Az Ipoly Unió 1992 decemberében Ipolyságon alakult. Születésénél 4 szlovák(iai) és 3 magyar környezetvédő bábáskodott. A Ipoly Unió politikai és gazdasági tevékenységet nem folytató független szervezet. A tagságot olyan természetes és jogi személyek, valamint csoportok alkotják, akik, ill. amelyek szorosan együttműködve a magyarországi, balassagyarmati székhelyű Ipoly Unió testvérszervezettel, az Ipoly folyó (5150 km2 nagyságú) vízgyűjtő területén található természeti és kulturális értékek védelmét kötelességüknek tekintik.
A két szervezet küldetése és célkitűzése azonos. Filozófiájuk is közös. „A
folyó vízgyűjtő területét egy összefüggő területnek kell tekinteni – áll az
alapszabályzat-
ban –, és a felmerülő problémákat is közösen és komplex módon kell megoldani.”
Jelmondatuk (Tekintsük a folyót folyónak, amely öszszeköt és ne határnak, amely
elválaszt) napnál világosabban magyarázza célkitűzéseiket. Az Ipoly Unió néhány
országos és nemzetközi szervezet (Szlovák Folyamhálózat, Göncöl Szövetség…)
alapító tagja.
Az egyesület szinte folyamatosan újabb és újabb tervezeteket dolgoz ki a nem
kellőképp átgondolt és gyakran brutális természetkárosító törekvések
felszámolására vagy legalább enyhítésére. Az unió egyik jelentős pályázatát
„Csökkentsük az Alsó-Ipoly mente környezeti terhelését” néven ismerhetik meg az
érdeklődők.
A program szervezője és irányítója Wollent Ida, a társaság igazgatója.
– Miért kellett az Alsó-Ipoly mentéért külön harcba szállni?
– Az Alsó-Ipoly mente régió kiváló feltételeket nyújt a modern és fenntartható
mezőgazdasági termelés, valamint a turizmus, ezen belül is legfőképp az
ökoturizmus és a vidéki turizmus bevezetéséhez. Ennek alapfeltétele azonban a
tiszta és egészséges környezet megteremtése. E régióban a múltban szinte
semmilyen ipari tevékenység nem volt, ezért a környezet aránylag jó állapotban
maradt. Az intenzív mezőgazdasági termelés következtében azonban már más a
helyzet, s bizony jócskán történtek „túlkapások”. További potenciális szennyező
forrásnak az elavult szennyvíztisztító-rendszerek, valamint a kommunális
hulladékok és a veszélyes hulladékok tekinthetők.
– Gondolom, maga a folyó is megér egy misét?
– Valóban, hisz az Ipoly, határfolyó jellege miatt kiemelt jelentőségű folyó. A
„Vízhálózat: erősebb kapcsolatok közös folyóink megmentésére” című
pályázatunkban már 2000-ben megállapítottuk, hogy a szennyezőforrások az Ipoly
mellékfolyóin keresztül közvetetten is befolyásolják a folyóvíz minőségét. Az
Ipoly biológiailag és vegyileg egyaránt szennyezett. A szakirodalom szerint az
Ipoly a Duna második legszennyezettebb mellékfolyója. Fő szennyforrásként pedig
a mezőgazdaság és az illegális hulladéklerakók szerepelnek.
– A régióban kommunális és illegális hulladéklerakók is vannak?
– Az Alsó-Ipoly mente régióban Bajtán, Ipolyvisken és Deménden található
kommunális hulladéklerakó. A szelektív hulladékgyűjtés bevezetésére tett
kísérletek kudarcot vallottak, éppen ezért sok helyütt illegális hulladéklerakók
keletkeztek.
– Léteznek egyéb szennyező források is?
– Sajnos, igen. Sok településen ma sincs kiépített csatornahálózat, és ez
kihat az idegenforgalomra is. Holott az idegenforgalmat nagyon komolyan kellene
venni, hisz a turizmus a régióban, főképp a Párkány és Esztergom közti Mária
Valéria híd újjáépítésével, jelentősen megnőtt, és sokak számára biztos bevételi
forrás lehetne. Az agyonemlegetett szennyforrások azonban komolyan csökkenthetik
a tájegység attraktivitását, s negatívan hathatnak a régiófejlesztésre is.
– Ezek után térjünk vissza az eredeti témához. Mi a környezeti terhelés
csökkentését szorgalmazó projekt célja?
– Az Ipoly Unió az Ipoly-völgye Környezeti és Kulturális Egyesületével, a
váci székhelyű Magosfa Alapítvánnyal és az ipolysági székhelyű Ipoly-Garam
Regionális Fejlesztési Ügynökséggel együttműködve 2004 szeptemberében pályázatot
nyújtott be a „PHARE CBC helyi kezdeményezéseken alapuló környezet- és
természetvédelem a szlovák-magyar határ mentén” programjába. A pályázat
támogatást nyert, megvalósítása folyamatban van, s 2004 novemberétől 2005
szeptemberéig zajlik.
Az elsődleges cél – a szennyező források számának csökkenésével – az Alsó-Ipoly
mente környezetének javítása, továbbá a környezetvédelmi lehetőségek bővítése,
valamint a környezetvédelem fontosságának megismertetése, s ezáltal az
életszínvonal emelése.
– Mondjunk a program ügymenetéről is valamit.
– A tervezet megvalósítása tulajdonképpen a környezetüket szerető és féltő
önkéntesek felkutatásával kezdődött. A programba minden településen olyan
„kulcsembereket” igyekeztünk bevonni, akik a lakóhelyükön meghatározó
személyiségek. A kiválasztott csoportvezetők tanfolyamon vettek részt, majd 5-10
fős csoportot gyűjtve maguk köré hozzáláttak a munkához.
– A szervezés eredményesnek bizonyult?
– Büszkén mondhatom, hogy igen. Az Alsó-Ipoly mentén, Ipolyságtól Helembáig,
tehát mind a 13 Ipoly menti településen sikerült „igazán belevaló
kulcsembereket” találni, majd pedig a segítségükkel csoportokat létrehozni.
A csoportok sajnos szinte minden faluban találtak illegális hulladéklerakókat.
Az önkéntesek a lerakatokról nem csupán aprólékos írásos jelentést, hanem
fényképes dokumentációt is készítettek.
– Mi a következő lépés?
– A csoportvezetők mindent el fognak követni azért, hogy a helyi
önkormányzatok és illetékes hivatalok a szennyforrásokat felszámolják.
Kutatásaik eredményét a beérkezett adatlapok összegezése és kiértékelése után
természetesen mi külön kiadványban rögzítjük.
– Lehetne egy kicsit konkrétabb is?
– A felmért szennyező forrásokat típusok szerint osztályozzuk. Aztán a
források felszámolására és a szennyezések hatásainak a csökkentésére 6 évre
vonatkozó programdokumentációt dolgozunk ki. Ezek a dokumentációk alapul
szolgálnak majd a helyi önkormányzatok környezeti terhelést csökkentő
programjához.
– Hogyan tovább?
– A programdokumentáció leteszteléséhez minden szennyező forrás típusból
kiválasztunk egyet, s bemutató jelleggel felszámoljuk. A bemutató felszámolásra
augusztusban Ipolyszakálloson kerül sor. A felszámolásba, ha szükséges,
szakembereket is bevonunk.
– A tervezet egyik pontja a szemléletformálást tűzte ki célul. Ez mit
jelent?
– Ez a valóságban szakelőadások szervezését jelenti. A környezetkímélő
mezőgazdaság fortélyai című rendezvényeket elsősorban a turizmusban, s
élelmiszeriparban tevékenykedő gazdák számára hirdettük meg. A három
kiválasztott település közül kettőn, Ipolyszakálloson és Ipolyságon, már le is
zajlott az előadás.
– Gondolom, hatalmas volt az érdeklődés?
– Sajnos, nem. Pedig mi is azt hittük, hogy zsúfolásig megtelik majd a terem
hallgatókkal, hisz a termelők többek között a biogazdálkodás előnyeiről és
jövőbeni lehetőségeiről szerezhettek első kézből értékes információt, de
magyarázatot kaphattak például arra is, hogyan csökkenthetik saját termelésükben
a túlzott vegyszerhasználatot.
Az előadó kiváló szakember, „organikus mezőgazdász”, tehát olyan termelő, aki
már saját maga kitapasztalta, hogy műtrágyák használata nélkül is lehet
sikeresen gazdálkodni és szép eredményeket, magas hozamokat elérni. Fontos lett
volna, hogy minél többen megjelenjenek, hisz a jövő köztudottan a
biogazdálkodásé és az unióban a biotermékek iránt a legnagyobb a kereslet.
– Mi lehet a tömeges távolmaradás oka?
– Az emberek szkeptikusak. Nem bíznak az új dolgokban. Sajnos, nálunk még a
legtöbben nem csak hagyományosan gazdálkodnak, hanem „hagyományosan” is
gondolkodnak. A biotrágyát pedig csak amolyan „úri passziónak” tartják. A jó
erős vegyszer az igazi, vélekednek még mindig sokan, azonnal hat, s gyorsan,
hatékonyan elpusztítja a kártevőknek még az írmagját is. Arra már nem gondolnak,
hogy az erős szerekkel a maguk meg a családjuk, gyermekeik s unokáik egészségét
is veszélyeztetik.
Mindkét helyszínen szinte kongott a terem az ürességtől, az érdekes témákra
csupán nyolcan, tízen voltak kíváncsiak. Nem értem gazdáinkat. Lépten-nyomon
panaszkodnak, ha meg valaki segíteni akar nekik, nem élnek a felkínált
lehetőséggel.
– Mennyibe kerül a tervezet?
– A tervezetre az Ipoly Unió 89 ezer eurót kapott.
( ZOLCZER)
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap címlapja: 2005. július 13 – július 20-i (28-29.) szám