– Gágyor Józsefnek Tallós annyira a szívéhez nőtt, mintha ebben a
községben született volna, pedig nem innen származik. Honnan is érkezett
Tallósra?
– A Palócföldről, Ipolyság mellől, Ipolynyékről jöttem ide 1960-ban. Most már
„polgárjogot” nyertem ott, jobban ismerem Tallós nyelvjárását, mint a „szülő”
nyelvjárásomat. Több mint húsz évig gyűjtöttem az anyagot, gyakorlatilag
1960-tól, de az igazi gyűjtés 1972-re tehető inkább, és 1992-ben fejeződött be,
ha egyáltalán azt lehet mondani, hogy befejeződött.
– Korábban sok mindent, többek között gyermekjátékokat is gyűjtött, s
ezeket meg is jelentette. Sokat kutakodott a községben, amely, ha úgy tetszik,
választott szülőfaluja is. Mindenesetre úgy tűnik fel, hogy a Tallósi szótár
eddigi gyűjtőmunkájának a megkoronázása. Két évtizednyi munka szublimálódik a
kötetekben, s mindaz az anyag, amelyet összefogott benne, igencsak fontos
dokumentum. A helybéliek mit szóltak ehhez a könyvhöz?
– Pozitívan nyilatkoztak róla. Egyébként a könyvet úgy írtam meg, hogy ne
csak pusztán a szavakat sorolja fel, a vezérszavakat vagy címszavakat, hanem
emellett néprajzi adalékul is szolgáljon, falutörténeti adatokat közöljön. Tehát
egy kicsit a falu lexikonja is ez a könyv, azt mondhatnám.
– A laikus ember számára is élvezetes olvasmány, hiszen az ember akár
össze is hasonlíthatja az olvasottakat a saját falujában használt
kifejezésekkel, szavakkal. Itt van például egy hirtelen kiragadott szó. Idézek a
könyvből: „szélpuska – légpuska. Meg ne lássam a kezedben még eccer a
szélpuskát!” Ilyen és ehhez hasonló szavak és példamondatok gyűjteménye a könyv,
amelyet kellemes forgatni. No de visszatérve az előző kérdéshez. Valóban ezt a
könyvet tartja eddigi munkássága betetőzésének?
– Hogy eddigi munkásságom megkoronázása lenne? Véleményem szerint nem a Tallósi
szótár a betetőződése eddigi tevékenységemnek, hanem az, amivel most
foglalkozom. Nagyon szeretném, ha sikerülne megírnom, mert attól többet már
koromnál fogva sem tudnék tenni, alkotni. A Tallósi szótár több mint hét és fél
ezer címszót tartalmaz, és nagyon örülök annak, hogy a sokezernyi cédulát,
jegyzetet sikerült egészségben megteremtenem, részben feldolgoznom. Ugyanis, ha
a szerző hirtelen eltűnik az élet színpadáról, mindig fennáll a veszélye annak,
hogy a gyűjtőcédulák nem lesznek feldolgozva, a szemétbe kerülnek. De most hadd
térjek vissza ahhoz a munkához, amelyet eddigi életem, munkám mondhatni
csúcsának vagy koronájának tartanék. Szintén Tallós a gyűjtőmunka
kiindulópontja, hiszen ott éltem le az életemet, ott vagyok a mai napig is.
Negyvenévi igyekezet, munka eredménye van benne, azért hagytam ki a Tallósi
szótárból a közmondásokat, szólásokat, szóláshasonlatokat, egyszóval a
proverbiumokat, hogy egy külön kötetben jelentessem meg őket, ha egyáltalán
sikerül majd. Az érdekesség kedvéért mondom el, mennyire gazdag a mi magyar
nyelvünk. O. Nagy Gábornak a közmondásokat, szólásokat tartalmazó nagy
gyűjteménye vagy húszezer adatot tartalmaz. Nem az én érdemem, hanem Tallós
népének az érdeme, hogy amit a községben fölgyűjtöttem a negyven év alatt,
meghaladja a tízezer adatot. Mindezeket a dolgokat én példamondatokkal együtt
rögzítettem. Tudomásom szerint eddig még olyan szólásgyűjtemény nem született,
amely példamondatokkal együtt közölte volna az anyagot, és én megpróbálom most
ezt megvalósítani. Kicsikét visszakanyarodva a Tallósi szótárhoz, 1988-ban –
nagyon jól emlékszem, mert ott van az Új Ifjúságnak az akkori száma a fiókomban
– Fónod Zoltánnal közöltek egy beszélgetést, amelyben ő azt mondta, hogy
hovatovább jó lenne már egy tájszótárt megszerkeszteni Szlovákiában. Nagyon
örülök, hogy ez nekem sikerült, ami viszont nemcsak az én érdemem, hanem az
adatközlőké is, hiszen ők szolgáltatták az adatokat, sok olyan ember is, aki
nekem tanítványom, később munkatársam volt. Nekem ebben a munkában egy sereg
ember segített, így nemcsak én vagyok benne, hanem segítőim is. A kiadónak, a
szerkesztő Kocsis Arankának, Vörös Ottó egyetemi oktatónak, vendégtanárunknak is
nagyon köszönöm a segítséget, együttműködést.
– Nem tudom, Tallós község történetét megírták-e már, Gágyor József nem
gondolkozott-e el azon, hogy ezt meg kellene tenni?
– Helytörténettel foglalkozom, megírtam Tallós rövid történetét, amely a
Honismereti Kiskönyvtár füzetecskéinek sorozatában jelent meg. Írtam a tallósi
Esterházy-kastély történetéről, a tallósi Lurdi barlangról, a Maticza malomról
és egyebekről, persze röviden. Ha időm engedné még, akkor valóban jó lenne
Tallós történetét részletesen földolgozni. Jó ötlet, amit én is megforgattam már
a fejemben.
Lacza Tihamér
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap címlapja: 2005. július 13 – július 20-i (28-29.) szám