Kozel Róbert kiváló sportoló. Jobban mondva: kiváló sportoló volt. A 27 éves nyurga fiatalember ugyanis a minap szögre akasztotta sportszerét. A bokszkesztyűt.
A
kassai klub kiválósága nyolc évig kick-bokszolt. (Korábban, öt éven át
karatézott, előtte pedig nyolc esztendőn keresztül jégkorongozott.) Szinte kicsi
gyerek kora óta nap, mint nap keményen edzett. Meg versenyekre járt.
Az elmúlt években a kick-bokx volt a mindene.
Kétszer nyert országos bajnoki címet. Két Világkupán pedig ezüstérmet
szerzett. Az í-re tavaly sikerült feltennie a pontot: 2004 szeptemberében
Svájcban, Bázelben leight-contctban világbajnok lett.
– Sikere(i)mre büszke vagyok – mondta búcsúmeccse előtt –, de a kudarcaimat sem
szégyellem. Mert a vereségeimből mindig okultam.
Az elmúlt hónapokban már nem csak az édesanyja féltette, egy másik asszony is
aggódott a testi épségéért, az egészségéért. Róbert ugyanis egy éve nős.
Felesége szintén ”brancsbéli”, tíz évig karatézott.
Kozel Róbert sportpályafutása során temérdek versenyen szerepelt. És számos
versenyről győztesen vagy érmesként távozott.
Tarsolyából 2005 tavaszáig már csak az Európa-bajnoki aranyérem hiányzott. A
Pozsonyban rendezett kontinensviadalon azonban az Eb-aranyat is sikerült
„begyűjtenie”.
Győzelmének nagyon örült
– A sikerhez a feleségem bátorítása is kellett – mondta –, a segítsége,
szeretete nélkül nem jutottam volna el a dobogóig…Most már nyugodt szívvel
„hátradőlhetek”, abbahagyhatom, mert amit akartam, elértem.
Valóban. Hisz országos bajnok, Európa-bajnok, s világbajnok!
Évek óta naponta két-három órán át keményen edzett. Sikereiért keményen
megdolgozott.
– Reggelente, míg mások lustálkodtak vagy még az igazak álmát aludták, én már a
kondi teremben „gyötörtem” az izmaimat – magyarázta – , aztán munkába mentem,
majd délutánonként, estefelé, amikor ismerőseim esetleg megint az élet habos
oldalát keresték, és sörözni indultak, én edzésbe fogtam.
A jövőben a családjának és a szakmájának kíván élni. Kozel Róbert üzemmérnök.
– Mindig azért akartam jól szerepelni, s lehetőleg nyerni, hogy később, évek múltán is büszke lehessek magamra – árulta el –, s elmondhassam majd esetleg a gyermekemnek, a gyermekeimnek is, hogy lám, nem éltem hiába, nem tengtem-lengtem csak a vakvilágba, s valamit letettem az asztalra.
Szép volt, Robi!
(Kép és szöveg:
ZOLCZER LÁSZLÓ)
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. július 27 – augusztus 10-i (30-32.) szám