Sokan vannak hazánkban és határainkon túl, akik keveset tudnak a Duna bal partján feltörő híres Pati gyógyforrás vizéről. Szívesen idézem fel apám, nagyapám, és jómagam hetvennyolc esztendőm emlékezetét, a hajdanán Pat puszta határában feltörő gyógyforrás vizének történetéről, gyógyító hatásáról. A mondák szerint e híres, záptojás illatú gyógyvizű forrás már a történelem előtti időben is létezett. Dunaalmás község területén gyógyforrás tört fel a föld gyomrából, akárcsak Pat község határában, ahol két helyen, egymástól hatvan méterre került a felszínre az ugyancsak 28 fokos gyógyvíz. A két község és a gyógyforrásaik közötti távolság 1700 méter. Dunaalmáson a kiépített strandfürdő medencéjét már 1942-ben is megnagyobbították, míg Paton a gyógyforrások eredeti környezetükben maradtak. Az egyiket iszapos és ingoványos felülete, bő vízfolyása miatt Pokolnak nevezték el a helybéliek. A mendemondák szerint több arra tévedt embert, vadat nyelt el az ingovány, kivált éjnek idején. Olyat is hallottam, hogy még egy lovasfogat is a Pokol fogságába esett.
A másik gyógyforrás vize az én gyermekkoromban, 1927-ben, már hét méter átmérőjű, fürdésre alkalmas, kör alakú, 170 cm mély, kék színű tó volt. A talaja háromnegyed részt iszap, egynegyed részt szilárd föld volt, benne három helyen feltörő forrással. A közepében pedig egy 80 cm átmérőjű, 2 méter magas, megkövesedett vascső áll a mai napig. A két forrás többletvize egy elfolyó csatornán a Zsitva tóba folyt. Mi már ez időtől fogva meg vagyunk győződve a gyógyforrás vizének-iszapjának jótékony hatásáról, a közeli falvakból idejáró mozgásszervi betegségben szenvedők gyógyulásáról.
Egy idős, beteg ember 1941-ben, aki alig bírt tenni pár lépést, a Pati gyógyforrás vizének, iszapjának köszönhetően, három hónapi ittléte után kigyógyult, és eldobta a járását segítő botokat. Mindez a fia segítségével történt, mert helyben, saját sátorukban éltek az alatt az idő alatt. Sorolhatnék akár neveket is, akik Paton megszabadultak mozgásszervi betegségüktől. Híre ment a gyógyvíz jótékony hatásának, és 1942 tavaszán az akkori komáromi napilap címlapján megjelent a nagy betűs jelszó: Pat pusztára kénes fürdőt akarunk! Hogy vajon kinek az agyában született meg ez a gondolat, azt a mai napig senki nem tudta meg. Abban az időben, 1938 novemberétől 1945 januárjáig ezt a területet, mint felvidéket a második bécsi döntőbíróság alapján Magyarországhoz csatolták. Emiatt itt, Paton, a több száz hektáros földterület, melyen a gyógyforrás van, egy budapesti származású, gróf Hadik Bárkóci Endre földbirtokosé lett. Ebből gondolták többen, hogy a földbirtokos kiépít egy fürdőt olyan formában, mint a Duna jobb partján, Dunaalmás községben van. Ez az elképzelés nem járt sikerrel, mivel a második világháború győztes nagyhatalmai Jaltában semmisnek nyilvánították a második bécsi döntést, amely Magyarországot az 1937-es határaira kényszerítette vissza. A közeli falvak lakói fürdőidényben tovább látogatták a gyógyforrást, és élvezettel kenték a gyógyító iszapot a testükre. A Csehszlovák Köztársaság idejében új korszak kezdődött nálunk, Pat községben is. 1950-ben megindult az autóbusz-közlekedés Komárom és Pat között, mely távoli vidékekről is lehetővé tette az ideutazást.
A nagyobb forgalom megkívánta a fürdőmedence megépítését. Ebben az időben már engem is érdekelt a gyógyforrás vizének sorsa. 1956-ban elhatároztam, hogy a pozsonyi Új Szó napilap oldalain fordulok az illetékes szervekhez a gyógyforrás vizével kapcsolatban. Választ is kaptam a lap szerkesztőségétől, hogy levelem elküldték Pöstyénbe, a gyógyfürdők igazgatóságára, ahol meg is vizsgálták a víz és az iszap minőségét. Pat ez időben már önálló képviselő-testületével szintén a fürdő építését szorgalmazta. A járási nemzeti bizottság beleegyezésével 1956-ban megalakult helyi egységes földműves-szövetkezet földterületet adott a fürdő kiépítésére. A medence alapjait kézzel ásták ki. 1964-re már elkészült a nagyobbik medence, és egy kicsi gyermekmedence. A látogatók gyarapodása szükségessé tette az urbanisztikai építkezést, melyet a nyitrai építészeti tervezőosztályon 1962-1966-ig dolgoztak ki. Ezt követően rögtön elkészítették a távlati területi, építkezési, nagyobbítási terveket a fürdő minden központi ágazatára, 7-9000 üdülő befogadására. A Komáromi Járási Nemzeti Bizottság Tanácsa jóváhagyásával a fürdő igazgatóságának kérésére megkezdődött az üdülőközpont nagyobbításának első szakasza. Ebben a fejlesztési tervében többek között megépült a harmadik medence, és a szabadtéri színpad. De sajnos sok építmény, amely a fejlesztési terv része volt, nem valósult meg, pedig a lehetőség adott volt. Az 1990-től 2002-ig eltel tizenkét évben megállt az üdülőközpont fejlesztése. A fürdő igazgatója és az önkormányzat közötti állandó viszály akadályozta.
A történelmi tó mellett mélyfúrást végeztek az 1960-as években, hogy feltölthessék a nagy- és a kismedencét. A Pokol nevű iszapos forrásrészt viszont veszélyes helynek nyilvánították, és lefedték. Így iszapját és vizét nem lehetett tovább használni, pedig ennek a vize a fürdő vízszintjét növelte. A jövőre gondolva bekerítése célszerűbb lett volna. A második mélyfúrással megszületett a harmadik nagymedence, amely ugyancsak előidézte a gyógyforrás vizének csökkenését. Majd a fürdő vezetősége az 1970-es években az öreg tóba szántóföldet hordatott. A fürdő „fejlődésével“ az 1980-as évektől apadni kezdett a gyógyforrások vízhozama és iszapja. A római öreg tóban csak úgy van víz, ha mélyfúrott kútból feltöltik termálvízzel. Márpedig a forrásvíz és iszapja, és a fúrott termálvíz között különbség van, mert az utóbbiból annyi van, amennyit akarunk, a forrásból pedig csak amit a természet megadott. Sajnos a fürdő régi vezetői nem fordítottak kellő figyelmet az öreg római-tó vízhozamára és iszapjának minőségére. Mindez azt eredményezte, hogy a 2005. március 16-án lecsapolt három forrásból mindössze 70 liter percenként a vízhozam. 1930-hoz viszonyítva ez a forrás végét jelenti. Az egész tó pedig egy szennygödörhöz hasonlít.
Időszerű lenne a jelen és netán a jövő üdülőközpont vezetőségének a vízforrások mennyiségét növelni, ami magával hozná az iszap többletét a tófenéken is. Ésszerű elgondolással, nem nagy befektetéssel megvalósítható és szükségszerű is lesz az úgynevezett Élményfürdő korszerű, minden igényt kielégítő építményéhez. Ebben szálloda, szauna, pezsgőfürdő, ülőmedence 36 fokos termálvízzel, étterem, és komplett szolgáltatások fogadják a látogatókat. De ehhez törvényszerűen szükséges a komplexum körüli területek rendezése, amibe az öreg, iszapos tó is tartozik, melyről már az 1970-es években úgy beszéltek a járás illetékesei, hogy a medencét kitisztítják és körülhatárolják termőkővel. Nagyon sok pénzbe kerülnének a jelen állások szerint ezek a beruházások. Bízom benne, hogy átgondolt javaslatokkal, tudományos alapokon, közös egyetértéssel az üdülőközpont igazgatóságával és Pat község köztiszteletben álló, dolgos polgármesterével, Németh Zoltánnal lesznek, akik megvédik a gyógyfürdőt a pusztulástól.
Skrivanek Géza
A pati üdülőközpont Komáromtól 17 km-re helyezkedik el Párkány irányában. Az ország legdélibb települése. Itt süt legtovább a nap és az ország területén itt van a legmelegebb: az évi átlaghőmérséklet 9,6 és 10,4 Celsius-fok között mozog. Az évi csapadék mennyisége 529-566 mm. A környék már a történelem előtti korban lakott terület volt. A mai fürdő területén néhány évtizede neolit kori települést tártak fel. A rómaiak korában fürdő működött ezen a helyen. Dr. Stollmann András javaslatára 1953. október 10-én a pati forrást és 0,5 ha környékét hivatalosan védetté nyilvánították. A római korra emlékezve ezt nevezik ma Római-tónak. A termálfürdő jelenlegi formáját a kilencvenes évek elején vette fel.
www.patrek.sk
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag