Kérdéseinkre BUGÁR BÉLA, a parlament alelnöke, az MKP elnöke válaszol

Kínkeserves koalíciós együttműködés

Elnök úr, június elején úgy látta, a kormánykoalíció helyzete ebben a megbízatási időszakban még nem volt annyira komoly, mint akkor. Mintha azóta még komolyabbá vált volna…
– Nem túl szórakoztató dolog, hogy a parlament ülésein folyamatosan az újra és újra előbukkanó koalíciós válságokat kell megoldanunk. Ez rengeteg időt és energiát vesz el mindannyiunktól, elsősorban az érdemi munka kárára. Nincsenek illúzióim, hogy ez a helyzet a 2006-os választásokig jelentősen javulna. Tartok tőle, hogy egy időre most a válságmenedzselésre kell berendezkednünk.

Szabotálással nyerni!

A KDH már azt nyilatkozta, a koalíciós együttműködésnek vége, mindenki azt csinál, amit akar. De mit akarnak, ha nem a kormányprogram teljesítését és a következő választások megnyerését?
– Néha az a benyomásom, mintha a koalíciós partnereink a következő választásokat nem a kormányprogram következetes teljesítésével, hanem éppen ellenkezőleg, annak szabotálásával szeretnék megnyerni. Azt már nem tudom, hogy a választók ezt hogyan fogják értékelni, s a partnerek mitől optimisták.

Pavol Hrušovský házelnök, a KDH elnöke azt is kimondta, a koalícióban olyan a helyzet, hogy gyakorlatilag semmit sem lehet kizárni. Például azt sem, hogy az egyik koalíciós partner az ellenzékkel együtt valamelyik miniszter leváltása mellett fog szavazni?
– Igen, ez is elképzelhető. Szemmel láthatóan a pártok egyre inkább arra törekszenek, hogy megőrizzék arculatukat, hogy a másik párt ellenében megfogalmazzák magukat – itt most elsősorban az ANO-ról és a KDH-ról beszélek, de sok esetben az SDKÚ sem kivétel. Az MKP ez idáig inkább afféle békéltető szerepét játszotta a vitázó felek között, több-kevesebb sikerrel. A játék most az érdekek egyre keményebb érvényesítéséről szól, és ennek érdekében partnereink bizony semmilyen eszköztől nem riadnak vissza. Ez a helyzet pedig még sokáig eltarthat...

Vagy valaki fölrobbantja a koalíciót. De mi lesz a folytatás?
– Nézze, alig több, mint egy év van hátra a választásokig. Nem tartom valószínűnek, hogy bármelyik párt megkockáztatná az előrehozott választások kiírását, tehát így vagy úgy ez a koalíció vezeti az országot a következő voksolásig. De az biztos, hogy az együttműködés kínkeserves lesz.

Kinek a gyümölcsei?

Ön többször elmondta, nem lehet úgy együttműködni, hogy az esti megállapodás másnap reggel már nem érvényes. Mi a titka annak, hogy a sok tragikus bejelentés és döntőnek látszó konfliktus ellenére a koalíció még létezik, és bár üggyel-bajjal, a kormány is működik?
– Nem áll túl jól koalíciós partnereink szénája. Nézzük csak meg a választási preferenciák alakulását. Arról nem beszélve, hogy azért fel is kell mutatni valamit a választóknak, és azzal mindenki tisztában van, hogy a szigorú és következetes gazdaságpolitika gyümölcsei most kezdenek beérni. Gondolja, hogy önként lemondanának ezekről az eredményekről? Mert az nyilvánvaló, hogy a következő kormány a javuló életszínvonalat, a csökkenő munkanélküliséget, a növekvő befektetéseket a saját javára próbálja majd írni.

Ön szerint most mekkora az esélye annak, hogy a kormány hivatalban marad a jövő évi választásokig?
– Tudom, hogy a látszat: a parlamenti és koalíciós vita nem ezt igazolja, én mégis csaknem biztos vagyok benne. Nem hiszem, hogy bármilyen súlyos válság esetén találtatna elegendő mennyiségű szavazat a parlamentben az előrehozott választásokhoz.

Nagyon becsülendő Mikloško bocsánatkérése

Ivan Gašparovič köztársasági elnök František Mikloško bocsánatkérésével összefüggésben a sajtóirodának kijelentette, egyetért azzal, hogy bocsánatot kértek a zsidóktól, akik gázkamrákban végezték, és a németektől, akiket a deportáció során agyonlőttek, de magyar polgártársainkkal semmi ilyen nem történt. Mintha az állampolgárságuktól, vagyonuktól való megfosztás, az otthonaikból történt elűzés és kollektív bűnösségük kinyilvánítása nem lenne elegendő ok a bocsánatkérésre. Az MKP-nak mi a véleménye az ilyen államfői álláspontról?
– Sajnos, a köztársasági elnök – és ezt a parlamenti beszéde is igazolta – nem az ország minden polgárát képviseli, hanem – mondjuk így – a szlovák átlagpolgárt. Igen, a szlovák társadalom még mindig képtelen arra, hogy szembenézzen saját történelmével, saját történelmi tévedéseivel és sok esetben hazugságaival. Nem tud megszabadulni attól a kényszerképzettől, hogy mindenért a magyarokat okolja, hogy bennünket ősellenségnek kiáltson ki. És itt most hadd tegyem hozzá, tisztelet a kivételnek. És hála istennek, Mikloško bocsánatkérését követően történészek is megszólaltak, akik reálisan tudták értékelni az akkori időszakot. Nagyon becsülendő František Mikloško bocsánatkérése, mert az első fecske ebben a folyamatban, és talán elindíthat a szlovák társadalomban és történelemszemléletben egyfajta öntisztulást.

A kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvényjavaslat legújabb változata már túljutott a tárcaközi egyeztetésen, de kifogások merültek fel ellene. Érvényes az a nem régi kijelentése, hogy ha nem jutnak megegyezésre a partnerekkel, az MKP ősszel a parlament elé terjeszti a tervezetet? Kiknek a pártfogására számítanak?
– Érvényes, természetesen. Törvényjavaslatunkat továbbra is talonban tartjuk. Egyelőre azonban az a helyzet, hogy teljesíteni kívánjuk a kormányprogramban foglalt kötelezettséget, és ezt várjuk el a partnereinktől is. A törvényjavaslatot a kormány kötelessége beterjeszteni, a mi javaslatunk csak ezt követően jöhet számításba akkor, ha nincs eleve kudarcra ítélve.

Képviselni fogjuk a gazdák érdekeit

Mi következik az esetleges elutasítás után, amely eléggé valószínűnek látszik annak ellenére, hogy ez a törvény, akárcsak a kisebbségek jogállásáról szóló, valóban szerepel a kormányprogramban?
– Nekünk követnünk kell a saját célunkat, és ennek érdekében szeretnénk mindent megtenni. Úgy gondoljuk, vár még néhány fontos döntés a koalícióra, ahol szükség lehet az MKP szavazataira...

Jövőre a mezőgazdaság támogatása elérhetné az uniós dotáció 64%-át, de a költségvetést összeállító pénzügyminiszter csak 52%-ot javasol. Ön úgy fogalmazott, hogy ez provokációnak is minősíthető. Mit szándékoznak tenni ellene?
– Mi a koalíciós tanács legutóbbi ülésén azt javasoltuk, hogy a koalíciós partnerek fogalmazzák meg prioritásaikat a választási évre vonatkozóan. Ezt a listát természetesen mi is elkészítjük, és arra fogunk törekedni, hogy ezek teljesítésében konszenzus szülessen a koalíción belül. A mezőgazdasági támogatások kérdése a mezőgazdasági tárca egyik fontos prioritása, tehát mi képviselni fogjuk a gazdák érdekeit.

Az volt a tervük, hogy a megyei választások előtt regionális gazdasági programokat fognak kidolgozni a megyékben tevékenykedő vállalkozókkal, gazdasági szakemberekkel, civil szerveződésekkel együttműködve. Készülnek vagy már készek is ezek a programok?
– A programok készülnek. Az Országos Tanács legutóbbi ülésén a kerületi tanácsok azt a feladatot kapták, hogy hozzanak létre programalkotó munkacsoportokat. Ezek már dolgoznak, és a megyei választásokra elkészülnek azok a megyei választási programok, amelyek az elkövetkező időszakra vonatkozó tervek mellett áttekintést nyújtanak az elmúlt választási időszak eredményeiről is.

Megint összefogunk

Tapasztalataink szerint a párt kerületi tanácsai ősszel kemény választási küzdelemre számítanak. Ön hogy látja, az előkészületek során mit nem volna szabad elmulasztani, lebecsülni, s valójában mitől függ az MKP választási sikere?
– A választási sikert sokminden befolyásolja. Elsősorban természetesen a szavazók választási kedve, kampányunk tehát mindenekelőtt mozgósító jellegű lesz. Azt szeretnénk, ha minél többen vennének részt a megyei választásokon, hogy legalább megközelítőleg hasonló eredményt tudjunk elérni, mint négy évvel ezelőtt. Szükséges természetesen, hogy jó jelölteket tudjunk állítani. Örömmel tapasztalom, hogy a jelöltállító járási konferenciáinkon a régi megyei képviselők mellett új arcok is feltűnnek. Erre választóink körében is nagy az igény. Nagyon fontos lenne, hogy a majdani megyei képviselőjelöltek ne egymás ellen, hanem a párt érdekében kampányoljanak, mert az embereket a személyeskedések és belső viták kiábrándítják és elkeserítik. S esetünkben talán nem az a veszély áll fenn, hogy más pártra szavaznának, hanem inkább az, hogy távol maradnak a választásoktól. Én azonban bízom benne, hogy megint összefogunk majd, ahogy tettük ezt mindig.

Végre együtt gondolkodjunk

Kevesebb, mint egy év múlva parlamenti választások lesznek Magyarországon. Véleménye szerint mit tehetne addig a Magyar Állandó Értekezlet?
– Szinte minimális az esélye annak, hogy a miniszterelnök összehívja a MÁÉRT-ot. Szemmel látható, hogy a magyar kormány tart a határon túliakkal való egyeztetéstől, annál is inkább, mivel a MÁÉRT-on részt vesznek a magyar parlamenti pártok is, és félő, hogy a választások közeledtével a vita a belpolitikai csatározások szintjére süllyed. Én azonban úgy látom, hogy nagyon sok olyan téma van, amelyben a MÁÉRT-nak kellene véleményt nyilvánítania. Egyszer már végre el kellene érnünk oda, hogy a magyar szervezetek az anyaországban és a határon túl valóban együtt gondolkodjanak és együtt alakítsák ki a nemzetstratégiát, amelynek nem szabadna párthovatartozástól, jobboldaltól vagy baloldaltól függenie. Ehhez azonban radikális szemléletváltásra lenne szükség – elsősorban a jelenlegi kormányoldal részéről –, hogy a magyar nemzet jövőjét ne anyagi kérdésként kezelje, ne üres szólamokkal és kommunikációs manőverekkel próbálja deklarálni az együttműködési szándékát, hanem együtt, egy közös célért dolgozzunk mi mindannyian, határon innen és túl.

Köszönöm a válaszait.

SZABÓ GÉZA

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap címlapja: 2005. június 29 – július 26-i (26-27.) szám