Szabó Attila 12 évvel ezelőtt az egzotikus tájak szerelmesei számára utazási irodát alapított. A gútai vállalkozó felmérte a szlovákiai helyzetet és megállapította: egyes ügynökségek kínáló listáján szerepelnek ugyan bizonyos távoli országokat is érintő utak, ám egyik sem a szlovákiai cég „saját terméke”, tehát a társaság valamelyik külföldi üzletféltől vásárolja.
– Én közvetlenül a külföldi cégekkel léptem üzleti kapcsolatba – magyarázta cégalapításának okát a fiatalos mozgású férfi –, ezzel a közvetítőket kiiktattam, tehát másoknál olcsóbban tudtam az érdeklődőknek is adni az ajánlatokat.
– Mi volt az iroda „elő nagy dobása”?
– A szlovákiai utazási irodák közül elsőként, még 1995-ben, a Tan-Go Tours
indított közvetlen légi turistajáratot Pozsonyból Korfura. Négy év leforgása
alatt mintegy 9 ezer világot látni vágyó napimádónak biztosítottunk a csodás
görög szigeten élménydús, felejthetetlen napokat.
– Az első nagy dobást második követte?
– Természetesen. Kettes számú attrakciónkat egy évvel később, tehát 1996-ban
vetettük be. Irodánk „második nagy ugrásként” Ázsia szívébe, Thaiföldre
szállított érdekes tájak iránt érdeklődőket. Ezek viszont már
tudományos-ismeretterjesztő jellegű utak voltak. Az azóta eltelt kilenc esztendő
során irodánknak köszönhetően háromezer turista csodálhatta meg Ázsia
gyöngyszemét.
– De ezzel ugye még nem lőtte el az egész puskaporát?
– Nem bizony. Az első szlovákiai utazási irodaként nem csupán kirándulni
vágyóknak, hanem vállalkozóknak is szerveztünk világlátó utakat. A cél pedig a
kimondottan egzotikumnak mondható Egyesült Arab Emirátusok volt. Egyébként soha
nem visszük az utazni vágyókat „szűz terepre”, ez a gyakorlatban azt jelenti,
hogy ott, ahová utat szervezünk, a cégünk valamelyik munkatársa már járt, s
felmérte a terepet.
– Ha futott a szekér, miért kellett más vállalkozókkal összetársulnia?
– Nem titok, szívesen elmondom. Elsősorban azért társultam egy cégbe két másik
vállalkozóval, hogy több lábon állva még több igényt ki tudjunk elégíteni. A
„lakodalom” idén március 11-én volt: Azóta tevékenységi körünk már három irányba
terjed. A külhoni társas utak, valamint egyéni és csoportos ismeretterjesztő
kirándulások mellett most már különféle társadalmi és családi események,
konferenciák, s előadások megszervezésére, lebonyolítására is vállalkozunk.
– A „másságról” gondolom továbbra sem mondtak le?
– Nem bizony. Például mindent bebiztosító „kulcsra lakodalom” szervezésére is
vállalkozunk. Mi azonban nem csupán hagyományos éttermi, „orrvérzésig
eszem-iszom” lagzikat szervezünk, mert a mi kínálatunkban helyet kap az
egzotikum is. Mi ugyanis a lakodalommal együtt az ifjú pár számára a nászutat is
biztosítjuk.
– Általában az odahaza, a családi háznál tartott lagzi is egy vagyonba kerül.
Megengedhetnek maguknak ma az emberek lakodalom után még egy külföldi utazást
is?
– Velünk igen. Mi ugyanis „emberbarát” árakat szabunk. S nem csak az új pár
utazását garantáljuk, hanem ha kell, a teljes lagzit valamelyik hangulatos
festői ázsiai szállodában tartjuk. Mi ügyfeleink minden szavát, óhaját lessük.
Sőt a kívánságukat is igyekszünk előre kitalálni. S nem akarunk senkit sem
„megkopasztani”, csak a tisztes haszonra törekszünk.
– Kiket „utaztatnak” leginkább?
– A különböző kamarákat, például a magánorvosi kamarát is mi utaztatjuk. Azért
bővült a cég részvénytársasággá is, mert egyre több igényt kellett kielégíteni
és egyszemélyes cégként, tulajdonosként és igazgatóként már nem tudtam volna
mindenkivel szemben korrektül helytállni.
– Úgy tudom, a cégbővítésnek azért van más, nagyon gyakorlati magyarázata is?
– Igen, a céggyarapításnak valóban van más oka is. Az Indonéziát keményen sújtó
gyilkos erejű földmozgások és szökőárhullám, a cunami láttán, hallatán döbbentem
igazán rá, hogy az „egy lábon állás” nekem életveszélyes lehet. A földrengés és
a vízár idején szerencsére nem voltak utasaink közvetlen életveszélyben a
katasztrófa sújtott területen, ám a következő hónapok során némi túlzással
mondva a saját bőrömön is megéreztem a cunami következményit. A tragédia utáni
hónapokban (érthető módon) szinte senki sem akart a veszélyzónává vált térségbe
utazni. Ekkor határoztam el, hogy egyfajta biztonsági csapként, az egzotikus
utak szervezésén kívül valami mással is muszáj lesz foglalkozni.
– Ezért lett a cég tagja egyik jelenlegi vállalkozótársa, Bilišič Róbert is?
– Nagyvonalakban igen. S most már hazai és külföldi cégek, vállalatok számára
egyaránt szervezünk szlovákiai és külhoni találkozókat is. Vagy bármi mást,
amire felkérik a céget.
***
Természetesen beszéltem az egyik új cégtárssal, Bilišič Róberttel is.
– Nem megalázó egy thaiföldi úttal párhuzamosan vidéki lakodalmat is
„lebonyolítani”?
– Nem bizony. Ismeri a mondást, amely valahogy úgy hangzik, hogy a válogatós
ember gyakran éhen marad? Nos, hát én már jó ideje ehhez tartom magam. Meg
aztán, egy esküvő megszervezésébe a mi értelmezésünk szerint szinte minden
lakodalommal összefüggő szolgáltatás bebiztosítása is beletartozik. Mi az
esküvőhöz ugyanis nem csak a helyet, a zenét meg az ellátást biztosítjuk, hanem
többek között az esküvői ruhát, a kozmetikust, a fodrászt, s a fényképészt is
garantáljuk és házhoz szállítjuk. S különféle árkategóriáink vannak… Különben
azért emlegetjük sűrűn az esküvőket, a lakodalmakat, mert mostanában a
turistaforgalomban új szolgáltatássá, sőt szinte új ágazattá nőtte ki magát a
„nászutas csomag”
– Thaiföldön gond nélkül el tudnak háromszáz embert helyezni. De mi a helyzet
nálunk, idehaza?
– Nos, nálunk, hogy a témához illő kifejezést használjak, sajnos már nem annyira
szép a menyasszony. A régiónkban egyszerűen képtelenség egyszerre egy helyen,
kulturált környezetben több száz személyt elszállásolni. Szlovákiában a
szolgáltatások színvonalára sajnos évtizedeken át nem sokat adtak. És ez meg is
látszik. Egyelőre legalábbis. Nagyon remélem azonban, hogy 2-3 éven belül
gyökerestül megváltozik a helyzet.
S, ha már a változásokról beszélek, elmondom, hogy 2006. január elsejétől a cég
az ISO 9001-es európai szabvány szerint fog tovább működni. S a
rendezvényszervezéssel foglalkozó részleget a harmadik társunk, Vas Anita fogja
vezetni.
***
Ismét Szabó Attilát faggattam.
– A „harmadik lábról” még nem beszéltünk.
– Valóban. A cég harmadik bevételi forrását a rendszeres külföldi és hazai
személyszállítás biztosítja. Van ugyanis két autóbuszunk is. Az egyikkel egy
vállalat alkalmazottait szállítjuk a munkahelyükre, a másikat pedig vagy mi
hasznosítjuk, vagy bérbe adjuk más utazási irodáknak.
– Mondana a céljaikról is valamit?
– A céljaink az alapítás óta változatlanok maradtak. Azaz: mindenkit
becsülettel, tisztességgel akarunk kiszolgálni. Mert nekünk az ügyfél szent és
sérthetetlen.
( ZOLCZER)