Kolozsnéma
a Duna partján fekvő tipikusan régies, architektonikai és urbanisztikai
szempontból figyelemre méltóan elhelyezkedő falu, amely egykor nagyon híres volt
a kikötőjéről. Még a Duna-térképeken is jegyezték a falu nevét. Szoros kapcsolat
fűzte – egykor és ez elmondható a jelenről is – a szomszédos magyarországi Gönyű
településhez, amellyel egészen a II. világháború végéig közösen működtette a
Duna két oldalán elterülő kikötőt.
– Kolozsnémának érdekes módon nincs sem saját népművészete, sem pedig hagyománya. A falu katasztere sem nagy, az itteniek többnyire a folyami kereskedésből éltek. Fiataljai – más településsel ellentétben – iskolázottak voltak. Sajnos, az elmúlt rendszer erre a falura is rányomta a bélyegét. A települést teljesen leépítették. Először is megszüntették a kikötőjét. Pedig azelőtt sokan éppen a folyami kereskedésből és halászatból tudták magukat fenntartani. Sőt nem egy férfi állt be hajósnak. De aztán a megélhetés miatt a lakosság egy része elköltözött. Ez viszont azt eredményezte, hogy alaposan megcsappant a falu létszáma. Míg a negyvenes években több mint kilencszáz lakost tartottak nyilván, ma már csak hatszázat. A falu nagyon elöregedett – mondja a múltat felidézve Szalay Rozália polgármester.
– Negyedik választási időszakát tölti Kolozsnéma élén. Mit kell tenni ahhoz, hogy ennyire megnyerje a lakosok bizalmát?
– Egy polgármesternek ugyan terveznie is kell, de mégis a legfontosabbnak a falu kiszolgálását tartom. Hiszen nem szabad elfelejteni, emberekkel vagyunk körülvéve. Egy ilyen kis faluban mindenki ismeri a másikat. Egyébként a megválasztásom nemcsak nekem, hanem a munkatársaimnak is köszönhető. Ugyanis hivatalunkat a szó szoros értelmében községházának hívjuk. Ide az emberek nemcsak hivatalos ügyeikkel kopogtatnak be, hanem magánjellegű problémáikkal is. És még soha senkit nem utasítottunk vissza. Ebben az épületben működik a posta, az orvosi rendelő, az anyakönyvi hivatal és itt kapott helyet a szövetkezeti iroda is. Elmondható tehát, hogy a községháza tulajdonképpen egy kis multifunkcionális intézmény. Segítünk kérvényeket kitölteni, önéletrajzokat megírni és mindenben, amire csak szükség van. Úgy hiszem, ez az, amiért negyedszer is megválasztottak. Viszont nem lehet elhanyagolni a falut sem, hiszen annak a fejlődését is szinten kell tartani. Bevezettük a gázt, felépítettünk egy tizenkét lakásos bérházat és próbáljuk a magunk módján szépíteni a lakókörnyezetünket.
– Hogyan lehet fejleszteni egy aránylag kevés lakosságú községet?
– Tudni kell, mi az, amire szükség van. Most már sajnos csak pályázat útján lehet pénzforrásokhoz jutni. Nyáron ingyen tábort szervezünk a gyerekeknek, amiből a szülők is kiveszik a részüket. Helyi jellegű rendezvényeinkből nagyon sok van, amelyekbe majdnem mindenki bekapcsolódik. Ez is összefogást jelent, s tulajdonképpen ez is hozzájárul a fejlődéshez. Van egy osztrák testvérfalunk, Gross-Enzersdorf. Nekik köszönhetően az általunk fenntartott idősek otthonába különféle felszereléseket, többek között ágyakat kaptunk az ottani vöröskereszttől.
– A faluban van egy halastó is. Milyen terveik vannak ennek kihasználására?
– Mi Tóveremnek hívjuk. Valamikor ebből a tóból épültek a vályogtéglaházak. A tónak viszont nagy szerepe van a falu életében ma is, hiszen télen-nyáron a gyerekek kedvenc helye. Elkészítettünk egy tervezetet a tó környezetének kellemesebbé és biztonságosabbá tételére. Szeretnénk ugyanis elérni, hogy az itteniek kedvenc pihenőhelyévé váljon. Ezen kívül van egy nagyon szép kúriánk, amelynek felújítására szintén benyújtottunk egy pályázatot. Már a harmadik körön is túl vagyunk, s remélem, van esélyünk arra, hogy megkapjuk a megfelelő pénzösszeget. Sikerült uniós pénzt nyernünk az idősek otthona átépítésének a tervrajzára. Tervezzük a falu központjában lévő úgynevezett hősök terét is szebbé tenni.
– Milyen célt szolgálna majd a felújított kúria?
– Ez lenne a falu kulturális, művelődési és szórakoztató központja. Szeretnénk benne kialakítani egy színháztermet, falumúzeumot, tanácstermet és a fiataloknak egy klubhelyiséget.
– Már több alkalommal is kérvényezték a dunai átkelőhely megnyitását. Mi a helyzet ezen a téren?
– Az állandó átkelőhely megnyitását már tíz éve, 1995-től kérvényezzük közösen a szomszédos Gönyű községgel. Szeretnénk visszaállítani az eredeti állapotot, hogy Kolozsnéma és Gönyű között a Duna átjárható legyen. Ez nekünk már tizenötször sikerült is, de mindig csak egyetlen egy napra. Azonban úgy tűnik, ezen a téren is változás áll be, ugyanis legutóbbi megkeresésünkre ismét pozitívan reagáltak az illetékesek. Sőt ígéretet tettek arra is, hogy hamarosan, talán szeptember elején már állandó jelleggel működni fog a határátkelő.
– Mit jelentene ez a falunak?
– Bizony, nagyon sokat, ugyanis elég szoros kapcsolat van a két falu között. Minden egyes programunkat közösen szervezzük. Vannak családok is, amelyek ezáltal újra könynyűszerrel átjutnának egymáshoz. Ma viszont ez másfél órába telik. A községünkből nagyon sokan dolgoznak Győrben. Most 25-30 kilométert kell utazniuk munkahelyükre. Viszont ha itt átjárható lenne a Duna, akkor Gönyű Győrtől csak hét kilométerre van. Gönyű egy nagyon fejlett falu. Huszonöt vegyes vállalat működik a területén. Nálunk a munkanélküliség annak ellenére is tíz-tizenkét százalék, hogy sokan Magyarországon dolgoznak, de még ezt sem tudja mindenki megengedni magának. Az itteni határátkelő megnyitásával viszont egy kilométerre tőlünk már találhatnának munkát. S ez mindenki számára nagyon jó lenne.
– Hányan dolgoznak Magyarországon?
– Úgy hatvanan-hetvenen. Egy hatszáz lakosú falu esetében viszont ez nagyon sok. Kolozsnéma egy kimondott hajósfalu. Nagyon sokan járnak külföldre dolgozni matrózként vagy hajóslegénynek szegődnek el. Az igazi álmunk viszont nemcsak az, hogy itt határátkelő működjön, hanem a kikötő is életre keljen. Még az előző rendszerben épült itt egy civilvédelmi kikötő, amelynek az volt a feladata, hogy háború esetén mentesítse a komáromit. Most erre ugyan már nincs szükség, de a létesítmény a mai napig ott áll. Ezt is be lehetne akár egyik napról a másikra indítani. Tudomásom szerint a kikötőt el akarják adni, illetve beruházókat keresnek. Remélem, sikerül valakinek bérbe venni a kikötőt, mert az a falu életében meghatározó szerepet játszana.
– Mikor lenne elégedett? Milyennek szeretné látni a faluját?
– Szeretném, ha Kolozsnéma újra hajósfalu lenne. Ismét felkerülnénk a térképre. Megindulna a kereskedelem, megduplázódna a falu lakossága, s az emberek nyugodtabbak lennének.
Iski Ibolya
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap címlapja: 2005. június 29 – július 26-i (26-27.) szám