Szabó Imre orgonaművész Érsekújvárott született 1956-ban. Zenei pályafutására eleinte a kerülőutak voltak a jellemzők. Először a zeneiskolába sem akarták felvenni, mert nem volt hajlandó énekelni, a ritmust meg rosszul kopogtatta ki. Később zongorázni tanult, de már akkor is érdekelte az orgona működése. Közel laktak a templomhoz, ahol gyerekkorában sokat ministrált és itt próbálta ki a hangszert is. Az alapiskola befejezése után már megfordult a fejében, hogy a pozsonyi konzervatóriumba jelentkezzen tanulni, de végül a gimnázium mellett vett különórákat. A magyar fővárosban élő rokonait meglátogatva elsős gimnazistaként a Zeneakadémia hangversenyeire is ellátogatott. Egy véletlen folytán Budapesten összeismerkedett későbbi pártfogójával, Baróti István orgonaművésszel. Négy évig magánjelleggel két-három hetente Budapestre járt orgonán tanulni. Az érettségi után jelentkezett a budapesti Zeneakadémiára…
– Most már kritikus szemmel bevallhatom, nem voltam olyan színvonalon, hogy egyből a legmagasabb szintre felvételizhessek. A végén Pozsonyban próbáltam meg a konzervatóriumot, 1978-82-ig tanultam a főiskolán, Ferdinand Klinda tanár úrnál. Utána két évig voltam a Szlovák Zenei Alap ösztöndíjasa. 1985-ben beléptem a Szlovák Rádióba, ahol az orgonajáték melletti kedvtelésem vált munkakörömmé. Idén februártól éppen húsz éve, hogy itt vagyok. A rádió orgonáját karbantartom, és játszom is rajta. 1988-tól tanítok a konzervatóriumban, a kilencvenes évektől pedig a főiskolán.
– Milyen körülmények között tanít a főiskolán?
– Most nyolc növendékem van, és még módszertant is tanítok. Természetesen a
fő tevékenység számomra a hangverseny. Egy előadóművésznek mindig újítania kell,
tehát új műveket is kell, hogy tanuljon. Nem lehet csak arra alapozni, hogy már
voltak sikereim, és bizonyos mértékű tudás birtokában vagyok. A jó pap is
holtáig tanul.
– Gyakori, hogy a diákok ezt a hangszert választják?
– Az orgonával ez elég bonyolult dolog. Most természetesen van elég
növendék, és érdeklődő is. Jó zongoratechnika és zeneelméleti alapismeretek
kellenek az orgonához, enélkül nem lehet jó eredményeket elérni. Orgonán
játszani 13-15 éves kortól lehet, amikor az illető fiatal is elér egy bizonyos
testmagasságot. Intellektuálisan is kell egy kis fejlettség, mert a hangszer
bonyolultsága egyfajta kreativitást igényel. A hangszerek közül talán az
orgonánál a legkevésbé közvetlen a kontaktus, a sipok több esetben nagy
távolságban szólalnak meg az előadótól.
– Aki ezen a hangszeren játszik, gondolom, meg kell tanulnia valamennyire
karban is tartani…
– Az orgonaművésznek sohasem magától értetődő feladata, hogy a hangszert
karban tudja tartani. Már csak azért sem, mert mindegyik orgona más: kisebb,
nagyobb, ilyen vagy olyan rendszerű. Ezért nem csak akusztikai, de más
technikai, elektronikai, mechanikai ismereteket igényel. A legnehezebb a hibát
megtalálni. Ennek semmi köze az előadóművészethez. Viszont a főiskolásoknak,
akárcsak a középiskolásoknak is van orgonaismerettan órájuk. A hangszer
működésének alapvető ismereteit mindenkinek el kell sajátítania.
– Az orgona templomi hangszer. A somorjai katolikus templomban újítottak
fel nemrégen egyet az ön szakmai felügyelete mellett...
– Kivételes eset, hogy egy ilyenfajta rekonstrukciót és restaurálást
végeztek a templomban. Az orgonát eredetileg Ludwig Mooser, a híres
tizenkilencedik századi orgonaépítő mester alkotta, ugyanaz, aki az esztergomi
bazilika orgonáját is készítette. A helyreállítás és az új részek kialakítása
Vági Gyula, az orgonaszekrény restaurálása Staudt Mihály munkája.
– Melyik volt a legnagyobb hangversenye?
– Vannak olyan hangversenyek, amelyekre nagyon szívesen emlékszem.
Természetesen, ha a hangszert vesszük, a Szlovák Rádió orgonáján játszottam a
legtöbbet. Ez nálunk a legszínvonalasabb hangszer, még ha a terem akusztikája
nem is olyan jó, mintha egy katedrálisban lenne. Ez egy stúdió, és itt mindig
„szárazabbak“ az akusztikai viszonyok. Az utóbbi időkből talán két hangversenyt
emelnék ki: Franciaországban a párizsi Notre Dame-székesegyház, és a toulouse-i
St. Sernin-bazilika. Különleges hely mind a kettő a hangszer, és az épület
szempontjából is. A toulouse-i a legnagyobb megmaradt románkori bazilika. Nagyon
kedves emlékeim fűződnek a budapesti Mátyás-templomhoz is, ahol megint csak
többször játszottam.
– Milyen tervei vannak?
– Számos hangverseny vár a nyári hónapokban, és külföldi fellépések,
Magyarországon és Németországban. Lemezfelvétel is kilátásban van.
Bodnár Emese
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap címlapja: 2005. július 13 – július 20-i (28-29.) szám