Fájó, hogy ezt az értékeket felmutató találkozást keserű érzéssel kell kezdenünk. Nyilván tudják, hogy Zs. Nagy Lajos költő elhalálozott. Irodalmunk nagy vesztesége ez. A Posonium Irodalmi és Művészeti Díjat már csak a túlvilágon tudja átvenni. Elkésett a becsülő jószándék. Kérem, hogy egyperces felállással adózzunk emlékének.
Az elmúlt év díjosztásának volt egy felemelő mondanivalója. Tagja, része leszünk az európai szövetségnek, a nagy Európának. Vártuk a többet, jobbat, vártuk felemelkedésünket, helyzetünk jobbra fordulását... Tavalyi megnyitó mondanivalómból idézek: „Mi, szlovákiai magyarok mit viszünk, mit vihetünk Európába? Kultúránkat... Visszük történelmünket, nyelvünket, erkölcsi magatartásunkat, felelősségtudatunkat, a másság becsülésének érzéseit. Közösségi létünk sebhelyes, sok rosszat éltünk, erőszakos bántások tengerét. De nincs bennünk a boszszúállás vágya. Igazságtevést, igazságot akarunk.
S milyen az elmúlt esztendő leltára? Lötyögő tarisznya. Kultúránk támogatása a rendszerváltás óta ilyen megalázást nem élt. Tíz hónap ígérgetés, százféle hivatkozás, mindenféle alibik. Persze a 2005-ös esztendőben sem sietett nagyon a hivatal, most hat hónap a várakozási idő.
A magam véleménye, s gondolom másoké is, erőteljesebben kell képviselni érdekeinket. Trianon óta közel száz éve másodrendűek vagyunk ebben az országban... Egységes magyar nemzetet, mi ennek a nemzetnek kívánunk természetes része lenni. Ezen a nyomvonalon kell keresnünk, alakítanunk az érintkező, integráló pontokat a Kárpát-medence magyar intézményeivel. Érdekes háromszög: Európa – szabad politikai térsége, Szlovákia (szülőföldünk) – részei vagyunk a szlovák államnak, s ez az állam számos intézménnyel fogja át a társadalmat: iskolarendszer, adórendszer, egészségügy, jogrendszer, szociális támogatás...
Mindezek mellett nemzeti voltunk s a nemzeti egység szándéka és programja. Igen, az állam és a társadalom, amely a határon kívül élő magyar közösségek számára ütköző-pont, ütköző terület. A megoldás a jövő, az egység Európája. Ez a helyzet kényszeríti ki a kultúra önrendelkezését, autonómiáját, egyértelműségét. Akárhonnan közelítünk is a témához, a demokráciához, az autonómia jogához érünk. A szlovákiai magyar kultúra elért ehhez a ponthoz – autonómiát. Az állam és a társadalom ma még erősen élő ellentéteit hosszabb távon az egységesülő, erősödő Európa oldhatja fel.
Felvidéki és erdélyi útjaim során az utóbbi 15 évben személyesen győződhettem meg arról, hogy a magyar kulturális értékek és hagyományok nélkülözhetetlen pillérei a magyar kisebbségi identitás megtartásának. Azóta is ezeket a tapasztalatokat használom mércének minden idegen országba vezető utamon.
Férjemmel másfél hete Kambodzsában jártunk, ahol közelebbről megismerhettük
az őshonos Khmer nép tragikus sorsát. Megcsodálhattuk azokat a X–XIII. században
épült templomokat, amelyek a Khmer nép hihetetlenül értékes hagyományát képezik.
Ugyanakkor e nép tragikus sorsáról is sokat hallhattunk. Bár turisták tízezrei
látogatják Angkor Wat-ot és a piramisokhoz hasonlítható más templomromokat, e
nép saját történelmét alig ismeri. Nem ismeri, és a Khmer gyerekek nem
tanulhatnak róla, mert a 80-as és 90-es években uralkodó véres kezű diktátor,
Pol Pot országa tanárait, papjait és íróit lemészárolta azért, hogy közös
hagyományait megsemmisítse, az összetartozás szálait népe emlékezetéből kitépje.
Az ott töltött napok szomorú figyelmeztetésként szolgálnak mindanynyiunk
számára: még napjainkban sem adattatik meg minden népcsoportnak az az alapvető
emberi és közösségi jog, hogy identitását, kultúráját megőrizheti, és közös
értékeit irodalma, művészete eszközeivel a jelen és jövő számára értelmezheti.
Hálásan állapíthatjuk meg, hogy ez a lehetőség a magyar nemzet részei számára
már évek óta létezik. Erről szól mai ünnepségünk is. Immár öt éve annak, hogy
megalapítottuk a Posonium Irodalmi Díjakat, amelyeket egy év után a Művészeti
Díj létrehozása is követett. A díjazottak hosszú listája a felvidéki magyar
irodalom panteonját képezi. Ha kizárólag az életműdíjban részesült írókat
soroljuk fel – Duba Gyula, Turczel Lajos, Ág Tibor, Ozsvald Árpád, Dénes György,
Dobos László, Mayer Judit, Fónod Zoltán és Mács József – a felvidéki írásbeliség
olyan kiváló kortárs alkotóival találkozunk, akiknek művei nélkül
elképzelhetetlen a felvidéki magyar társadalom történelme és szellemisége.
„Sorsunk emlékezetünkben van megírva: mondd meg nekem, mire emlékszel vissza, s én megmondom, ki vagy” – állította Ravasz László püspök, és ez a gondolat különös jelentőséggel bír a kisebbségi létben.
Az említett írók – együtt a többi, korábban és a mai napon díjazottakkal – kétségtelenül mindannyian a magyar nemzet irodalmának nagy könyvébe tartoznak. Ugyanakkor műveikben a sajátos felvidéki magyar irodalom tárul elénk. Egy olyan különleges, lokális magyar világot ismertetnek meg az olvasóval, amilyet máshol nem találhatunk, mert a saját földrajzi és történelmi helyzetből fakadó gondolatvilágot tükrözik.
Nagy öröm számunkra, férjemmel együtt, hogy részt vehetünk a felvidéki magyar írásbeliség meghatározó alkotóinak méltánylásában. Őszinte nagyrabecsüléssel gratulálok az ez évi díjazottaknak. Azt remélem, hogy az elkövetkező években is szép számban gyűlünk össze, és az immár intézménnyé vált Posonium Irodalmi és Művészeti Díj továbbra is magas mércét állít a felvidéki kultúra alkotói számára.
Lauer Edith és férje, John Lauer, a Posonium Díj alapítói, valamint Mátyásfalvi György, a Posonium Művészeti Díj alapítója 2005. június 14-én Pozsonyban ünnepélyesen átadta a 2005-ös Posonium Irodalmi és Művészeti Díjakat.
Az Életműdíjat sok évtizedes költői, prózaírói munkásságáért Gál Sándor, valamint Zs. Nagy Lajos kapta.
A Művészeti Díjjal Kopócs Tibor grafikust és festőművészt tüntették ki a képzőművészet több ágazatában elért jelentős eredményeiért, munkásságáért.
Az Elsőkötetes Szerzői Díjat Bárczi Zsófia A keselyű hava című novelláskötetéért, valamint Gazdag József Kilátás az ezüstfenyőkre című elbeszéléskötetéért vehette át.
A Különdíjat a kuratórium Németh Zoltánnak A széttartás alakzatai című kritikai- és tanulmánykötetéért, illetve Gyurgyík Lászlónak Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében című tanulmánykötetéért ítélte oda.
A most alapított Szülőföld Díjjal Gágyor Józsefet Tallósi szótár 1-2. című kötetéért és Török Elemért több évtizedes költői, közírói és szerkesztői munkásságáért tüntették ki.
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag