A királyhelmeci Dankó István tagadhatatlanul a XXI. század embere. A rendszerváltás után sikeres magánvállalkozó lett, majd mostanában, hogy egészségi állapota miatt kénytelen vállalkozását feladni, beíratkozott a Fórum Intézet EU-s tanfolyamára, s az ott tanultak birtokában a jövőben kizárólag a civil szektorban kíván tevékenykedni. Barátaival az újonnan szerzett információkon felbuzdulva 2005. májusában Napsugár Sportakadémia néven máris bejegyeztette első polgári társulását királyhelmeci központtal és bodrogközi hatókörrel. A társulás céljáról és feladatairól maga Dankó úr tájékoztatja olvasóinkat:
– Vidékünk tagadhatatlanul elmaradott régió, ahol az ifjúsággal szinte senki sem törődik. Mi most épp a fiatalokat szeretnénk felkarolni azzal, hogy alapiskoláinkban sportosztályok nyitását ösztönözzük. Az iskolák feladata csupán a megnyitás, a többi már a mi dolgunk. Futballakadémia néven Szlovákiában már működik hasonló társulás, ennek egyik alapító tagja sportakadémiánk létrehozásánál is bábáskodott, tehát gyakorlati tapasztalatát is hasznosítani tudjuk. Mi azonban nemcsak futballban gondolkodunk, hanem bármelyik sportágban, amely felkelti gyermekeink érdeklődését. Vidékünkön pl. sok a jó sakkozó, de az asztalitenisz is viszonylag olcsó sportágnak számít, és egy-egy asztal még a legszegényebb iskolában is megtalálható.
– Nagykaposon egy nagyszerű uszoda is működik, kapacitásához mérten szinte
kihasználatlanul.
– Sajnos elég zavaros az uszoda privatizációjának folyamata, tehát nehéz
megtalálni azt a kompetens személyt, akivel érdemben lehet tárgyalni. Ennek
ellenére társulásunk megpróbálja indítványozni úszótanfolyamok szervezését is.
Őszintén szólva csodálkozom azon, vajon a Pázmány Péter Alapítványnál nyert
pénzekből miért nem szervez egyetlen iskola sem úszótanfolyamot. Egyébként mi
családi délutánok keretén belül akár egész családok úszóoktatását is el tudnánk
képzelni.
Visszatérve a Sportakadémiához, annak elsődleges célja az ifjúság szabadideje
hasznos eltöltésének megszervezése, a fölös energiák értelmes levezetésének
lehetővé tétele és a legtehetségesebbek felkarolása. Küldetésünk pedig a
tehetségek iskolákban, klubokban történő elhelyezése.
– Hol tartanak a munkával e pillanatban?
– Május derekán alakultunk, s azóta minden alapiskola igazgatóját
megszólítottuk. Sajnos egy tényezőt kifelejtettünk számításainkból: a
Bodrogközben is egyre kevesebb gyermek születik, így szeptembertől csupán
Királyhelmecen és Tiszacsernyőben tudunk az ötödikesek számára 1-1 sportosztályt
nyitni. Ezek ugyanis olyan nagy iskolák, ahol több párhuzamos osztály is
létezik, ráadásul tornateremmel is rendelkeznek. A kisebb létszámú iskolákkal
kapcsolatosan terveinket úgy módosítottuk, hogy nem sportosztályokban, hanem az
iskola mellett működő sportklubokban zajlik majd a munka szabadidős tevékenység
keretén belül. Olyan edzőket hozunk hozzájuk, akik irányítani fogják a helyi
testnevelő tanárok munkáját.
– Információim szerint már túl vannak az első rendezvényen is...
– A társulás bejegyzését követő első hónapokban kedvcsinálóként Bodrogköz
alapiskoláit futballtornára hívtuk Perbenyikbe. Meghívásunkat 8 iskola el is
fogadta, így egy vidám sportnapot töltöttek együtt a vidék gyermekei. A
királyhelmeci szlovák alapiskola sportlétesítményeit pedig az Európai Szociális
Alap pénzéből 24 közhasznú munkással rendbe tettük, és azóta karban is tartjuk.
– Milyen a polgári társulás tevékenységének eddigi visszhangja?
– Tipikusan bodrogközi. Sokan gyanúsan tekintenek ránk, és azt találgatják,
vajon mi lehet ebből a mi hasznunk. Nos, aki ilyen kérdéseket fogalmaz meg,
biztosan nincs tisztában a civil szervezetek lényegével, hiszen mi csak
szervezünk, pénzt se nem adunk, se nem kapunk. A civil szervezetek mindig azt
vállalják magukra, amire az államnak se ideje, se sok pénze, a helybéliek
viszont önkéntes munkával képesek a feladatot felvállalni és elvégezni.
Egyébként, ha helyben továbbra sem találunk megértésre, akkor székhelyünket,
amely most Királyhelmecen az Ibrányi utca 18 szám alatt található, kénytelenek
leszünk áthelyezni valamelyik környező faluba.
A Sportakadémia megszületése után Pillangó néven nemrégiben létrehoztuk második
civil szervezetünket is. Ez a roppant friss társulás elsősorban a kultúrát
kívánja felkarolni. Kezdetben csak helyben, később akár dél-szlovákiai méretben.
Olyan művészeti alapiskolában gondolkodunk, amely a hagyományos értelemben vett
tánciskolát, a 3 hónapos kurzust kívánja helyettesíteni, illetve
intézményesíteni. A tanfolyam legalább 10 hónapon át tartana, és mindenki javát
szolgálná: a gyerekek alaposabb képzésben részesülhetnének, a tanár az intézmény
alkalmazottjaként 10 hónapon át kaphatná majd fizetését, ugyanakkor továbbra is
a helyszínen oktatna. S mert az intézmény fejkvóta alapján jutna az anyagi
forráshoz, a tánc- és illemtan költségeit nem a szülő, hanem az állam állná.
Akik tovább is szeretnének a tánccal foglalkozni, azok számára táncklubokat
szerveznénk, és versenytáncra oktathatnánk őket.
Már az asztalomon van egy harmadik civil szerveződés tervezete is. Ez is
elsősorban a fiatalok felé fordulna, de fő profilja az oktatás volna.
Tevékenységi körébe az intézmények támogatása is beletartozna, különös
tekintettel a pályázatok írására, hiszen azt intézményesen pillanatnyilag sehol
sem oktatják, ismerete viszont az élet minden területén elengedhetetlen.
Idővel munkahelyek biztosításával, kialakításával, hiányszakmák képzésével, a
munkavállalási engedélyek kiváltásának mikéntjével is szeretnénk foglalkozni,
mert tapasztalatom szerint a munkaügyi hivatalok csak statisztikai adatokat
gyűjtenek és közölnek, igazi útmutatót nem adnak.
Nem félek tehát a jövőtől, igaz, sikerünk elsősorban az emberektől függ majd, hiszen önkéntes munkára szükségünk lesz. Minden új polgári társulás létrejöttét üdvözöljük. Tevékenységünk nem nyereségorientált, így senki sem jelent számunkra konkurenciát. Nekünk is az a jó, ha sok polgári társulás van, s ezekkel kitűnően együttműködünk, az eredmények felmutatásával pedig sok-sok támogatást szerezhetünk szülőföldünknek.
Zsebik Ildikó
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. július 27 – augusztus 10-i (30-32.) szám