Úgy értesültünk, véget ért a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló
törvénytervezet tárcaközi egyeztetése, és megtörtént az egyeztetés értékelése
is. Milyen eredménnyel?
– Valóban elkészült a törvénytervezet végleges változata, amely a kormány
elé terjeszthető. A probléma abban van, hogy 4 tárca kifogásolja a kisebbségi
kultúrák finanszírozására hivatott állami alap létrehozását. A koalíciós pártok
közül az SDKÚ emelt kifogást az alap létrehozatalával kapcsolatban, vélhetően a
pénzügyminiszter hatására, akiről köztudott, hogy ellenzi az alapok
létrehozatalát és működtetését. Ebben a helyzetben újabb politikai
egyeztetésekre lesz szükség, s az MKP-ban azt kell mérlegelnünk, tudunk-e
megfelelő parlamenti támogatást szerezni a tervezet megszavaztatásához.
A finanszírozás milyen módját határozza meg a törvénytervezet, és miben
tér el a korábbi változatoktól?
– A törvénytervezet lényegében a kulturális autonómia megvalósítását
tartalmazza mind a 12 szlovákiai kisebbségi közösség számára. A törvény szerint
a pénzt minden évben a költségvetési törvény külön fejezete tartalmazná úgy,
hogy az összeget ne lehessen másra felhasználni. Az induló évben, 2006-ban, ez
az összeg 250 millió korona lenne, amely minden évben az infláció mértékével
növekedne. A törvény által létrehozott, a kisebbségek képviselőiből álló
főkuratórium a népszámlálási adatok figyelembevételével elosztaná az összeget az
egyes kisebbségi csoportok között, amelyek aztán autonóm módon döntenék el, mely
konkrét programokat támogatnak. Az egész rendszer működését a kormány kisebbségi
tanácsa felügyelné.
Hogyan látja a törvényjavaslat további sorsát?
– Úgy látszik, a törvény az elkészült formában nem tetszik az SDKÚ-nak. Az elkövetkezendő tárgyalások után tudjuk csak eldönteni, hogyan léphetünk tovább.
Úgy tudjuk, szó van az államnyelvről szóló törvény módosításáról, és napirendre kerül a kisebbségi és regionális nyelvek chartájának szlovákiai teljesítése is. Mi módosul az államnyelvről szóló jogszabályban? Az MKP mit kifogásol a kisebbségi nyelvek chartájának szlovákiai teljesítésében?
– Az államnyelvről szóló jogszabályt a kulturális minisztérium javasolja néhány pontban módosítani, a javaslatok egy része valóban pozitív. A probléma azonban abban van, hogy a javíthatatlanul rossz filozófiájú államnyelvi törvényt nem lehet csak az EU fogyasztóvédelmi szabályai szerint módosítani, már csak azért sem, mert tíz pontban valóban nincs összhangban a nyelvi chartával sem. Úgy gondolom, tarthatatlan állapot, hogy ebben az országban a miniszterelnök, a kormánytagok és több tucat állami hivatalnok naponta megsérti az államnyelvről szóló törvényt azzal, hogy angol, francia, német nyelven levelezünk EU-beli partnereinkkel. Eme buta törvény szerint a világnyelven sugárzott rádió- és TV-adások is illegálisak Szlovákiában, s ha egy Szlovákiába látogató komisszár angol vagy német nyelvű nyilvános előadást tart fordítás nélkül, szintén csak törvényt sért. A fenti példákról azért szólok, hogy érzékeltessem: 1995-ben egy bigott nyelvtörvényt fogadott el a szlovák parlament, amelyet nem lehet enyhe kozmetikázással megjavítani. A törvény első paragrafusa ugyanis kimondja, hogy Szlovákiában egy kiemelt nyelv létezik, ez pedig az államnyelv, s e mellett minden egyéb nyelvet csak másodrangúként lehet használni. Egy olyan Európai Unióban, amely 21 egyenrangú nyelvet fogad el, a fenti filozófia elfogadhatatlan. Ezért az MKP miniszteri klubja nevében leállítottam a tárcaközi egyeztetést, és személyes tárgyalást javasoltam Tóth miniszter úrnak. Az MKP-ban persze azt is mérlegelnünk kell, okos-e egy ilyen parlamentben megnyitni a nyelvtörvény kérdését. Mivel a koalíciónak nincs többsége a parlamentben, az is előfordulhat, hogy egy európai szellemű javaslatot az ellenkezőjére fordítanak.
Mint ön is mondja, a kormánykoalíciónak nincs többsége a parlamentben. Kitől várhatunk megértést és támogatást kisebbségi ügyekben?
– A fentiekből talán kiderül, hogy bizonyos kérdésekben még a kormánykoalíciós partnerekre sem számíthatunk, Szlovákiában az MKP az egyedüli párt, amelynek van kisebbségi programja. Ennek teljesítését a többi párt az MKP előtti meghátrálásnak fogja fel, ami teljes félreértés, mivel egy többnemzetiségű országban nem működhet szelektív, csak a többségi nemzet nemzeti és nyelvi jogait kiteljesítő demokrácia.
Hogyan befolyásolja a kormányprogram megvalósítását és a kormány munkáját a permanens ANO–KDH-ellentét?
– Sajnos, negatívan, s nem is látok reális esélyt a helyzet javulására. A két párt természetes ellenfelet lát egymásban, vetélkedésük a nyári szünet után valószínűleg még intenzívebb lesz.
Az MKP a civakodó felek melyikének pártján áll, s hogyan próbálja csillapítani a sok időt és energiát elpazarló belháborút?
– Az MKP azt szeretné, ha ez a koalíció felelősségteljesen kormányozna és energiáit a kormányprogram teljesítésére használná fel. Ezt a nézetünket minden adandó alkalommal kinyilvánítjuk, ám a személyes ellenszenv sajnos már oly nagy közöttük, hogy az értelmes szónak kicsi az esélye.
Mire lesz még képes az önök kormánya a választásokig, ha addig együtt marad? Feltehető, hogy a kormányprogramnak maradnak nem teljesített pontjai…
– Sokan azt mondják, ilyen körülmények között már az is siker lesz, ha a kormány kibírja hivatalában jövő szeptemberig. Sajnos, egyet kell, hogy értsek azzal a megállapítással is, hogy a kormányprogramnak maradnak teljesítetlen részei, s az is világos, hogy az egészségügyben, szociális szférában és oktatásügyben megtett lépések sem tekinthetők befejezettnek, jelentős korrekciókra szorulnak ugyanis. Az is figyelemre méltó, hogy a legtöbb párt már a jövő évi választásokra és a választások utáni együttműködésre tekint. Már most látható, hogy kemény politikai küzdelem várható, hiszen minden politikai párt számára nagy a tét. A SMER nem szeretne megbukni, mint 2002-ben, a HZDS sem szeretne harmadszor is ellenzékben maradni. A parlamentbe vélhetően bekerül majd az SNS is, ők a magyar témát napirenden fogják tartani. Látható tehát, hogy az MKP is nehéz döntések elé kerül 2006 szeptemberében – persze, ha egyáltalán ott lesz a tárgyalóasztalnál.
Ha figyelembe vesszük, hogy az előző választáson Nyitra megyében az 52 mandátum közül 31-et az MKP szerzett meg, és csak 21-et az összes szlovák párt, a helyzet most, az MKP-ellenes nagy szlovák koalíció megalakulása után sem látszik reménytelennek. Igaz, négy éve a szavazóknak csak 34,69 %-a ment el voksolni. Mi a véleménye az MKP novemberi esélyeiről?
– Ön a kérdésben érzékeltette, a részvételi arány a megyei választások esetében döntő lesz. Az nyer, aki a leghatékonyabban tudja majd mozgósítani választóit. Marad tehát a klasszikus válasz: a döntés a választók kezében van. Nekünk nagyon aktív kampányra kell felkészülnünk.
Köszönöm a válaszait.
SZABÓ GÉZA
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag