Királyhelmecen a Hősök terének egyik épülete ad otthont a Mécs László
Keresztény Központnak. Az 1806-ban épült ház hosszú ideig iskolaként szolgált,
majd a XX. század második felétől állami kezelésbe került, benne pedig
pionírház, illetve szabadidőközpont létesült. Miután 1996-ban a római katolikus
egyház viszszakapta jogos tulajdonát – elsősorban az idén 12 éves Szent István
Király Cserkészcsapatnak köszönhetően – néhány hónapon belül a felújított
földszintes épületben megnyílt a polgári társulásként bejegyzett központ. S mert
a híres pap-költő királyhelmeci működése idején igazán pezsgő volt itt a
kulturális élet, író- és költőtársak rendszeresen megfordultak a városban, a
társulás megálmodói azt Mécs Lászlóról nevezték el, elsődleges céljuknak pedig
Mécs emlékének megőrzését, illetve tevékenységének felelevenítését tekintették.
Hogy milyen sikerrel, arról Szalay László plébánost faggattam:
– Fontos, hogy egy egyházközségnek lehetősége legyen a templomon kívüli
találkozásokra. Ez nyugaton már évtizedek óta így természetes. Központunk, mint
megannyi más középület, meglehetősen lepusztult állapotban került vissza
hozzánk. Csodálatos összefogással fiataljaink néhány hónapon belül
helyreállították. Igaz, ahhoz, hogy a mai igényeknek megfelelővé alakíthassuk,
még komoly anyagi ráfordításra lenne szükség. Távlati tervünk ugyanis az, hogy a
Bodrogköz szívében egy keresztény jellegű kulturális központ jöjjön létre.
– Milyen termekből áll pillanatnyilag a Mécs László Keresztény Központ,
illetve milyen jellegű rendezvényeknek ad otthont?
– Egyelőre van két viszonylag nagy termünk, valamint itt látható a
Mécs-emlékszoba és van egy konyhánk meg egy irodahelyiségünk. Az intézmény a
körzeti hitoktatóközpont otthonául is szolgál, valamint kiadója a Harangszó
néven évek óta megjelenő regionális egyházi újságnak.
Legrangosabb rendezvényünk idén az immár 6. alkalommal megszervezett Mécs László
szavalóverseny volt, amelybe a kisiskolásoktól a felnőttekig bárki benevezhet.
Ugyancsak rendszeresen tartunk borversenyt. Célunk nem az alkohol reklámozása,
hanem az, hogy bortermő vidékünkön a kulturált borfogyasztásra ösztönözzünk.
Évről évre egyre többen készítenek minőségi borokat. Versenyünkbe évi 25-30
borosgazda szokott bekapcsolódni.
Van egy állandó sportrendezvényünk is. Ezt mindig húsvét vasárnapján bonyolítjuk
le barátunk, Hucs György emlékére, aki cserkészcsapatunk oszlopos tagja volt, a
központ tatarozásából is kivette a részét, ám 1999 nagyhetén a
Királyhelmec-Lelesz útvonalon ifjú élete értelmetlen véget ért. Ezzel a futással
tisztelgünk elhunyt barátunk emléke előtt.
Előadásokat is szervezünk, történelmi és kulturális jellegűeket egyaránt.
Közkedveltek Furik Csaba történelmi, Bogoly János helytörténeti vetítőképes
előadásai, de bemutatkozott itt már a jászói apát úr, M. Molnár László, a
kisrozvágyi Petrusko Tamás, a Honfoglalási emlékpark megálmodója stb.
A húsvéti ünnepkörben a nagypénteki keresztút megelevenítése idén immár 10.
alkalommal valósult meg. Kedves színfolt ez az esemény az egyházközség életében,
amely mindig a parókia udvaráról indul. Innen a városházához vonulunk, a világi
hatalom szimbolikus fellegvárához. Résztvevői többnyire kosztümöt is öltenek
magukra. Idén Nádasdi Péter személyében új rendezőt is avattunk.
Fiataljaink készítettek zenés darabokat is, rockosított formában mutatták be a
betlehemezést, Szent Ferenc életét, a tékozló fiú történetét. Sikereikről
videofelvételek tanúskodnak. Bár az ifjúság általában távol áll az egyháztól, az
evangéliumtól, de a bibliai történeteket megzenésített formában figyelemmel és
fegyelemmel követik.
Karácsonykor élő betlehemet készítünk pónink istállójában. A cserkészek
beöltöznek Máriának, Józsefnek, tábortűz ég, éjféli mise után pedig a hívek
átjönnek ide, és szaloncukrot, meleg teát osztogatunk. Másnap a gyerekeknek
jászoláldást tartunk, közös játékokat szervezünk a tábortűz körül.
– A pónihoz azonban kocsi is tartozik.
– Sőt nem is egy. A kocsik gyűjtésének kezdete még ifjúságom idejéhez kötődik.
Akkor még könnyű volt hozzájuk jutni, hiszen kacatként könyvelték el őket, ám a
rendszerváltás óta jó részük külföldre került, vagy mára teljesen tönkrement. Az
én 14 kocsiból álló gyűjteményem – amelyet a millecentenárium évében nyitottunk
meg a nagyközönség számára – a parókia udvarán egy fészerben kapott helyet. A
kocsik mellett egy faszarvú ekét, egy kézi malmot, egy szövőszéket és egy
kovácsfújtatót is sikerült megmentenem az utókor számára. A fészer pedig a már
eltűnőben lévő náddal fedett. A nádat egyébként magunk arattuk.
Zsebik Ildikó
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag