Az elmúlt év december 5-i magyarországi népszavazás után a hódmezővásárhelyiek úgy döntöttek, hogy minden magyar, aki az ország határain túl él és kéri, megkaphatja a „Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Tiszteletbeli Polgára“ címet. Azóta már több mint hétezren elfogadták a dél-magyarországi város által felajánlott lehetőséget. Többek között a Felvidékről, Erdélyből, Kanadából, Amerikából, Izraelből, Svájcból is jelentkeztek a címért. Június végén Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere, országgyűlési képviselő a Pozsonyi Casino meghívására Pozsonyba látogatott. Kezdeményezéséről ott beszélgettünk.
– Megrázó volt számomra a tavaly december 5-i népszavazás eredménye, bár az embereket hallgatva lehetett rá számítani.
Hódmezővásárhelyen és térségében kampányoltam amellett, hogy támogassák a kettős állampolgárságot. Lakossági fórumról lakossági fórumra jártam, s láttam, néhol kisebb az érdeklődés, és akik eljönnek, azok közül is sokan kételkednek. De azért nagyon sok embert sikerült meggyőzni – legalábbis az én városom-ban –, hiszen a negyvenöt százalékos részvételi arány jóval az országos átlag fölött volt. A népszavazáson részt vevők több mint kétharmada mondta azt, hogy adjuk meg a határainkon túl élő magyaroknak a kettős állampolgárságot. A hódmezővásárhelyi eredmény jó érzést keltett azért is, mert mutatja, ez a város lelkileg összetart, felelősségvállaló, közösségben gondolkodó település. Ugyanakkor az országos eredmény elszomorított, és beláthatatlan gazdasági és politikai következményei vannak már most is. Hiszen abban, hogy Magyarország veszít a versenyképességéből, és a környező országok gazdasági értelemben erősebbek, az is benne van, hogy a magyar nemzet nem tudott összefogni. Annak, hogy a Kárpát-medencei magyarságot nem tudjuk integrálni, gazdasági következményei is vannak.
– Magáról a népszavazás tényéről országgyűlési képviselőként hogyan vélekedik?
– Magam is megszavaztam a népszavazás kiírását. Az emberben mindig él egyfajta optimizmus a saját polgártársaival kapcsolatban, hogy nem a mennyiségi, hanem a minőségi szemlélet jellemző rájuk. Tudni kell azonban, hogy a 21. század első éveiben Magyarországot egy olyan gondolkodásmód fertőzte meg, amelyben az egyén, az egoizmus a legfontosabb, ez helyeződik minden fölé. Nem közösségben gondolkodik a társadalom. Talán érdemes lett volna előre jobban végiggondolni a dolgot, de nem hiszem, hogy jobb lett volna megfutamodni egy ilyen igény elől. Így legalább pontosan tudjuk, hogyan állunk, és azt hiszem, innen már nem lehet lejjebb jutni. Lehet viszont építkezni és előre haladni, csak igen nagy gond, hogy a széttöredezettséget legitimizálta ez a fajta népszavazás.
– Hogyan született meg a „Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Tiszteletbeli Polgára“ cím ötlete?
– Ez a cím a vásárhelyi népszavazás eredményéből következik. Ha egy városban a lakosság jó része elmegy a népszavazásra, és kétharmaduk a kettős állampolgárság mellett dönt, akkor a városvezetésnek valamit tennie kell. Leültünk képviselőtársaimmal, és kigondoltuk ezt a lelki közösséget erősítő, építő, kifejező címet. Felajánlottuk a Kárpát-medencei, majd a tengerentúli magyarságnak, és végül minden magyarnak a világon, hogy legyen Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára. Mi büszkék vagyunk a városunkra, és ez a felelősen gondolkodó hódmezővásárhelyi polgárok kéznyújtása.
– Hogyan hirdették meg a kezdeményezést, és milyen tájakról érkeztek jelentkezők a címre?
– Sajtótájékoztatón jelentettük be, amelynek tartalma felkerült a világhálóra. Interneten, szóbeszéd, sajtó és személyes kapcsolatok útján terjedt a hír. Március 15-én adtuk át az első ezer tiszteletbeli polgári címet. Óriási lett a visszhangja, máig is a világ minden részéről jönnek a kérelmek. Jövőre szeretnénk egy találkozót szervezni. Emellett kiadunk a válaszlevelekből, a hozzánk intézett üzenetekből egy könyvet, amely szerintem tanulságképpen szolgálhat minden magyarországi politikusnak. Mert világosan bizonyítja, hogy itt lelki és nem anyagi közösségre vágytak az emberek december 5-én.
– Miként viszonyult a politikai közélet ehhez az akcióhoz?
– Pozitív visszajelzéseket kaptam még attól a politikai baloldaltól is, amely eleinte kicsit vonakodott az ötletet támogatni. A parlamentben gyakran odajönnek hozzám az ellenzéki és baloldali kormánypárti képviselőtársaim, és elismeréssel szólnak a kezdeményezésről. Sőt követőink is akadtak: Esztergom, Zalaegerszeg, egyes dunántúli falvak, nagyobb városok.
Bodnár Emese
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap címlapja: 2005. július 13 – július 20-i (28-29.) szám