Megközelíthetetlensége ősidők óta sejtelmes ködpárába burkolta hajdan a nádi farkas üvöltésétől hangos, démonok tanyájául szolgáló mocsárvilágot. Balladák, népmesék, elbeszélések, költemények hálás témája az ilyen vidék, ahol utolsó menedékként megbújhattak a társadalom kivetettjei is. Ilyesfajta nagy kiterjedésű ősmocsár húzódott annak idején Köbölkút, Kisújfalu, Kürt és Csúz térségében. Az ember környezet-átalakítási munkálatai kiterjedését az egyharmadára zsugorították. Ma a főleg Köbölkút környékén található Párizsi-mocsarak 184 hektáros területe Nemzeti Természeti Rezervátum.
Elnevezése a pára szó elferdítéséből ered: egy mocsár körüli meleg vizű forrás vize a csatornába folyt, aminek következtében hűvös időben állandó pára szállt fel, és télen se fagyott be. Napjainkban igen nagy ennek az 1966-tól szigorúan védett, nemzetközileg is elismert mocsárnak a természeti értéke. Balog Istvánnal, a helyi alapiskola biológia tanárával indultunk titkainak kutatására.
Az alkony beállta előtt különös nyugalom honolt a tájon. A rovarok, békák, madarak még az éji koncertre tartogatták hangjukat. Csak a békanyál közt lapuló zöld békák ugrottak a vízbe lépteink zajára.
A Párizsi-mocsarakról 1731-ben Bél Mátyás, a híres geográfus és 1839-ben
Gyurikovits György is megemlékezik, aki mint „posványos tóról“ tesz róla
említést, ahol „tónak hátán több szigetek úsznak“. Ezek a szigetek Gyurikovits
szerint gyakran adtak okot veszekedésre: „– midőn egy helyiség lakosai a rajta
termő füvet, nádat, sást lekaszálták, de még mielőtt megszáradott és
elvitethetett volna, az erős szél a szigetet szénával, náddal, sással együtt más
helység határába elhajtotta.“
A Gyurikovits által említett posványos tó az 1820-as években Pállfy herceg által
javasolt csatorna kiásásával jelentős mértékben megváltozott. Területileg kisebb
lett, és az azóta is tartó durva emberi beavatkozásnak köszönhetően
veszélyeztetett.
Mivel Balog tanár úr szakterülete a botanika, nagy vehemenciával sorolta a
számomra eléggé ismeretlen növényneveket: terem itt nádtippan, mérgező ebszőlő,
fekete nadálytő, káka, rence, mocsári nefelejcs, mutatja az érdekesnél
érdekesebb növényeket. Igen ritka, szinte csak itt fellelhető a mocsári liliom.
A gyékények gyapjas, bolyhos magjával béleli ki a függőcinege fűzfára rakott,
mesterien elkészített fészkét. A vízparti emberek régen felhasogatva kapcának is
használták. Ma dísztárgyak készülnek belőle. A sás leveleinek színe a
dereszöldtől a világoszöldig terjed. Zsombékjai közt jól védve, vízi bolharákok,
óriási csiborok, szitakötőlárvák, botpoloskák, kétéltűek és halivadékok élnek
tömegesen.
Az ingovány területét főképpen nád borítja. Annak ellenére, hogy védett
terület, nem tilos a nádkitermelés.
A fagyok beálltával megkezdett nádvágást február végén fejezik be, hogy a már
márciusban érkező vándormadarak zavartalanul elfoglalhassák fészkelőhelyeiket.
– Sajnos a nádkitermelők csak a szép, egyenes nádszálakat vágják ki, a rosszabb
minőségű pedig elbomlik a mocsár vizében – mutatta az otthagyott régi nádat a
tanár úr. Ez a felgyülemlett biomassza rontja a víz minőségét és feltölti a láp
talaját, nem tud új, erős nád kihajtani.
– Terveink között szerepel egy mocsáron keresztülvezető tanösvény megépítése,
amely mentén táblákon lenne ismertetve a láp növény- és állatvilága. Már
barkácsoltam padokat és asztalokat, ahová a tanulók egy élő biológiaórán
leülhetnek és dolgozhatnak.
A tavaly átadott nyolc méter magas kilátótoronynál találkoztunk Jozef Medveď
természetvédővel, a Párizsi-mocsarak felügyelőjével. Mutatta, hogy ismét
feltörték a kilátó zárját, nemrégiben pedig pár deszkát loptak el róla. A kilátó
megépítésére 200 ezer koronát kaptak a környezetvédelmi minisztériumtól, hogy az
érdeklődők madártávlatból is megcsodálhassák e ritka természeti látványosságot.
– Az itt élő állatfajok közül legmélyrehatóbban a madárvilág van
feltérképezve – mondta a felügyelő. Ez talán annak is köszönhető, hogy
kilencedik éve szerveznek nemzetközi ornitológiai tábort a láp területén
szlovák, magyar, cseh, lengyel, dán és angol kutatók részvételével. Eddig 169
fajt figyeltek meg, ezek közül körülbelül 50 e területen fészkel. Sajnos a
közeli libádi halastavak létesítésével a halak migrációja megszűnt, az
ittmaradottak csak vegetálnak. Éppen ezért a halevő madarak is egyre ritkábban
keresik fel a mocsarat. 1954-ben még 42 pár szürkegém fészkelt a mocsárban, ma
már csak egy pár. Érdekesség, hogy egy igen ritka madár, a fülemülesitke
legészakibb fészkelőhelye is itt található. A mocsár madárvilágáról könyv is
készült, szintén a környezetvédelmi minisztérium támogatásával.
– Több segítőtársammal együtt 1982-től azon fáradoztunk, hogy az itteni mocsarak
felkerüljenek a ramsari egyezmény listájára. Az egyezmény a vízi élőhelyek
teljes biológiai sokféleségének megőrzését hivatott biztosítani. Szlovákiában
eddig hét ilyen bejegyzett terület van. Kezdeményezésünk csak tíz évvel később,
1992-ben valósulhatott meg – emlékezett vissza Jozef Medveď.
A gazdag madárvilág mellett sokfajta és értékes rovarnak, bogárnak, puhatestűnek és kétéltűnek ad otthont a mocsár nehezen hozzáférhető világa. Ezen állatfajok feltérképezését a nyitrai egyetem environmentális tanszékének dolgozói és hallgatói végzik. A mocsári teknőcökre – amelyek csak akkorák, mint egy tízkoronás – chippet erősítettek, hogy mozgásukat megfigyelhessék.
– Huszonkét fajta emlős lakja a mocsarat – folytatta a felügyelő. Ezek sajnos
gyakran válnak orvvadászok és halászok zsákmányává, áldozatává. Az utóbbi öt
évben négy elpusztult védett vidrát találtunk a területen, melyeket közvetlen
közelről sörétes puskával terítettek le. Medveď úr vérbeli természetvédő,
ezenfelül festő, költő, filozófus. Verseskötetét most fordítják magyarra, képei
pedig a helyi sörözőben vannak kiállítva. Eldicsekedhet az általa alapított
„Jožo Medveď-díj“-jal, amit
az idén tizedik alkalommal osztanak ki. Az kaphatja meg, aki a legtöbbet tett
önként a Párizsi-mocsarak népszerűsítéséért. A szerencsés jutalmazott magáénak
tudhatja a „Gbelcia crassiceps“ hű másolatát: ez egy négy milliméteres élősködő
darazsacska, melyet 1956-ban a világon elsőként a Párizsi-mocsarakban fedeztek
fel.
Bokor Klára
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag