A különféle termést veszélyeztető kártevők a szántóföldi, az üvegházas és a fóliasátras termesztésben egyaránt sok gondot okoznak. Ellenük ma is sokan kizárólag a vegyszeres védekezést tartják elképzelhetőnek. Pedig a kártevők tömeges irtásának létezik más, emberi szervezetet kímélő módja is.
Tamasek Zoltán a biológiai növényvédelem egyik szlovákiai apostola. A fűri vállalkozót a minap a növénypusztító kártevők elleni biológiai küzdelem pillanatnyi állásáról faggattam.
Manapság még mindig elég sokan a méregerős, emberre is kimondottan
ártalmas műtrágyákra esküsznek, holott, ha igaz, léteznek másféle, jobb,
kimondottan emberbarát megoldások is.
– Való igaz. Cégünk is biológiai „segédanyagokat”, különböző élő
szervezeteket kínál a növények védelmére. Az emberek azt hiszik, megveszik a 150
koronás, elefántot is azonnal leterítő permetet, lelocsolják vele a paprikát,
paradicsomot, és megoldották a problémájukat. Pedig gondjaik valójában csak
ekkor s ezzel kezdődnek. Mert lehet, hogy a 150 koronás permet ellenpárja 900
koronába kerül, ámde…
Senkitől sem várható el, hogy a saját pénztárcája ellensége legyen.
– Nem hát, én nem is azt mondom, hogy ne kíméljük a pénztárcánkat, hanem
azért ágálok már hosszú évek óta, hogy ne legyünk az egészségünk esküdt
ellenségei. Sajnos az emberek többsége többnyire a saját kárán okulva ébred csak
rá, hogy a „nyírjunk ki mindent minél előbb és minél gyorsabban magunk körül”
jelmondaton alapuló vegyszeres növényvédelem valójában önpusztítás. S az olcsóbb
megoldás (még, ha egy adott pillanatban, a vásárláskor drágább is az a
védekezési forma, amit történetesen jómagam is kínálok), nem biztos, hogy jó
megoldás.
Nem azért hadakozik a vegyszerek ellen, mert a konkurenciánál dolgozik,
azaz biológiai növényvédelmet kínál?
– Mint köztudott: a nap nem azért kel fel, mert a kakas kukorékol, a kakas
azért kukorékol, mert a nap felkelt. De lehetek konkrétabb is. Sokkal olcsóbb,
ha beállítjuk a gyümölcsösben (mivel minden rendes magyar ember bort iszik, hát
mondjuk a szőlőben) a növényvédelmi egyensúlyt. Egy bizonyos ragadozóatka
betelepítésével például elérjük, hogy nem lesz szükségünk atkák elleni permetre,
továbbá tavaszszal és ősszel is két-három héttel meghosszabbodik a levelek
élettartama, ezáltal a növény több cukrot tud termelni, ez viszont azt
eredményezi, hogy magasabb lesz a termés cukorfoka, azzal pedig, hogy kevesebbet
kell permeteznünk, pénzt is megtakarítunk. Amit esetleg újabb szőlőfajták
telepítésére fordíthatunk.
Tehát tényleg nem hazabeszél?
– Imádom a kötözködő embereket. De, hogy a kérdésre válaszoljak, a
pénzmániás Amerikában neves közgazdászok megállapították, hogy minden egyes
biológiai növényvédelemi kutatásokra és valós biológiai növényvédelemre költött
dollár harminc dollár nyereséget hoz. A vegyszeres növényvédelemre fordított
dollár viszont csak öt dollár hasznot fial. A környezetet sújtó káros hatásokat
már nem is említem.
Vagyis nem csak önmagunkat tesszük tönkre, hanem a természet egyensúlyát
is megbolygatjuk?
– Megbolygatjuk és viszszafordíthatatlanul tönkre is tesszük. Olyan
vidékeken esik eső, vagy tombol szárazság, ahol korábban évtizedeken keresztül
egy szem csapadék sem hullott, vagy épp ellenkezőleg, szinte majd minden nap
hullott a földekre az égi áldás. Szegény északi-sarki fókák életükben nem láttak
DDT rovarölő szert, mégis tele a zsírjuk a vegyi készítménnyel.
Hála istennek, az unióban fontos és egyre fontosabb téma lesz a
környezetvédelem, hisz a minap Angliában azt is követelték a tüntetők, hogy az
egyes országok lehetőleg minél több vegyszert vonjanak ki a forgalomból.
Mi jelenthet megoldást?
– A járható út az integrált növényvédelem lenne. Ne iktassuk ki a
növényvédelemből teljesen a kémiát, de ne is használjunk nyakra-főre különféle
vegyszereket. Sok termelő elcsodálkozik, hogy rendesen, rendszeresen permetezte
gyümölcsfáit, a varjak már rég leforogtak az ágakról, sőt a szomszéd is kórházba
került, a kis apró kártevők, tetvek, a lisztecskék viszont mégis fergeteges
tempóban szaporodnak.
Vagyis a kártevők ellenállók lettek?
– Igen, mert egy idő után alkalmazkodtak, szervezetük megszokta a
permeteket. Ha azonban biológiai növényvédelmet is bevetünk, s jól állítjuk be a
„biológiai órát”, egy kis peronoszpóra, lisztharmat elleni permettel együttesen
remek eredményeket érhetünk el. S ha az év végén számadást végzünk, rájövünk,
hogy olcsóbban termeltünk, mint korábban bármikor. Bizonyos permetek ugyanis
szelektívek, tehát nem tesznek tönkre minden apró kis életet, hanem csak
bizonyos kártékony rovarokat pusztítanak el.
A biológiai növényvédelem mit jelent a gyakorlatban?
– Azt jelenti, hogy kifejezetten csak baktériumokat, gombákat, parazitákat,
bogarakat, egyszóval élősködőket vetünk be élősködők ellen. Ez tökéletesen
kidolgozott eljárás. Egy hernyó ellen egy ágon többféle élősködőt is
alkalmazhatunk. De ugyanazt a hernyót még a földön is érheti „meglepetés”, mert
a bebábozódásakor gombák is semlegesíthetik.
a ez ennyire tökéletes, miért nem alkalmazzák nagyüzemi szinten is?
– A módszer „nagyüzemi” szinten is több millió éve működik, csak mi nem
vesszük komolyan a legtökéletesebb „nagyüzemet”. Azaz bolygónkat. A különféle
bogarak ugyanis a természetben már kimondhatatlanul hosszú ideje könyörtelenül
gyilkolásszák, irtják egymást. Mi azonban az ádáz harcról nem akar(t)unk
tudomást venni.
Miért van mégis szükség vegyszerekre is?
– Jó kérdés. Főleg azért, mert az ötvenes években kitalálták a „gyors vegyi
halált”, közérthetőbben mondva, a kémiai alapú növényvédő készítményeket.
Egyesek ugyanis úgy gondolták, hogy lepermeteznek mindent, s egy csapásra
mindenütt tisztaság s példás rend lesz. Csak azt felejtették ki a számításból,
hogy a vegyszer egy idő után akár az alkalmazója ellen is fordulhat.
Mi semmit sem tanultunk a kártevőktől?
– Szinte semmit. Némi iróniával azt is mondhatnám, hogy az a mi nagy
tragédiánk, hogy képtelenek vagyunk a vegyszerekhez olyan gyorsan alkalmazkodni,
mint a bogarak. S egy csomó betegséget összeszedünk. És ezeket a nyavalyákat
finoman civilizációs betegségeknek nevezzük. A régi kínai mondás szerint minden
betegség az étkekkel együtt jut be a szervezetbe. Nagy igazság. Jó lenne ismét
„felfedezni”.
Térjünk még vissza a szelektív növényvédelemhez.
– Épp én is akartam javasolni. Tehát, az lenne az igazán hatékony
növényvédelem, ha a kémiai és a biológiai védekezést egymás mellett tudnánk
alkalmazni. Vegyünk alapul például egy szilvafát. Ha a fa törzsére mindjárt
koratavasszal, rügyfakadás idején ragasztócsíkot helyeznénk, s színcsapdákat is
kitennénk, szépen befognánk a berepülő szilvalegyeket, s elég volna virágzás
előtt és után összesen mondjuk háromszor nem túl erős permettel lefújni a fát,
és azt tapasztalnánk, hogy elszaporodtak a katicabogarak, a zengőlegyek,
fátyolkák, tehát megnyugodhatunk, mert fánkon nem forog veszélyben a termés.
Minden kártevőnek van természetes kártevő ellensége?
– Az európai kártevőknek Európában létezik élő szervezetet alkotó
ellenségük.
És mit kezdjünk az Amerikából érkezett „exporttal”?
– A burgonyabogárra és az amerikai hadfiak jóvoltából néhány éve
Jugoszláviába telepített kukoricabogárra gondol? Sajnos, minálunk egyik
„csodafegyvernek” sincs természetes ellensége. A burgonyabogár elleni biológiai
permetszert, a Novodort szerintem azért „felejtették” aránylag hamar el, mert
nem azonnal hat. A Novodorral lepermetezett bogár nem pusztul el rövid időn
belül, mint a más vegyszerektől sokkolt lény általában, de amint a szer, mely
valójában baktériumokból áll, a testét éri, felhagy az evéssel, s a baktériumok
lassan, de biztosan felélik a szervezetét. Egy ember sem képes egy ültében
megenni mondjuk egy százkilós malacot, a baktériumnak is szüksége van némi időre
a bogár elpusztításához.
Nem túl drágák a különféle bioszerek?
– A jobb kémiai készítmények drágábbak, mint a bioszerek. Azért veszik mégis
az emberek inkább a vegyszereket, mert ismertebbek, egyszerűbbnek látszanak, s
gyors, látványos a hatásuk. De nem biztos, hogy az számít eredménynek, ha
mindegyik ellenségünket egy szálig gyorsan kinyírjuk. A kommunizmust és a
demokráciát hozom fel példának. Az a jó, ha fennmaradhat az egyensúly, ha
megmarad a természetben is bizonyos harmónia. A hernyók sokszor bioherbicidek,
biogazirtók is egyúttal, hisz megeszik a számunkra haszontalan gyomnövényeket.
Ha nem szaporodnak el túlságosan, a hasznunkra lehetnek. Ennek az egyensúlynak a
fenntartására kellene odafigyelni.
(ZOLCZER)
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. július 27 – augusztus 10-i (30-32.) szám