A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma – amelynek központja Pozsonyban található – a szárnyai alá vette azt a két épületegyüttest, amelyben két kiváló magyar író töltötte gyermek- és ifjúkorát, életének egy szakaszát. A szklabonyai Mikszáth-házról és az alsósztregovai Madách-kúriáról van szó. Ezek az épületek éveken át komolyabb felújítás nélkül dacoltak az idővel és bizony eléggé megviselt állapotban voltak, amikor a múzeum átvette őket. Mi változott azóta? Hogy néz ki most ez a két műemlék, irodalmi emlékhely?
– A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a két említett intézményt 2003. január elsejétől kezeli. Az alsósztregovai Madách-kastély ezt megelőzően a besztercebányai kerülethez tartozott, majd a besztercebányai megyei önkormányzathoz, és nagyon lerobbant állapotban leledzett. A helyreállítási munkálatokat a Madách-kastélyt körülvevő parkban található, borzasztó állapotban lévő síremlékkel kezdtük. Amikor a parkot és a síremléket nagyjából rendbehoztuk, elhatároztuk, hogy közelebbről megvizsgáljuk azt a Madách-kastélyban látható kiállítást, amely akkor már kétnyelvű volt. Itt jegyzem meg, hogy 2002-ben a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete segítségével és közbenjárására lett kétnyelvű a tárlat, ami azt jelenti, hogy a meglévő szlovák nyelvű szöveget egyszerűen magyarra fordították. A kastélyban egy másik szlovák nyelvű kiállítás is látható volt A nagykürtösi régió híres személyiségei címmel. Azóta azért elég sok változás történt a kastélyban. A mostani látogató azt tapasztalhatja, hogy minden a madáchi Tragédia „körül forog”. A kastély bal szárnyában egyelőre meghagytuk a Madách Imre életét bemutató kiállítást, de a kastély jobb szárnyában található kiállítások már jelzik, hogy a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma két év alatt sokat foglalkozott azzal, hogy a látogatóknak valóban élmény legyen a kastélyba betérni. Sikerült megszereznünk Zichy Mihály Az ember tragédiájához készült illusztrációinak kettes sorszámú másolatát, amelynek muzeális értéke van. Mi mást mondhatnék, gyönyörű a kiállítás. A második teremben pedig Kass Jánosnak szintén a Tragédiához készített illusztráció-sorozata látható. Érdekes a két sorozatot összevetni. Ugyanebben a teremben látható a győri Xantus János Múzeum könyvritkaságait bemutató kiállítás, amely tulajdonképpen Madách Imre műveit tartalmazza. Első kiadásokról van szó, tehát Az ember tragédiájáról, s annak ünnepi kiadásairól. Ezek különböző években láttak napvilágot; az 1872-től megjelentetett tizenöt díszkiadásból hetet vagy nyolcat mutat be a kiállítás, s akkor még nem beszéltem a fordításokról, amelyek nagyon érdekesek, hisz újabb adatok szerint 42 nyelvre fordították le Az ember tragédiáját. Többek között bemutatja a tárlat a japán, az angol, a szlovák s a német fordítást, amely a Tragédiát elsőként közvetíti idegen nyelven. A Xantus János Múzeumnak nagyon gazdag Madách-hagyatéka van, és mi ebből válogattunk egy csokorra valót.
– Kass János ezt a sorozatát a múzeumnak adományozta, s a Zichy-sorozat is
a múzeum birtokába került. A győri gyűjteményből válogatott tárlat viszont csak
időszaki kiállítás?
– Múzeumunk kölcsönözte az anyagot, tehát időszaki kiállításról van szó,
amely október 15-ig látható a Madách-kastélyban. Hadd mondjam el, hogy ezen
kívül még május
6-án nyitottunk egy új kiállítást. Az előbb említett A nagykürtösi régió híres
személyiségei c. tárlat helyébe a Tragédia Szlovákia színpadain című kiállítás
került, amely fényképekkel és más dokumentumokkal prezentálja a Tragédia
szlovákiai bemutatóit 1926-tól egészen 1993-ig. A művet Kassán mutatták be
először szlovák nyelven, majd Pozsonyban. A Magyar Területi Színház 1972-ben
tűzte műsorára, s legutóbb Beke Sándor rendezésében 1993-ban láthattuk a
komáromi Jókai Színházban. Aki egyébként kíváncsi erre az előadásra, a
helyszínen megtekintheti, mert a rendező a múzeumnak, pontosabban a kastélynak
ajándékozta a videoszalagra rögzített 1993-as előadást. Ez is egy érdekesség és
hadd mondjam el, hogy a jövőben szeretnénk Madách Imre dolgozószobáját úgy
berendezni, ahogy életében volt, tehát korabeli bútorokkal. Ha ez nem sikerül,
elkészíttetjük a bútorok másolatát.
– A két esztendő során értékes darabokkal gyarapodott a múzeum
gyűjteménye. Ugyanakkor van-e már valamilyen biztató jele annak, hogy a
felújítási munkálatok is megkezdődnek?
– Azzal kezdtük a felújítást, hogy kimeszeltettünk, hiszen vagy tizenkét
évig a falakat festék nem nagyon érte. Fertőtleníttettünk és kitakaríttattuk a
kastélyt. Sikerült az elmúlt évben megfelelően megvilágítani azokat a részeket,
ahol a Zichy- és a Kass-grafikák láthatók, valamint Nagy Zoltán Hódolat Madách
előtt című képsorozata, amely most már szintén a kastélymúzeum tulajdona. Hogy
ne csurogjon be az eső, a tetőt – amennyire lehetett – megjavíttattuk. Ennél
többet nem sikerült tennünk, ugyanis legelőször a megfelelő tervrajzokat kell
előkészíteni a helyreállítási munkához. Még folynak a tárgyalások többek között
arról is, hogy milyen más célra lehetne felhasználni a kastélyt. December végéig
el kell készülniük a tervrajzoknak. Csak ezután tudnánk a Nemzeti Kulturális
Örökség Minisztériumához, illetve a Szlovák Kulturális Minisztériumhoz fordulni
támogatásért. Itt hívom fel a kedves érdeklődők figyelmét arra, hogy gyűjtést is
szeretnénk szervezni a cél érdekében. Ugyanis a Madách- kastély helyreállítása
előreláthatóan több tízmillióba kerül majd, és ha azt akarjuk, hogy a szlovákiai
magyarság méltó irodalmi központja, komoly irodalmi múzeuma legyen, ehhez bizony
nagyon sok pénzre lesz szükségünk.
– Tegyünk most képzeletben egy rövid sétát a közeli Szklabonyára is, és
nézzünk körül a Mikszáth- háznál. Ott mi a helyzet jelenleg?
– Amikor 2003-ban átvettük a két intézményt, a Mikszáth-emlékházat és a
Madách-kastélyt, el kellett döntenünk a sorrendet, hol is kezdjük a munkát.
Igyekeztünk fölmérni a helyzetet, hogy mi is legyen az első lépés. A szklabonyai
emlékház a kisebb építmény, de rosszabb állapotban találtatott akkor, mint a
kastély. Úgy döntöttünk tehát, hogy kevesebb pénzből és talán hamarább
sikerülhet helyreállítani és menteni, ami menthető, hiszen akkor már olyan
állapotban volt az épület, hogy a tető jó, hogy be nem szakadt, és állandóan
becsorgott az eső. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy Szklabonya az első. A
Szlovák Köztársaság Kormányhivatala sietett a segítségünkre. A tetőt tavaly
kicseréltettük, különben ezt az évet már nem bírta volna ki az épület. Az idén
Chmel miniszter úr és Bíró Ágnes kulturális államtitkár segített. Közös erővel
ők teremtették elő a pénzt, ami már nagyon kellett. Most ott állunk, hogy a
versenypályázat befejeződött, tudjuk, ki végzi el majd a rekonstrukciót, a
helyreállítási munkálatokat. A tervrajzot már 2003 decemberére elkészíttettük, s
még ebben az évben el kell számolnunk az 1 millió 825 ezer koronával, hiszen
ennyibe kerülne a Mikszáth-ház teljes rekonstrukciója. Remélem, beleférünk a
költségvetésbe. Hadd mondjam el, hogy hiányzik még a pénz az udvarban található
pince és az udvar helyreállításához. Az ehhez szükséges összeget még valahonnan
nagyon gyorsan elő kell teremtenünk. Ettől függetlenül örömmel mondhatom el,
hogy a Szlovák Kulturális Minisztériumtól nemcsak a ház helyreállítására
sikerült pénzt kapnunk, hanem az új állandó kiállításra is. Több mint félmillió
korona áll a rendelkezésünkre, elkészült a „forgatókönyv”. Magyarországi
tapasztalatcserén is voltunk, s úgy gondoltuk a múzeum munkatársával, Siposs
Szilviával, hogy inkább Mikszáth fiatalkorát hozzuk közelebb a látogatókhoz,
hiszen Balassagyarmattól nem messze egy gyönyörű kiállítás várja az érdeklődőket
a horpácsi kúriában, ahol nemcsak Mikszáth dolgozószobája látható, hanem az
egész élete képekben és eredeti tárgyakban „elmesélve”. Mi nem rendelkezünk
Mikszáth-relikviákkal, emlékekkel, tehát nekünk az lesz a dolgunk, hogy közelebb
hozzuk a látogatóhoz azt az időszakot, amit ő Szlabonyán átélt, átélhetett.
– Várható-e, hogy a Madách-gyűjteményhez hasonlóan itt is lesznek olyan
adakozók, akik értékes alkotásokkal gyarapítják majd a Mikszáth- házban látható
gyűjteményt?
– Megköszönöm a lehetőséget, hogy elmondhatom, nagyon kérnék mindenkit, aki
akár első kiadású, esetleg más értékes Mikszáth- könyvvel rendelkezik, vagy az
íróhoz köthető tárggyal, ajánlja azt fel nekünk, gondoljon ránk. Bár le kell
szögeznem, hogy ami tárgyi emlék létezett, megtalálható volt, azt a salgótarjáni
Történeti Múzeum munkatársai mind összegyűjtötték. Ennek ellenére lehet, hogy
valahol van még néhány értékes tárgy, emlék. Persze bennünket más is érdekelne,
nevezetesen az Ipoly mente népművészetével foglalkozó dolgok, olyan tárgyak,
amelyek Szklabonya környékéhez, a régióhoz köthetők. Ezek lehetnek akár néprajzi
jellegűek, és természetesen olyanok, amelyek Mikszáth életéhez kapcsolhatók.
Remélhetőleg akad még néhány érdekes tárgy valahol, például egy korabeli pipa,
hisz tudjuk, Mikszáth nagy pipás volt. Híres pipatóriuma Horpácson látható, de
hátha akad még tájainkon is egy-két szépmívű régi pipa, hogy mi is ki tudnánk
alakítani a Mikszáth-házban egy kis gyűjteményt, bár tudjuk, hogy amikor az író
Szklabonyán élt, legfeljebb a nagyapja pipáiban gyönyörködhetett.
– Van-e elég látogatója mostanában Alsósztregován a Madách-kastélynak és
Szklabonyán a Mikszáth-háznak?
– A Mikszáth-ház egész évben zárva volt és zárva is lesz egészen december
végéig. Januárban tervezzük a ház megnyitását. A Madách-kastély viszont tárt
kapuval várja a látogatókat. A környékbeli iskolák és az ipolysági gimnázium
diákjai és tanárai rendszeresen járnak Sztregovára. Ez nem mondható el a többi
szlovákiai magyar iskoláról. Egyébként a kastély látogatottsága 2003-tól a
négyszeresére nőtt. Ez azt jelenti, hogy évente mintegy tizenhét, húszezer ember
kíváncsi Alsósztregovára, ám ezeknek a nyolcvan százaléka magyarországi
illetőségű. Magyarországról iskolák, csoportok érkeznek, sokszor egyszerre három
autóbusz is áll a kastély előtt. Ezúton is nagyon szépen kérem a szlovákiai
magyar iskolák igazgatóit, pedagógusait, tanulóit, a szülőket, hogy ők is
szervezzenek ide utat. Higgyék el, megéri, hisz a táj is gyönyörű és
Alsósztregován még termálfürdő is található, tehát össze lehet kötni a
kellemeset a hasznossal.
– Be kell jelentkezni a látogatásra, vagy a kastély nyitva áll a hét
minden napján?
– Hétfő kivételével 10.00 - 17.00-ig minden nap nyitva van a kastély. Bárki
bármikor jelentkezhet, de telefonon is elérhetőek vagyunk.
– Ne feledkezzünk meg azért Pozsonyról sem, hiszen a múzeum fő épülete,
központja itt található a vár alatt, nem messze a Duna-parttól. Sok érdekes
rendezvény, kiállítás volt itt már az elmúlt hónapokban. A megnyitókon mindig
nagy a tömeg, sok a látogató, de máskor, pusztán csak az időszaki kiállítások
kedvéért vajon betérnek-e az érdeklődők?
– Sajnos a látogatottság Pozsonyban sem olyan, mint amilyennek lennie
kellene. Bár meg kell jegyeznem, hogy az elmúlt évhez viszonyítva az utolsó
három hónapban megnőtt az érdeklődők száma. Szinte havonta van valamilyen
rendezvény, kiállításmegnyitó, könyvbemutató vagy múzeumi szalon, s a
látogatottság januártól elérte az 1500-at, de az állandó és az időszaki
kiállítások iránt érdeklődők száma nagyon gyér. Ebben az évben csupán néhány
iskola látogatta meg a múzeumot. Ez nagyon kevés. Próbáljuk propagálni
tárlatainkat, rendezvényeinket, reméljük, idővel eredményes lesz az
igyekezetünk. Itt is szeretném felhívni az iskolák tanárainak és diákjainak a
figyelmét, hogy a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Pozsonyban, a vár alatt
értékes kiállítást, dokumentumfilm-vetítést ajánl megtekintésre Magyarok
Szlovákiában címmel. Jöjjenek el, nézzék meg, mert akár tananyag-kiegészítésként
is érdekes lehet, hiszen történeti és néprajzi részből áll, s az sem mellékes,
hogy emellett egy-egy értékes időszaki kiállítás is mindig nyitva tart a
múzeumban.
Lacza Tihamér
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap címlapja: 2005. július 13 – július 20-i (28-29.) szám