25 éves az Edda – interjú Pataky Attilával

Isten az úton

Az EDDA-művek nyári koncertturnéinak már évek óta kihagyhatatlan része a felvidéki fellépéssorozat. Az idén sem volt másként. Az együttes frontemberével, Pataky Attilával a múlt hét csütörtöki teltházas Edda-koncert előtt beszélgettünk.

Az EDDA huszonöt év alatt huszonhét lemezt jelentetett meg. Mondanivalójuk a kortól függően változott. A szabadságvágy, a szerelem érzése, az erőszak-ellenesség, a táltos örökség és még folytathatnánk. Isten az úton a címe legújabb albumotoknak. Mi rejlik az elnevezés mögött?
– Legújabb albumunk a nemzeti rock jegyében született. Több dalban foglalkozunk a magyarságunkkal – múltunkkal, jelenünkkel és jövendőnkkel. Az évek, tapasztalatok, tanulmányok odavezettek, ráérezzek, annak hogy én úton vagyok és élek, mindenekelőtt a Jóistennek köszönhetem. Annyi élet- és balesetveszélyes helyzetből kerültem már ki, hogy ha Ő nem fogja a kezem, már régen nem léteznék.

A hithez való kötődés újkeletű nálad, vagyis csak az évek hozták azt meg?
– Nem, azon szerencsés emberek közé tartozom, akiket édesanyjuk kezdettől fogva hitben, szeretetben nevelt. A kötődés viszont nem jellemző. Gyermekkoromban még a katolikus hit szerint nevelkedtem, az eltelt évtizedek alatt azonban „kinyílt az olló”, mai istenhitem nem kötődik épületekhez, tárgyakhoz, szigorú és merev szabályokhoz. Közvetítő sem kell hozzá. Lényeg az, hogy az ember érezze, tudatosítsa, mikor cselekedett jót, vagy roszszat, és tanuljon is ezekből. Hozzám kegyelmes volt eddig a sors, ha olykor vétkezem, úgy érzem, azonnal megkapom az érte járó büntetést.

A magyarság szót említetted első válaszodban. Az Eddát gyakran látni a nemzeti jobboldal rendezvényein szerepelni. Úgy gondolod, a magyar nemzeti öntudat elsősorban a politikai paletta ezen oldalának a jellemzője?
– Ennek a kérdésnek a megválaszolásánál arra a kérdésre kell megfogalmaznunk a választ, hogy ki is a magyar? Szerintem Badi Jós Ferenc mondta ki ezt a legegyszerűbben és legérthetőbben. Magyar az, aki beszéli ezt a csodálatos nyelvet, és emellett magyarnak is vallja magát. Megtanultam valós történelmünk nagy részét, köztük azt a csodálatos hitet is, amit a táltosság jelentett egykor a magyarság számára. Ahol élek, lakom, az számomra Mária országa, a népem pedig Jézus népe. Hitem van, büszkén vallom magyarságom, imádom a világot úgy ahogy van, az összes bajával együtt. Én eszerint gondolkodom, élek, teszem a dolgom, és ahol ezt látom, ott érzem úgy, hogy ott a helyem.

A táltosoknak is szenteltetek egy albumot? Mi az ő örökségük?
– A táltosok sok ezer éves bölcsességre tanítanak bennünket. Segítenek gondjaink, bajaink megoldásában, nem csak a betegségek gyógyítása, hanem a lélek megerősödése terén is. Nem csoda, hogy voltak időszakok, amikor nem kívánatos személyekként tartotta őket nyilván a „hivatalos” hatalom, hiszen azok tőlük függetlenül tevékenykednek. A magyaroknak már több ezer éve is voltak táltosaik, és még ma is vannak. Táltosiskolák is működnek, azzal a mottóval, hogy „semmit nem kell elhinned, gyere, tapasztald meg és utána csináld Te is”.

A magyarságot a huszadik század alaposan megosztotta és szétszabdalta. December ötödikén népszavazás volt, mely legalább lelki szempontból esélyt adott Trianon részleges revíziójára. Hogyan értékeled annak eredményét?
– Röviden: gyalázat! Ez egyenes következménye volt annak, ami ma Magyarországon folyik, kezdve annak miniszterelnökének megnyilvánulásaitól. Már többször kijelentettem, most is megteszem, ő bármennyi magyar miniszterelnökének is tartja magát, számomra nem az. Én nem választottam, ahogy mások sem. Számomra ő egy szerencsétlen ember, és nem irigylem azt a pillanatot, amikor majd szembe kell néznie a lelkiismeretével. Megdöbbentő volt az is, mikor azt nyilatkozta, hogy nem volt felkészülve a miniszterelnökségre. Hogyan merte akkor elvállalni?! Nos, sikerült is oda juttatnia azt az országot, ahol van, beváltatlan ígéretek, iszonyú munkanélküliség, csillagokba szökő árak, infláció… Ezek pedig lelki megrázkódtatások sorozatához vezetnek, amelyek közül egy az említett népszavazás. De ezen nem is csodálkozhatok, mit várhattunk volna attól az embertől, aki még saját mentorát, Medgyessyt is eltaposta. Egy bizonyos, ő nem az egymást segítő Hunor és Magor népéhez tartozik, hanem inkább Káinéhoz.

Jövőre újra választ az ország? Milyen eredményt vársz?
– Azt, hogy takarodjanak el a tisztségükből azok, akik most vezetik Magyarországot. Bízom benne, hogy ez volt számukra az utolsó felvonás.

Pár évvel ezelőtt még azt mondtad, hogy sajnos, Magyarországon gyakorlatilag kihalt a rockélet. Ma viszont azt látjuk, hogy a „nagy öregek”, mint például az Omega, a P.Mobil vagy a Beatrice is rendszeresen színpadra lépnek. A szakmád területén tehát azért van kedvező változás?
– Igen, nagyon örülök neki, mint ahogy annak is, hogy utánpótlás is van. Például fergetegesen jó a Tankcsapda, jönnek új fiatalok is, újra megmutatkozik az élő zene ereje, az igazi „valóvilág”.

Van megfogalmazott ars poeticád?
– Van, de az az évek alatt csiszolódik, módosul. Valamikor még azt vallottam: „győzni – minden áron”. Ennek mára már csak az első fele igaz. Én a szegénységből jöttem, hosszú évekig próbáltam magam onnan kiverekedni, pofonokat kaptam és hárítottam, és nem mértem fel mindig azok következményeit, pedig ez fontos dolog. Ma oda jutottam, hogy még mindig győzni akarok, de már semmiképpen nem bármi áron.

Oriskó Norbert

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap címlapja: 2005. június 29 – július 26-i (26-27.) szám