Alig pár héttel azt követően, hogy a francia és holland közvélemény elutasította az Európai Unió Alkotmányát, újabb akadály gördült az európai közösség működésének útjába: a hétvégi brüsszeli csúcson simán megbukott az Unió költségvetés-tervezete.
A vélemények – persze – megoszlanak. „Az unió továbbra is működik, ahogy eddig” – olvashattuk. De akadnak szép számmal olyan balsejtelmű vélemények is, melyek egyenesen – a híres napóleoni csata évfordulójára emlékezve – az Európai Unió Waterloojaként emlegetik a brüsszeli csúcs eredménytelenségét.
Megmutatkozott, Európa vezető politikusai egyrészt akarják is, hogy az Unió a jövőben az Egyesült Államok versenyképes partnerévé váljon, viszont egyszersmind félnek is az európai szuperállam jövőképétől. Félnek, olyanynyira, hogy nem is merik vállalni a döntéshozatal felelősségét. Azt ugyanis, hogy több országban népszavazás útján határoznak az Alkotmány sorsáról, nem a demokrácia megnyilatkozása, hanem csupán a félelemé: „Ha balul sül el a dolog, pártunkat a legközelebbi választásokon esetleg lesöpörheti a népharag” – óvatoskodhatnak. Nem lehet ugyanis demokráciának nevezni, ha a „közélet szakemberei”, a politikusok a közvéleményre bíznak egy olyan dolgot, amit az nem is ismer. Azt ugyanis feltételezni, hogy egy józan állampolgár elolvas egy olyan több száz oldalas jogszabály-tervezetet, mint amilyen az Európai Unió Alkotmány-javaslata, gyermeteg gondolat. „A felelősséget ennek ellenére viselje a nép, mint mindig, nekünk elég a hatalom“ – szól az ismerős képlet.
A nagy vesztes mindenképpen Bulgária és Románia, akik már alig várják, hogy felkapaszkodjanak az uniós vonatra, és most, lehet hogy lekésik azt. Mi (még) örülhetünk, hogy néhány évvel ezelőtt elcsíptük azt a szerelvényt, amely ugyan halad, csak nem tudjuk, hová… (on)
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag