Dr. Kiszely István történész nevétől volt másfél évtizeddel ezelőtt hangos a sajtó. A szibériai Barguzinból ugyanis elhozott egy csontvázat, melyről a mai napig állítja, az Petőfié.
Hol tart most a csontváz azonosításának ügye?
– Ugyanott, ahol 15 évvel ezelőtt. Sajnos, akit mi megtaláltunk, az valóban Petőfi Sándor. Sem tudományos, sem egyéb berkekben nincs kétség efelől, ezt amerikai igazságügyi orvostani jelentések is bizonyítják. Petőfi azonban politikává lett, és maga Petőfi, mint személy, senkinek sem kell. A személy alatt azt a szabadság-, magyarságeszmét értem, amit ő képvisel. Ez nem a 301-es parcella, ez nem Mindszenty József, hanem az a Petőfi, aki egy kilátás nélküli forradalmat indított el. Egy piszkosul fiatal, 25 éves férfi előállt a barátaival, Vasvári Pállal és a többiekkel, és megtört egy lehetetlennek látszó dolgot, zászlajára tűzte és kimondta a szabadság szót. Jó lenne egy ilyen fiatal társaság napjainkban is. Petőfi példát mutatott a magyarság hihetetlen vitalitására, megmutatta, hogy a leglehetetlenebb helyzetből is van kiút. Szabadságeszméje a politikai elitnek azonban ma sem kell, félnek tőle, egyik kormány sem vállalta el a nagy temetést.
Lesz nagy temetés?
– Lesz. Behoztam a csontvázat Amerikából Európába, de nem Magyarországra. Az akkori vámőrség parancsnoka elmondta, azt az utasítást kapták, hogy el kellene kobozniuk a csontvázat már a repülőtéren. Most egy jó európai szerzeteskolostorban vannak a csontok, de a feleségem sem tudja, hogy hol. Úgy gondolom, akkor fog ez az ország erkölcsileg is talpra állni, amikor Petőfi temetését megszervezhetővé válik. Végigkilincseltem a mindenkori miniszterelnököket, mindegyik elmondta, hogy tudja, hogy Petőfit találtuk meg, de most nem aktuális. Utoljára Medgyessynél voltam, aki írásba is adta, hogy amíg ő a miniszterelnök, addig nincs Petőfi-ügy. Politikai kérdést csináltak a nemzeti ügyből! Hiszem, hogy ez megoldódik majd. Lehet hogy én már nem érem meg, de az teljesen mindegy, hogy a mi háromezer éves történelmünkből én mit élek meg.
(Barkó Béla, Magyarok Lapja, 2005. május)