A magyar kormány a nemzet egy részének mellőzésével rendezett konferenciát a magyarság sorskérdéseiről

Kiútkeresés vagy alibizmus?

2005. július 27-én, Budapesten megalakult a Szülőföld Alap tanácsa. Az alakuló ülésen részt vett DURAY MIKLÓS is, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke. Egy nappal később azonban nem lehetett jelen azon a nemzetközi tanácskozáson, amelyet a magyarországi kormány rendezett európai uniós és független szakemberekkel a magyarság sorskérdéseiről. Erre az értekezletre a Gyurcsány-kabinet ugyanis nem hívta meg a határon túli magyarság politikusait, illetve szakértőit. E két esemény kapcsán kérdeztük a magyar nemzetpolitika időszerű eseményeiről a felvidéki magyar politikust.

A Magyar Koalíció Pártja, köztük ön is, korábban úgy nyilatkozott, hogy a Szülőföld Alap létrehozásának gondolatával egyetért, viszont annak működésével kapcsolatban vannak fenntartásaik. Miképp vélekedik erről a Szülőföld Alap tanácsának megalakulását követően?

– A rendszerváltozás évétől számítva két törvény született Magyarországon, amely úgy szól a nemzetpolitikáról, hogy túlmutat a trianoni Magyarország határain. Az első a státustörvény volt, a második a Szülőföld Alapról szóló törvény. Az Orbán-kormány néhány tagjával egyetértésben már 2001-ben úgy véltük, hogy a magyarországi kis- és középvállalkozások fellendülését segítő Széchenyi-tervhez hasonlóan létre kellene hozni a határon túli magyarság vállalkozásainak segítésére és gazdasági életének fellendítésére a „határon túli Szécsényi-terv”-et. A 2002-ben bekövetkezett magyarországi kormányváltás azonban áthúzta ennek az elképzelésnek a megvalósulását. Most tehát a Szülőföld Alap keretében az akkori elgondolás ölthetne testet. Tartalmilag ez a törvény ugyanis a gazdaság és a vállalkozások területén túlmutat a státustörvényben foglaltakon. Ez persze nem véletlen. Az MSZP és az SZDSZ már 2000-ben támadta a készülő státustörvényt, sőt pártkapcsolataik révén nemzetközi tiltakozást és bírálatot szervezett ellene, ami miatt több fontos elemet kellett kiemelni a készülő törvényből. Majd miután 2002-ben kormányra léptek – még Medgyessy Péter miniszterelnöksége idején – az eredeti státustörvényt úgy módosították, hogy abból ismét kihullott néhány fontos nemzetpolitikai szempont. Most a Szülőföld Alapról szóló törvénybe azok az elemek kerülte be, illetve vissza, amelyek a státustörvény tervezetében a gazdasági és fejlesztési jellegű támogatásokra vonatkoztak. Ami az alap küldetését illeti, azzal nincs gond, hiszen olyan tevékenységek támogatására irányul, mint például az államhatárokon átnyúló önkormányzati szövetségek, az államhatárokkal kettészelt utak, megszüntetett hidak vagy egyéb határon átnyúló infrastruktúrára vonatkozó beruházások támogatása, melyeknek főleg a schengeni rendszer életbelépése után lesz nagy jelentősége. Tehát csupa olyan elképzelésről van szó, amelyek valóban segíthetik az államhatárokkal szétválasztott természetes régiók gazdasági újraegyesülését. Ezek fontosságát ma szerencsére már senki sem vitatja, viszont a megvalósíthatóságukkal, vagyis az alap működésének hatékonyságával kapcsolatban kételyeink vannak. Pillanatnyilag ugyanis azt sem tudjuk, hogy mennyi pénz áll az alap rendelkezésére. Félő, hogy a 2005. évre a törvényben biztosított egymilliárd forintnak a töredéke sincs meg. A felét ugyanis átirányították a magyarországi külügyminisztérium felügyelete alá tartozó határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenység, támogatások finanszírozására. Tény, hogy az adók 1%-os felajánlásával is gyarapodhat az alap kasszája, ezzel kapcsolatban viszont szintén teljes a bizonytalanság.

Az alakuló ülésen foglalkoztak-e az alapból támogatható fő tevékenységekkel?

– A Szülőföld Alap tanácsának alakuló ülése formális volt, ám szó esett a prioritásokról is, vagyis azokról a célterületekről, amelyekre majd pályázati témákat lehet kiírni. A pályázati alaptémákat a tanácsnak a következő – szeptemberi – ülésén kellene meghatározni. Ezzel kapcsolatban azonban egy újabb bonyodalom várható, mert a 2005-ös költségvetési évből addigra már csak három és fél hónap marad hátra, ami elég szűkösnek tűnik a pályázatok meghirdetésére, a beérkezett pályázatok elbírálására, és a megítélt pénzeszközök folyósítására. A 2006-os évben – az államkassza beidegződései miatt – pedig leghamarabb a tavasz folyamán kezdhetne működni az alap, de akkor lesznek Magyarországon a parlamenti választások, ami ugyancsak nem kedvez az alap célszerű tevékenységének. Egy időre kútba eshet tehát az alapban rejtőző minden lehetőség. Talán 2007-ben lesznek kedvezőek a feltételek a működésére.

Mik a Szülőföld Alappal kapcsolatos legsürgetőbb teendők?

– Mindenekelőtt létre kellene hozni azokat a szakmai kollégiumokat, amelyek meghatározzák a pályázati témákat. Eszerint várhatóan négy szakmai csoport jön létre, amelyek a magánszemélyeknek, az intézményeknek, az önkormányzatoknak és társulásainak, illetve a gazdasági vállalkozásoknak nyújtható támogatásokkal foglalkoznak majd. Néhány támogatandó főcsapásról már az alakuló ülésen is szó esett, mint például – fontossági sorrend nélkül sorolva – a szórványiskolák támogatása, számukra például iskolabuszok vásárlása, vagy a szociálisan rászoruló gyerekek étkeztetésének a támogatása, a határon túli magyarság intézményrendszerének a megerősítése, ami a magyar közösségek életképességét és ütőképességét növelhetné. De szóba kerültek az önkormányzati szövetségek is, az államhatárokkal erőszakosan elválasztott tájegységek is, amelyeknek a kiemelt támogatása úgy növelheti életképességüket, hogy majd gazdasági és társadalmi húzóerővé válhatnak.

Kikből áll a Szülőföld Alap tanácsa?

– E téren elégedett vagyok, mert főleg olyan emberek vannak közöttük, akik szakembereknek is tekinthetők az adott területeken, és pozitívan elfogultak a nemzetpolitika irányában. Említhetem például Annus Józsefet, aki már a rendszerváltozás előtt nemzetben, és nem államhatárokban gondolkodott, köztük van a kárpát-medencei magyarsággal sok évtizedes kapcsolatot ápoló Pomogáts Béla, vagy az első – 1996-os – magyar–magyar csúcs megvalósításának egyik kulcsember, Lábody László is, aki annak idején a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöki tisztségét látta el. Két gond azonban teherként súlyosul a tanácsra. Az egyik a tanács elnökének személye. Kiss Elemér, aki a Medgyessy-kormány első hónapjaiban kancellária miniszter volt, de visszaélés gyanúja miatt gyorsan távoznia kellett kormányzati tisztségéből. Most a tanács elnökeként tért vissza a kormányzati körökbe. Mint kiderült, a Magyar Koalíció Pártja sem emelt ez ellen kifogást, pontosabban: támogatta kinevezését. Tudtommal csak a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége nem értett egyet ezzel a kinevezéssel, de az ő képviselőjük a miniszterelnöki hivatal államtitkárának döntése szerint nem vehet részt a tanács munkájában. Ez a másik gond, ami kétségessé teszi a tanács legitimitását, de ez 2002 júliusa óta jelen van a MÁÉRT-ben is. A MÁÉRT alakuló ülésén 1998-ban az MSZP és az SZDSZ kivételével egyetértés született a MÁÉRT összetételére vonatkozóan, miszerint a MÁÉRT tagjai azok a magyar szervezetek, amelyeknek van parlamenti vagy tartományi választott képviselője A MÁÉRT-et jogilag megalapozó kormányhatározat is ezt rögzítette, melyet a Medgyessy-kormány azonnal felrúgott. Így kerülhetett a MÁÉRT-be egy-egy olyan MSZP közelinek mondható kárpátaljai és horvátországi szervezet, amely nem teljesítette a tagságra vonatkozó eredeti feltétel. A Szülőföld Alap tanácsában ezért Kárpátaljáról és Horvátországból ezeknek a szervezeteknek a képviselői foglalnak helyet és nem a MÁÉRT alapvetően jogosult tagjai.

Somogyi Ferenc külügyminiszter a Szülőföld Alap alakuló ülése után az újságíróknak felvetette, hogy az ősz folyamán ismét össze kell hívni a Magyar Állandó Értekezlete…

– Érdekes, Somogyi Ferenc, aki a Szülőföld Alap tanácsának alakuló ülésén a nyitóelőadást tartotta, erről semmit sem szólt. Azt azonban tudjuk, hogy magyarországi szűkebb kormánykörökben olyan elvi döntés született, hogy csak akkor hívják öszsze a MÁÉRT-et, ha az ott megjelenők nem fogják bírálni a kormányt. A külügyminiszter nemzetpolitikai szaktanácsadója azonban azt is megfogalmazta, hogy a MÁÉRT csupán egy misztérium, amelyet a Szülőföld Alap fog helyettesíteni. A Medgyessy-kormány a MÁÉRT-et csak arra használta, hogy tönkretegye a státustörvényt, a Gyurcsány-kormányzat idején pedig az eddigi egyetlen ülés kudarcba fulladt. Ilyen előzmények után kérdéses, hogy egy esetleges MÁÉRT-ülésnek milyen gyakorlati eredményei lehetnek, bár az kétségtelen, hogy lenne miről tárgyalnia.

A Szülőföld Alap tanácsának alakulását követő két napon a magyarországi kormány szervezésében Európai Uniós és független szakértők részvételével konferencia zajlott Budapesten, a határon túli magyarság státusáról. A Magyar Koalíció Pártja képviselői elég borúlátón nyilatkoztak ezzel az eseménnyel kapcsolatban. Miért?

– Csak a pontosság kedvéért: én minden szakmai tanácskozásnak a híve vagyok, ha az nem kerüli meg az érintetteket, vagy ha a kimenetele nem fordítható ellenük. Ebben az esetben azonban már az első lépésben ez történt, hiszen mi sem kaptunk meghívást a konferenciára. Ezért jogos kételyek fogalmazódtak meg bennünk a tanácskozás célját illetően. A magyarországi kormány európai uniós szakemberekkel tárgyalt a magyarság sorskérdéseiről, noha azoknak eldöntése mindenekelőtt a magyarországi belső jog körébe, illetve a magyar nemzet felségjoga alá tartozik. Miért tett így a kormányt? Valóban megoldást akar találni a határon túli magyarság státusának rendezésére, vagy alibit keresve, látszattevékenységgel igyekszik szépségtapaszt ragasztani arra a szégyenfoltra, amely a múlt év végén, az ún. kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán – éppen az ő magatartása miatt – keletkezett? A magyarországi kormány, ha nincs is lelkiismeret furdalása, de érzi, hogy hibát követett el, amelyet – vélelme szerint – csak úgy lehet helyrehozni, hogy saját igazát magyarázza és igazolja. Azaz halmozza a bajt. A feltett kérdések alapján a konferencia eredménye várható volt. Olyan kérdésekre keresték a választ, hogy etnikai alapon adható-e állampolgárság vagy sem, illetve adhat-e Magyarország útlevelet más ország állampolgárának? Előre sejthető volt, hogy ezekre egy EU-s szakember azt fogja mondani, hogy nem. De 2004. novemberében mi, akik a népszavazás sikeréért küzdöttünk, ezekre a kérdésekre ugyancsak nemmel válaszoltunk. Ha azt az egyetlen kérdést tárgyalta volna meg a konferencia, hogy jogában áll-e az államnak saját jogkörében megfogalmazni az állampolgárság elnyerhetőségének a feltételeit, minden szakértő igennel válaszolt volna. De ugyanazért nem tették fel ezt a kérdést, ami miatt a „nem”-mel való szavazást hirdette a kormány 2004. novemberében.

Magyarország kormányának hogyan kellene döntenie ezekben a kérdésekben?

– A magyar állampolgárság ügyének megközelítésében kellene álláspontot változtatnia. Az állampolgárságot ugyan valóban nem etnikai alapon kell megadni, viszont elsősorban azt kell meghatározni, hogy mit tekintünk fő szempontnak az állampolgárság megadásában. És ez már egyértelműen magyar belügy, mint ahogy annak a meghatározása is, hogy azok a magyar állampolgárok, akik nem élnek állandóan az országban, milyen jogkörökkel rendelkeznek. Vagyis, hogy miképp létezhet kétfajta állampolgárság egy országban? Erre már van is precedens, gondoljunk csak az ún. ‘56-os magyarok felújított állampolgárságára. Ha életvitelszerűen nem élnek Magyarországon, akkor azokat a jogokat nem gyakorolhatják, mint egy állandó lakóhellyel, rendelkező, adófizető, társadalombiztosítást fizető állampolgár, de lehet útlevelük. Nem bevehetetlen kapu a határon túli magyarság státusának kedvező rendezése, ám a kérdések leegyszerűsítésével, és azok lényegének megkerülésével félő, hogy a magyar kormánynak inkább az a célja, hogy bizonyítsa, igaza volt, amikor 2004 novemberében a kettős állampolgárság ellen kampányolt.

Optimista a kaotikusnak tűnő problémakör rendezését illetően?

– Nem értem a magyarországi kormánynak a nemzetpolitika terén tett ballépéseit. Igaz, hogy baloldalinak vallja magát, és így a ballépés a szójáték szerint is illik rá, de a nemzetpolitika nem arról szól, hogy mit hogyan nyomjunk le a másik torkán az ő akarata vagy meggyőződése ellenére, hanem hogy közösen találjuk ki azokat a lehetőségeket, programokat, amelyek az egész nemzetet felemelhetik és kihúzhatják abból a szörnyű kátyúból, amelybe a 20. században sodortak bennünket. Ennek ellenére optimista vagyok, hiszen 2006. tavaszán Magyarországon választások lesznek, melynek eredményeképpen várhatóan leváltják a jelenlegi kormányt, és ott tudjuk majd folytatni a nemzetpolitika alakítását, ahol 1998-ban elkezdtük és 2002-ben a sikeres eredmények ellenére kénytelenek voltunk abbahagyni.

(Szerkesztette Oriskó Norbert, D. Kovács Józsefnek Duray Miklóssal – a Pátria Rádió számára – készített beszélgetése felhasználásával.)

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap címlapja: 2005. július 27 – augusztus 10-i (30-32.) szám