Több mint 800 fiatal adta be jelentkezését idén a Selye János Egyetem nappali tagozatára, akik között magyar és román állampolgárok is vannak. A júniusban Komáromban tartott felvételi vizsgákon a három karon összesen 596 hallgató felelt meg az elvárásoknak. Ebből 284 fő a tanárképző karra, 269 a gazdaságtudományi karra és 18 fő a teológiai karra nyert felvételt. További 25 fő a gazdaságtudományi kar Királyhelmecre kihelyezett tagozatán kezdheti meg tanulmányait nappali tagozaton.
– Királyhelmecre eddig 56 levelező hallgató is jelentkezett, így ott biztosan mindkét képzési formában nyitunk csoportot – mondta az egyetem tanulmányi osztályának vezetője, Mgr. Szász Szilvia. – Már elég sok jelentkező van ahhoz, hogy Losoncon a tanárképző kar levelező képzést indítson, s a jelentkezési lapok továbbra is folyamatosan érkeznek. Ha a nappali tagozatra felvételt nyertek közül elegendően választják ezt a helyszínt, nappali képzés is indulhat ott.
A tanulmányi osztály adatai szerint a jelentkezők 91 százaléka egyenesen a középiskolából jött, közel 3 százaléka más felsőoktatási intézményből szeretne átjelentkezni, s körülbelül ugyanennyien vannak, akik munkanélküliek, vagy már alkalmazásban vannak. Külföldi állampolgárok a jelentkezők fél százalékát teszik ki. A jelentkezők közel 98 % magyar, 2 százaléka szlovák nemzetiségű. A tanárképző karon a fiúk és lányok aránya 26:74, a gazdaságtudományi karon a fiúk száma meghaladja a 46 százalékot. Gimnáziumból jött a jelentkezők 57,6 százaléka, szakközépiskolából 38,9 %, érettségivel végződő szaktanintézetből jelentkezett az érdeklődők 3,5 százaléka. Nyelvvizsgával mindössze a jelentkezők 4 százaléka rendelkezik, tanulmányi versenyeken sikeresen szerepelt 11,5 százalékuk.
Kicsit még a számoknál maradva: a gazdaságtudományi karon 397 jelentkezőből
választották ki a felvételt nyert 269 jelöltet. A tanárképző karon legtöbben
magyar nyelv és irodalom szakra jelentkeztek, összesen 207-en, közülük sikerrel
felvételizett 144. Angol nyelvre 106-ból felvételt nyert 70, németre 55-ből 35.
67-en jelentkeztek az újonnan megnyíló történelem szakra, közülük felvételt
nyert 49. Matematika szakon 46-ból 34, informatikán 84-ből 57 volt sikeres. Az
óvópedagógia szakra 85 főt vettek fel 86-ból. Végleges számokat azonban csak az
őszi beiratkozások után lehet majd mondani, mert van, aki több helyre is
jelentkezett.
Az első évfolyamba szeptember 5-én és 6-án, a felsőbb évfolyamba szeptember
12-én iratkozhatnak be a hallgatók a 2005/2006-os tanévre.
Az újonnan nyíló történelem szakot magyar, angol és német nyelvvel,
kateketikával, illetve informatikával és matematikával párosítva tanulhatják
majd a hallgatók. Mgr. Simon Attila a szak megnyitásáról így nyilatkozott:
– Idehaza eddig sehol nem lehetett magyarul történelmet tanulni, se Pozsonyban,
se Nyitrán nincs meg ez a lehetőség. Komáromban a történelem szakot az utolsó
pillanatban sikerült akkreditáltatni, ezért is kellemesen meglepett bennünket,
hogy viszonylag nagy az érdeklődés. Sőt, más egyetemek hallgatói közül is többen
jelezték, hogy szeptembertől szeretnének ide átlépni. Sokan érezték úgy, hogy
nem csak magyar nyelvű, de magyar szellemiségű történelemtanár-képzésre van
szükség. Most már ennek minden feltétele adott. Látom a diákokon, hogy nagyon
örülnek a lehetőségnek. De nyilvánvalóan csak attól, hogy magyar nyelven folyik,
még nem jó egy oktatás. Meg is kell tölteni tartalommal, színvonalas oktatást
kell biztosítani. Ezen leszünk, ez csak rajtunk múlik. A felvételin
elbeszélgettünk a jelentkezővel, milyen a viszonya a történelemhez, melyik
korszak érdekli őt leginkább, szeretne-e történelmet tanítani, vagy éppen
történészként akar dolgozni. Egy kicsit megpróbáltuk felmérni a terepet, de
azért szeretnénk mindenkinek megadni a lehetőséget. Nyilvánvalóan lesznek
olyanok, akik nem biztos, hogy bírják majd azokat az igényeket, amelyeket később
támasztunk, de azt hiszem, helyes az, ha esélyt kapnak.
Doc. PhDr. Erdélyi Margit, CSc. Eo. Prof. – a tanárképző kar dékánja, a magyar nyelv és irodalom tanszék vezetője. A tanárképző kar profiljáról, a felvételi vizsgák formájáról, új szakok nyitásának lehetőségéről és a túljelentkezésekről kérdeztük. Az utóbbi a magyar nyelv és irodalom terén azért is meglepő, mert ezt a szakot más, nagyobb múltú egyetemeken is tanulhatják Szlovákiában.
– Mi örülünk neki, hogy túljelentkezés van a pedagóguspályára. Tanárképző karunkon hármas profilú képzés folyik: óvó-, tanító- és tanárképzés. Különösképpen jónak tartjuk, hogy nagy ambícióval jönnek már az óvónők is erre a karra, hiszen köztudott, hogy az óvóképzés Szlovákiában eddig javarészt középszintű volt. Most nyílott ez a lehetőség, sok a jelentkező, s nagyon reméljük, hogy helytállnak a hallgatók. A tanítóképzés tulajdonképpen erre épül rá, aki az óvóképzést elvégzi, folytathatja a tanítóképzést is, és ilyenformán dupla lábon állhat a világban. A tanárképzésben a magyar, angol, német nyelv és a hitoktatás mellett a humán szakok kínálatban most már megjelent a történelem is. Már akkreditálás alatt van a földrajz, s tervben van a francia és szlovák szak akkreditáltatása. A reáltárgyak bázisából már akkreditált szak a matematika és az informatika. Mindkettő iránt nagy az érdeklődés. Nem kell magyaráznom, hogy az idegen nyelveknek óriási sikere van, nyomatékosan az angolnak. A magyar tanszék vezetőjeként én különösképpen örülök annak, hogy a magyar nyelv és irodalom is igencsak sikeres, ugyanis 200 fölötti a jelentkezők száma. Nagyon reménykedem, hogy sok tehetség lesz köztük. A tavalyiak között is nagy számú tehetségre leltünk.
A felvételi vizsga során, az alkalmassági teszten túl, a jelöltek írnak egy esszét valamely megadott témára, majd egy motivációs beszélgetésen vesznek részt, ahol a pályáról és a választott szakról alkotott elképzeléseikről beszélgetünk velük. Szeretnénk esélyegyenlőséget biztosítani minden diák számára, ugyanis sokféle a jelentkezők karaktere. Volt arra példa, hogy a felvételin rosszabbul teljesített a diák, s időközben olyan szorgalommal és kitartással dolgozott, hogy egész jó szintre tornázta fel magát. Természetesen néhányan kihullottak a két szemeszter alatt, így tőlük búcsút kell vennünk.
Mi azt képviseljük, hogy meg kell emelni a tanárképzés színvonalát, pontosítani, mélyíteni kell formai és tartalmi tekintetben. Egy tanár, a mi körülményeink között különösen kulcsembere a társadalomnak, hiszen a tudás mindenki számára fontos. A tanárjelöltek számára elengedhetetlen, hogy jó módszertani felkészültséget szerezzenek, legyen mögöttük minél több pedagógiai gyakorlat, és már szinte kész tanárként kerüljenek ki az egyetem falai közül. Természetesen arra nézve is szeretnénk majd kínálatot nyújtani különböző modulok beiktatásával, hogy a továbbiakban aztán ki-ki profilálódjék, hogy az élet kívánalmainak vagy elvárásainak megfelelően specifikus többletismereteket is szerezhessen itt, az egyetem falain belül.
Maga az a tény, hogy valaki anyanyelvén és itt a szülőföldjén tanulhat felsőfokon, óriási jelentőségű mindnyájunk számára. Az oktatók számára is, akik anyanyelvükön nyújthatják át ismereteiket, illetve a diákok számára is, akik egyetemi szinten anyanyelvükön folytathatják tanulmányaikat, reméljük, egyre több szakon. Olykor támadások érnek bennünket, hogy regionális értelemben gondolkodunk, ámde ez teljességgel ki van védve azzal, hogy minden európai jellegű elvárásnak is eleget teszünk, s hallgatóinknak biztosítva van valamely idegen nyelv továbbtanulása. Vagy az angolt, vagy a németet tovább tanulhatják nálunk, mint választott idegen nyelvet. Tehát ha valaki mostanság Európába készülne, akkor megvan rá a lehetősége, mert az úti batyut elkészítjük számára.
– Fiúk is jelentkezhetnek óvópedagógiára?
– Miért ne lehetne óvóbácsi is a világon? A gyermek számára jót tesz a férfiminta óvodáskorban is. Nekem vannak a korábbi évekből tapasztalataim a lévai pedagógiai középiskolából, ahol ugyan nevelőkké képezték a férfiakat, de természetesen bejártak az óvodákba is gyakorlatra, és nagyon jó volt a viszszajelzés. Imádták őket a kisgyerekek, mondhatnám lógtak rajtuk. Amikor szinte állandó jelleggel arról beszélünk, miként reformáljuk meg a pedagógiát, a módszertant, a viszonyulást az iskolához, óvodához, ez sem eldobandó lehetőség… Az óvodapedagógusnak sokrétűen fel kell készülnie: rajzolni, zenélni is tudnia kell, testnevelésből is kiválónak kell lennie, és egy-egy ilyen területen sikeresen érvényesülhetnek a férfiak, ha ez azzal párosul, hogy tudásukat élvezettel tudják átadni a kisgyereknek. Nem azt mondtuk ezzel, hogy nagyon sok ilyen jelentkező van, de vannak férfiak, akikben ez a lelki, szellemi lehetőség megvan.
Doc. Dr. Petrőczi Éva, PhD. világirodalmat és magyar irodalmat oktat, Prof. Dr. Szabó András, DrSc. a magyar szakot garantálja egyetemünkön és régi magyar irodalmat tanít. Mindketten Budapestről járnak át Komáromba, miközben odaát is tanítanak. A felvételik negyedik napjának szünetében beszélgettünk itteni tapasztalataikról.
P. É.: A felvételiket az otthonival összehasonlítani nem lehet. Igazságtalanság is volna ugyanazt követelni, mert kettős nyelvi környezetben élnek a hallgatók, azonkívül maga a középiskolai képzés is más. Vannak olyan középiskolák, ahol csak két-három magyar órájuk van. Nagyon sokan nem gimnáziumból jöttek, hanem kereskedelmi, informatikai, műszaki jellegű középiskolákból, ahol természetes, hogy a magyar nyelv oktatása nem lehetett annyira kifinomult vagy részletes. Voltaképpen a magyar felvételi közvetlen beszélgetés, elsősorban olvasmányokról. Itt az embert meglepetések érik, pozitív és negatív meglepetések egyaránt. Volt olyan hallgató, aki az Egri csillagokkal sem boldogult, de volt olyan, aki úgy beszélt García Márquezről, a mágikus realizmusról és a többi latin-amerikai szerzőről, mintha köztük élt volna. Tehát általánosítani nem lehet. Azt sem lehet mondani, hogy az itteniek gyengébbek volnának, mert például ez a fiatalember sokkal jobban felelt, mint bárki, akit valaha Magyarországon hallottam, akár magyarból, akár angolból. Fél füllel odafigyeltem az angol meg a német felvételire is. Ott is hallottam nagyon jó kiejtéssel, nagyon intelligensen előadott német vagy angol olvasmányélményeket. És hát közben lehetett hallani eléggé visszafogott dadogásokat is, de ez nem igazán minősíti az itteni hallgatókat. Ami viszont szerintem feltétlenül minősíti, hogy sokkal frissebb lelkesedéssel meg örömmel készülnek erre az egész egyetemista létre, mint ahogyan ezt otthon megszoktuk. Amit az esszéikben leírtak a tanári hivatásról, az elkötelezettségről, egyáltalán a felsőfokú képzésről, az nagyon-nagyon különbözött kézírásban, intelligenciában, helyesírásban. Volt olyan, akinek a helyesírása, vagy az, ahogyan érvelt, az általános iskolai szintet is alig ütötte meg, viszont voltak, akik elképesztően szépen, meggyőzően, nagyon sok esetben meghatóan fogalmazták azt meg, hogy mit szeretnének kezdeni ezzel a diplomával, illetve általában mindazzal, amit megtanulnak életükben. Ha csak ezt nézzük, akkor is azt kell mondanom, hogy legalább olyan reményteljes évfolyamnak indul, sőt talán még reményteljesebbnek, mint amilyen a kezdő volt.
SZ. A.: Tulajdonképpen egy év egy egyetem életében még csecsemőkor. Az első évfolyam igazság szerint mindig kicsit kísérleti, nulláról indul. Azt is őszintén be kell vallani, hogy tavaly szinte a száz százalékot felvettük. Egy részük már nincs is itt az egyetemen, de ez a legelső évfolyamnál törvényszerű. Úgy gondolom, hogy ez a helyzet javulni fog. Most kétszeres volt a túljelentkezés, és azt hiszem, a következő évben még nagyobb lesz, tehát egészen biztos, hogy néhány év elteltével egész más lesz a helyzet.
– Hogyan nyilatkoznak a diákok arról, hogy miért éppen ezt az egyetemet
választják?
P. É.: Ez egy kicsi gondot azért jelent, mert azok, akik olyan bravúrosan
felvételiztek, több más egyetemet, többek között anyaországi egyetemeket is
megjelöltek. Az egyik legjobban vizsgázó kislány éppen a mi pesti egyetemünket,
a Károlyit jelölte meg. De voltak, akik az ELTÉ-t nevezték meg, néhányan a
Pázmány Péter Egyetemet, meg más oktatási intézményeket is. De sokan azért
jelentkeznek ide, mert elérhető távolságban laknak, így nem jár költségekkel a
kollégium. Való igaz, hogy Pesthez képest azért itt egy diák kevesebb kiadással
meg tudja úszni.
SZ. A.: Annyit tennék ehhez hozzá, hogy itt olyan rendszerben oktatunk, amely Közép-Európában egyedülálló. Az úgynevezett bolognai rendszer, tehát a három plusz két év itt már működik. Tudomásom szerint még sem Szlovákiában, sem Magyarországon sehol nem vezették be. Ez a másik nagy különbség a Selye János Egyetem és az összes többi szlovákiai és magyarországi egyetem között. Így mi magunk is tulajdonképpen próbálgatjuk ezt az új rendszert. Azt csak megerősíteni tudom, hogy a felvételizők „élnek”. Ez most már a második év, és a második ilyen felvételi. Úgy tűnik, lassan híre megy az egyetemnek, hogy van, hogy jól érzik itt magukat a diákok, és valószínű, hogy ez azt fogja jelenteni, hogy egyre többen jönnek hozzánk, és a tehetséges, jó diákok közül is egyre többen gondolják, hogy ide is, vagy eleve ide adják be jelentkezésüket. Nem Nyitrára, nem Pozsonyba, nem Budapestre, hanem Komáromba.
P. É.: Még annyit, hogy nagyon szívesen járunk ide éppen a fantasztikus reakció miatt, meg igyekszünk más dolgokban is részt venni. Mindketten szerepeltünk az egyetemi Selye János-estéken, én költőként is. Nekem külön a Csemadokban is volt egy költői estem, tehát igyekszünk egy kicsit a város életében is részt venni, amennyire így ingázva lehet. Nagyon ragaszkodunk ehhez a környezethez, a kollégákhoz, és elsősorban a diákokhoz.
L. G.
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. július 27 – augusztus 10-i (30-32.) szám