Beszélgetés Czibák Mária képzőművésszel

Harmónia és alkotás

Nehéz lenne utólag pontosan rekonstruálni, hogy gimnáziumi tanulmányai második felében mi keltette fel érdeklődését a képzőművészet iránt, mindenesetre olyan erős volt benne az alkotás iránti vágy, hogy elhatározta: tanulmányait a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán folytatja. Éveken át a kassai grafikusművész, Eckerdt Sándor magántanítványa volt, ő készítette fel felvételi vizsgáira. Végül sikertelen próbálkozásai után szlovák-képzőművészet szakon szerzett diplomát. Egy évtizednyi általános iskolai gyakorlat után immár 15 éve a Királyhelmeci Művészeti Alapiskola pedagógusa. Amióta a munkája a hobbija, a képzőművészetről szól élete. Czibák Mária ma szülőföldjének, a Bodrogköznek elismert művésze, mindenki, akiben él az igény, a vágy, hogy otthonának falait míves festmények díszítsék, képeit egészen biztosan ismeri. Alkotásai iránt elsősorban értelmiségi körökben nagy az érdeklődés. A minap többek között élete meghatározó korszakairól, alkotási technikáiról, érzéseiről, gondolatairól, ízlésvilágáról beszélgettem vele.

– Művészi énem legaktívabb időszaka a nyár. Évekkel ezelőtt ez idő tájt még az alkotótáborokat jártam, hasznos tapasztalatokra téve szert ezzel. Ma már magányosan festegetve telnek az év legforróbb hónapjai. Ilyenkor felülemelkedem a hétköznap gondjain, a napi festés legfőbb feladatom. Ha nem ezt tenném, borzasztó lelkiismeret-furdalást éreznék, hiszen ilyenkor válik igazán tartalmassá, teljessé az életem, amelynek csak akkor van értelme, ha minduntalan sikerül egy élményt, egy gondolatot a vászonra vinnem. A festés ugyanakkor gyógyír a való világ stresszhelyzeteire is. A vászon előtt újra és újra izgatottá válok, s ez az állapot akkor szűnik meg, ha eljutok odáig, hogy az agyammal tökéletesen képes vagyok kizárni a világot, minden más megszűnik körülöttem. Csak maximális koncentrációval születhet jó kép, ha gondolataim festés közben elkalandoznak, nehéz tökéletes munkát végezni, márpedig én maximalista vagyok. Ha egy kép nem az elvárásaimnak megfelelő színvonalú, képes vagyok újra és újra nekiveselkedni a feladatnak mindaddig, amíg az nem tükrözi elvárásaimat.

– Milyen művészi korszakok voltak az életedben?

– Első hosszabb korszakomat a viaszos batik jellemezte, ezt a technikát még a főiskolán ismertem meg. Ez a dekoratív jellegű alkotási mód mintegy 10 éven át meghatározta életemet. Ám attól a pillanattól kezdve, hogy úgy éreztem, kiaknáztam a benne rejlő lehetőségeket, új alkotási módok kezdtek izgatni. Mindig tetszett az akvarell könnyedsége, légiessége, ráadásul tisztában voltam vele, hogy jó érzékem van ehhez a technikához, ezért 1995 táján intenzívebben is elkezdtem akvarellt festeni. A vizuális élmények megörökítéséhez kitűnő módszer, s mert gyors és lényegretörő, komoly összpontosítást igényel. Leegyszerűsített formában kell az impressziót, az élményt vászonra vinni. Lelke a fény, ott kell lennie a ragyogásnak, az áttetsző, tiszta színeknek. Nagy rutinnal kell rendelkeznie annak, aki ezt jól akarja csinálni, hiszen itt ceruzával nem rajzolható meg előre semmi. Én is élesben ecsettel rajzolok-festek, miközben a formára, a színekre, a kompozícióra egyaránt odafigyelek. A lelki indíttatású, mélyebb tartalmú témák általában pasztellel vagy kombinált technikával készülnek. Ha az utóbbiról van szó, akkor egy aláfestésre pasztellel vagy színes ceruzával szoktam rámenni. Nemcsak a rajz, a festői eszközök is ötvöződhetnek. Volt időszak, amikor az akvarellt is úgy készítettem, hogy az aláfestésre pasztellel festettem. Különleges hatásokat lehet elérni vele. Ez is egy időszaka az életemnek. Azt tapasztalom magamon, hogy időközönként szeretek váltani, egyetlen technika nem elégít ki sokáig. Elképzelhető, hogy a váltások személyes életem állomásaival is összefüggenek.
Mostanában az akrillal is kacérkodom. Készítettem már olajfestményeket is, de nem műteremben, hanem lakásban dolgozom, s ott nincsenek meg hozzá a kellő feltételek.

– A művészvilág nagyjai közül kik és miért állnak közel hozzád?
– Imádom az impresszionistákat, lelkileg nagyon közel érzem magamhoz azt, ahogyan szemlélik a világot. Mindig valami megfejthetőt keresnek. Gustav Kliemt dekorativitását pedig a batik révén érzem sajátomnak.

– Milyen terveket dédelgetsz?
– Az akvarellek festését mindenképpen szeretném folytatni, a technikákat tovább tökéletesíteni. Egyébként meg újabb és újabb alkotásokat szeretnék létrehozni, sok örömteli percet szerezve önmagamnak, ill. kiállítások révén másoknak is. Bár szeretem a munkámat, az az igazság, hogy a heti 84 tanítvány eléggé kiszívja az energiámat, így nagyon várom már a nyarat, hogy ismét feltöltődhessek, alkothassak, kiállíthassak, mert egy művész számára az is fontos, hogy festményeit a nagyközönség is láthassa.
Zsebik Ildikó

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap címlapja: 2005. június 15-is (24.) szám