2005. július 13-július 20. * 13. évfolyam * 28-29. szám

Nyugat-szlovákiai ügynöklista!!!

Címlap

Köszöntjük a 60 éves Duray Miklóst – interjú at ünnepelt felvidéki politikussal

A helyzetünk Trianon óta változatlan

Tudatosítanunk kell, hogy Trianon óta a mai napig alapjában véve nem változott a Kárpát-medencei magyarság helyzete. Ehhez elég csak azt néznünk, hogy most is milyen vívódásaink vannak, milyen küzdelmeket folytatunk egymás között és másokkal. Az életkörülményeink természetesen változtak, ám elvi szempontból tekintve a helyzetünk változatlan maradt. Továbbra is kiszolgáltatottak vagyunk. Továbbra is idegen érdekek állnak szemben velünk, melyek belülről osztják meg a magyarságot. A kilátásaink sem olyanok, melyekből olyan következtetéseket vonhatnánk le, hogy rövidesen kedvezően oldódik meg a helyzetünk.

Dobos László:

Játék a tűzzel
 Tartsunk tükröt magunk elé

Már nyakunkon az elszámolás ideje, s előttünk teljes nagyságában a politikai visszapillantó tükör. Talpig láthatjuk magunkat benne. Jól kivehetők a ’98-as és 2002-es parlamenti választások ígéretei, sikerei és csalódásai. A ’98-as választás kínos helyzetet teremtett: az MKP eleve lemondott a Beneš- dekrétumok érvénytelenné nyilvánításáról, valamint az autonómia programra tűzéséről. E két nagy, létünket meghatározó tételünk a kormányba jutásunk nagy ára volt. Pótolhatatlan idő. Voltunk a mérleg nyelve is, de ügyetlenül bántunk a helyzetünk adta adottságokkal. Gyakran felszínre került a nagy dilemma: kihagyni, hagyni vagy maradni. A kompromisszumot választottuk s annak reményét. S voltak ígéretek, amelyekből semmi sem lett. Megtanulhattuk, ismételhettük az ismert magyar szólás-mondást, az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.
teljes cikk

Kérdéseinkre Bauer Edit, az Európai Parlament képviselője válaszol

Nem kerültünk „egy zsákba” a bevándorlókkal

Az európai antidiszkriminációs politika, mely az amszterdami szerződésen alapul, nyolc területen tiltja a diszkriminációt: nemek szerint, faji vagy etnikai alapon, vallás vagy hit következtében, egészségkárosodottság, kor és szexuális orientáció miatt. Így gyakorlatilag az összes probléma megjelent a jelentés készítése során. Mivel a parlamentnek nincs tapasztalata a nemzeti kisebbségek témájában, végig ádáz küzdelmet kellett vívni, hogy ne kerüljenek a nemzeti kisebbségek „egy zsákba“ a bevándorlókkal. Az első szöveg arról szólt, hogy a kisebbségeket mielőbb integrálni és naturalizálni kell. Azt hiszem, érzékelhető az a távolság, amit le kellett küzdeni addig, hogy a jelentés világosan különbséget tegyen az új, a betelepedett bevándorlók, a nyelvi és a hagyományos nemzeti kisebbségek között.
teljes cikk

Emlékezet

Elhunyt Komlósy Zsolt

Pénteken, 2005. július 15-én a kora esti órákban váratlanul elhunyt Komlósy Zsolt, a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának elnöke, az MKP parlamenti képviselője, a rendszerváltás után színre lépő politikusi nemzedék egyik meghatározó egyénisége.
Elsodortatott házunk egyik támfala

Duray Miklós és Farkas Ottó nekrológját olvashatják.
teljes cikk

Oktatásügy

Beszélgetés Albert Sándorral, a Selye János Egyetem rektorával

Egyetemünk a második tanév előtt

Bizonyos döntések átkerülnének az egyetem hatásköréből a karok hatáskörébe. De nem biztos, hogy egészen jó lett volna, ha beindul egy nagyfokú decentralizáció, mert kell, hogy az egyetem kifelé egységesen is felléphessen. Az EU-ban az egyetemek költségvetése nagyjából mindenütt két részből áll össze. Körülbelül 75%-át adja az állami költségvetés, 25%-a valamilyen más forrásból kerül oda, általában cégekkel s különböző kutatóintézetekkel való nagyon szoros együttműködés révén. Nálunk ez az arány 95:5. Ez így hosszú távon nem működhet, a költségvetés ezt a 95%-ot nem bírja el, keresni kellett olyan megoldást, amely ezt csökkenti.

teljes cikk

Régió

Beszélgetés Gágyor Józseffel legújabb munkájáról

Mindenem – Tallós

Az idei Posonium Szülőfölddíjat Gágyor József, nyugalmazott pedagógus, néprajzi gyűjtő vehette át kétkötetes munkájáért, amelynek címe: Tallósi szótár, és a Madách-Posonium jelentette meg a közelmúltban. A könyv szócikkekben tárja fel a Mátyusföldön, a Galántai járásban lévő község nyelvi valóságát. Az előszóban Vörös Ottó egyetemi oktató többek között a következőket jegyzi meg: „Tallós nyelvjárása majdnem csorbítatlanul tárul elénk. A falu nyelvjárását szinte hiánytalanul meg lehetne írni adatai alapján.”

teljes cikk

Jogi tanácsadó

Ki fizessen?

SZ. V.: Hét évig éltem egy gyanús személlyel egy lakosztályon. A személyzet félt tőle, mivel mindig fenyegetőzött. A villanyfogyasztásáért is én fizettem. Amikor meghalt, 30 ezer korona lakbértartozása volt. Én 79 éves vagyok, a nyugdíjam 5520,- korona, és egy nyugdíjasotthonban élek. A felelős egészségügyi nővér ugyan elismeri, hogy én takarítottam, mostam, mosogattam az elhunytra, de „kétarcú”. Az igazgató azt tanácsolja, hogy kérjek kártérítést a rokonaitól, akiket nem is ismerek. Megtagadhatnám a lakbér fizetését 30 ezer koronáig?

teljes cikk

Gazdaság

Látni már az alagút végét, vagy az a fény csak szentjánosbogár?

A termelő még kiszolgáltatott

A piacok kínáló pultjai mostanság már szinte roskadoznak a temérdek árutól. A standokon rengeteg a szebbnél szebb zöldség, gyümölcs. A termelők mégis panaszkodnak.
– Külföldről, elsősorban és legfőképp az Európai Unió országaiból, jó egy éve már, valósággal árad az országba az olcsó zöldség – kesergett a minap Misi, pozsonyi piacon árusító mihályfai zöldséges ismerősöm is –, „kollégáink” szinte fillérekért kínálják a spanyolországi paradicsomot, a görögországi dinnyét, a hollandiai gyökérzöldséget, mi meg a termékeinkkel hoppon maradunk.
teljes cikk

„Az emberek panaszkodnak, de a segítséget nem veszik igénybe”

Harc a szennyforrások ellen

Az Ipoly Unió 1992 decemberében Ipolyságon alakult. Születésénél 4 szlovák(iai) és 3 magyar környezetvédő bábáskodott. A Ipoly Unió politikai és gazdasági tevékenységet nem folytató független szervezet. A tagságot olyan természetes és jogi személyek, valamint csoportok alkotják, akik, ill. amelyek szorosan együttműködve a magyarországi, balassagyarmati székhelyű Ipoly Unió testvérszervezettel, az Ipoly folyó (5150 km2 nagyságú) vízgyűjtő területén található természeti és kulturális értékek védelmét kötelességüknek tekintik.
teljes cikk

Gombaszög, 2005. július 9-10.

Az idei Gombaszögi Fesztivál nemcsak jól szervezett, hanem változatos is volt. Még felsorolni is nehéz, mi mindent kínált a nézőknek.

Magyar vendég

Nagy Feró, az egykori útlevél nélküli lázadó sorozatosan fellép a Felvidéken

„Optimistán bele a reménytelenségbe!”

Ma már teljesen a politikán kívülre vonultam. Ez azt jelenti, hogy befejeztem a politikusokkal és a politikai pártokkal való kokettálást. Egyszerűen elegem van belőlük, attól függetlenül, hogy jobb vagy baloldali politikusokról van szó. Egyfajta „állatfajták”, de ez nem csupán magyarországi jelenség, sajnos, az egész világon jellemző. Egy politikusnak mi addig kellünk, amíg megszavazzuk őt, onnantól kezdve négy évig nem érdekeljük őt. Ebben én nem akarok részt venni, végzem a saját munkámat, ugyanazzal a lendülettel és hévvel. Szeretném, ha a környező országok más nemzetei is hagynák, hogy mi magyarok mind – az országhatároktól függetlenül – , nyíltan magyarnak vallhassuk magunkat.
teljes cikk

Tükör

Eddig több, mint hétezer, Magyarország határain túl élő magyar jelentkezett

Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgárai

Az elmúlt év december 5-i magyarországi népszavazás után a hódmezővásárhelyiek úgy döntöttek, hogy minden magyar, aki az ország határain túl él és kéri, megkaphatja a „Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Tiszteletbeli Polgára“ címet. Azóta már több mint hétezren elfogadták a dél-magyarországi város által felajánlott lehetőséget. Többek között a Felvidékről, Erdélyből, Kanadából, Amerikából, Izraelből, Svájcból is jelentkeztek a címért. Június végén Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere, országgyűlési képviselő a Pozsonyi Casino meghívására Pozsonyba látogatott. Kezdeményezéséről ott beszélgettünk.

teljes cikk

Felhívás

A beneši éra személyes tapasztalatai

Az utóbbi időben ismételten sok szó esik az 1945 és 1948 közötti időszakról, amely a szlovákiai magyarok számára a beneši dekrétumok formájában a jog- és vagyonfosztottság éveit hozta. Mivel a téma időről időre előkerül, s a mi, illetve elődeink megaláztatásai rendszeresen a napi politika politikai játékszerévé válnak, lapunk úgy döntött, megpróbálja összegyűjteni (majd feldolgozni és közzétenni) azokat az emlékeket, lassan feledésbe merülő történelmi részleteket, amelyek a tankönyvekből, egyszersmind a felvidéki magyarság nyilvános archívumából hiányoznak.

Tisztelt Olvasóink. Kérjük, osszák meg velünk, önök (szüleik, nagyszüleink és rokonaik) hogyan emlékeznek az 1945 és 1948 közti időszakra? Milyen emlékeik vannak a jogfosztottság éveiből? Főleg a személyes élményeket várjuk, és ha lehet, leveleikhez mellékeljenek dokumentumokat, fényképeket is.

A szerkesztőség

Jegyzet

Szlovákiában drámai asszimiláció van

Különös belegondolni, melyen boldogok lennének a hollandok, a svédek vagy a németek, ha olyan arányban tudnák asszimilálni a tömegesen érkező bevándorlókat, mint ahogy Szlovákiában asszimilálják a magyarokat. 1991 és 2001 között 47 ezerrel – azaz több, mint 8%-kal – csökkent a felvidéki magyarság lélekszáma. Ez pedig a szlovák politika részéről egyedülálló bravúr. Megdöbbentő, hogy akadnak, akik a jelenséget egyszerű népességfogyásnak próbálják beállítani, hiszen ez – mivel a szlovákság létszáma ugyanebben az 1991-2001-es periódusban 4.519-ről 4.614-re, vagyis csaknem 100 ezer fővel emelkedett – súlyos tévedés.

teljes cikk

Napjaink

Beszélgetés dr. Horváth Zoltánnal, a dunaszerdahelyi kórház igazgatójával

 „Nagy álmom, hogy betegbarát kórházunk legyen”

Bármelyik egészségügyi intézmény környezete, az ott megfordulók általában szidják a saját egészségügyi intézményüket. Az egészségügyhöz meg a focihoz mindenki próbál érteni, de aki belelát a dolgokba, annak más a véleménye. Persze nem azt akarom mondani, hogy nem követünk el hibákat, problémás dolgok is akadnak. A hibavétés itt azonban egészen más dimenziójú, hiszen egy rosszul megválasztott vagy végzett orvosi beavatkozás könnyen a beteg életébe kerülhet. Teljesen kiküszöbölni ezeket sosem lehet, de mindenesetre minimalizálnunk kell a hibalehetőségeket. Nekem egyébként nem kell elmondani, mit érez az ember, ha valakijét orvosi műhiba folytán elveszíti.
teljes cikk

Kultúra

Sütő András és a támadói

Mérhetetlenül utálom az olyan vitákat, amelyeket nem az igazságkeresés szenvedélye motivál. Ez a vita ilyen. Az érintettség okán mégis hozzászólok. Többször idézik húsz évvel ezelőtt Sütő Andrásról készített kismonográfiámat. Azért írtam Sütő Andrásról monográfiát a nyolcvanas évek elején, mert mélyen megfogott az a szellemi, esztétikai és erkölcsi minőség, amely az ő hetvenes évekbeli munkásságában megnyilatkozott. A Rigó és apostol, az Anyám könynyű álmot ígér, az Istenek és falovacskák, az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán, a Káin és Ábel, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat, a A szuzai menyegző nagy élményem volt. Ma is az. Személyesen is tapasztaltam író-olvasó találkozókon és a Sütő-drámák bemutatóin, hogy ezekben a művekben az erdélyi magyarság állt föl térdre kényszerített állapotából.

teljes cikk

Beszélgetés Jarábik Gabriellával, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatójával

A magyar kultúra új „szigetei”

A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma – amelynek központja Pozsonyban található – a szárnyai alá vette azt a két épületegyüttest, amelyben két kiváló magyar író töltötte gyermek- és ifjúkorát, életének egy szakaszát. A szklabonyai Mikszáth-házról és az alsósztregovai Madách-kúriáról van szó. Ezek az épületek éveken át komolyabb felújítás nélkül dacoltak az idővel és bizony eléggé megviselt állapotban voltak, amikor a múzeum átvette őket. Mi változott azóta? Hogy néz ki most ez a két műemlék, irodalmi emlékhely?
teljes cikk

Beszélgetés Szabó Imrével

Az orgona művésze és orvosa

Szabó Imre orgonaművész Érsekújvárott született 1956-ban. Zenei pályafutására eleinte a kerülőutak voltak a jellemzők. Először a zeneiskolába sem akarták felvenni, mert nem volt hajlandó énekelni, a ritmust meg rosszul kopogtatta ki. Később zongorázni tanult, de már akkor is érdekelte az orgona működése. Közel laktak a templomhoz, ahol gyerekkorában sokat ministrált és itt próbálta ki a hangszert is. Az alapiskola befejezése után már megfordult a fejében, hogy a pozsonyi konzervatóriumba jelentkezzen tanulni, de végül a gimnázium mellett vett különórákat. A magyar fővárosban élő rokonait meglátogatva elsős gimnazistaként a Zeneakadémia hangversenyeire is ellátogatott.
teljes cikk