint meghatározó abból a szempontból, hogy asszimilációra sor kerül, vagy nem kerül sor. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az egyéni szintű integráció asszimilációhoz vezet, a közösségi szintű pedig pluralizmushoz. Pluralizmus alatt azt értjük, hogy egy adott társadalmon belül hosszú időn keresztül fennállnak a különböző etnikai intézményrendszerek, így a magyar intézményrendszer is, ezen keresztül pedig a magyar közösség is reprodukálja magát.

– Gondolom, hogy ezek a vizsgálatok többé-kevésbé alátámasztják azokat a megfigyelési tapasztalatokat is, amelyeket az ember az évek során szerez éppen az asszimilációval kapcsolatosan. Nagyon fontos kérdés az iskolaválasztás. Vannak olyan vegyes házasságok, amelyekben a szlovák iskolát választják a szülők gyermekeik számára, de vannak olyan magyar házaspárok is, amelyek úgy döntenek, hogy valamilyen oknál fogva nem a magyar oktatási intézményt választják. Tehát már ebből a tényből következtetni lehet arra, milyen sorsot szánnak hosszú távon gyermeküknek, ami főleg a nemzetiségi hovatartozásukat befolyásolja majd. Másik kérdés viszont az, hogy ezt a számszerűsített adatok mennyire tudják igazolni. Például azt, hogy általában a vegyes házasságokból kikerülő gyermekek később többnyire szlovák nemzetiségűeknek vallják magukat, vagy a magyar szülők nem magyar iskolába járó gyermekeiből is nagyobb arányban válnak aztán magukat szlovák nemzetiségűeknek valló felnőttek?

– Néhány példát mindenképpen meg tudok említeni. Alapvető különbség van a vegyes házasságokból, tehát a magyar-szlovák vegyes házasságokból, illetve a homogén magyar családokból származó gyermekek nemzeti hovatartozását illetően. A homogén magyar családokból származó gyermekek mintegy 95 százaléka magyar nemzetiségűnek vallja magát a későbbiekben. A vegyes magyar-szlovák családokban felnőtt egyének mintegy 20 százaléka vallja magát magyar nemzetiségűnek, 80 százaléka pedig szlováknak, amennyiben csak a magyar-szlovák relációt vizsgáljuk. Ezt a származási képet mintázza épp az iskolaválasztás tényezője. Tehát ha megnézzük a csak homogén magyar családokból származó gyermekeket, amennyiben magyar tanítási nyelvű oktatásban vesznek részt, akkor a 95 százalék még tovább növekszik és mintegy 99 százalék körüli értéket ér el, és ugyanígy, hogyha a 95 százalékos átörökítés esetében megvizsgáljuk a szlovák iskolába járókat, akkor ez kb. kétharmadára csökken. Tehát azoknak a magyar származású gyermekeknek, akik szlovák tanítási nyelvű iskolába járnak, mintegy kétharmada marad meg később magyar nemzetiségűnek, de egyharmada már a szlovák nemzetiséget választja felnőtt korában. Itt jön még egy nagyon érdekes kérdés, ami a vegyes házasságokkal kapcsolatos. A vegyes házasságoknak a magyar identitás, a magyar nemzetiség irányába történő átörökítő képessége csak abban az esetben mutatkozik meg, ha ezekből a családokból származó gyermekek megtanulják a magyar nyelvet, illetve magyar iskolába járnak. Amennyiben a gyermekeknek nincs valamilyen jelentősebb kötődése a magyar kultúrához, a magyar nyelvhez, a magyar közösség irányába nem integrálódik, s a magyar oktatási rendszerben nem vesz részt, akkor semmilyen etnikai átörökítő ereje nincsen a vegyes házasságoknak, tehát ugyanolyan mértékben mutatkozik a vegyes házasságok identitásformáló ereje, mint azoknál a gyermekeknél, akik homogén szlovák családokból származnak.

– Tehát a család szerepe meghatározó, de mennyire tudja befolyásolni ezeket a folyamatokat az a társadalmi közeg, amelyben ezek az emberek, ezek a családok élnek? Esetleg kimutatható-e valami módon mennyiségileg is az, hogy egy agresszívabb környezetben nagyobb üteművé válik az asszimiláció, vagy bizonyos rétegekben, csoportokban ez a folyamat gyorsabb, mint más rétegekben?

– Abban az esetben, ha vannak olyan krízises időszakok, amelyek negatívan befolyásolják a kisebbségi közösség közérzetét, ez visszahat elsősorban azokra, akik valamiféle módon nagyobb mértékben kettős kötődésűek és mondhatni, hogy a „mérleg nyelve” ezekben az időszakokban egyértelműen kileng, eltolódik az ő esetükben a többségi nemzet irányába. A helyzet itt is abban az esetben válik kritikussá, hogyha túl sokáig eltart egy ilyen időszak. Tehát ha vannak is negatív időszakok, nagyon lényeges az, hogy milyen hosszú ideig tartanak, hiszen emberéletekben, generációkban kell gondolkoznunk, és hogyha egy generáció életének jelentős részét egy ilyen időszak befolyásolja, akkor ott már nagyon kicsi az esélye annak, hogy ezt valamiféleképpen helyre lehet hozni.

Lacza Tihamér

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap: Szabad Újság - 2005. július 27 – augusztus 10-i (30-32.) szám