A Magyarországon minden esztendőben megrendezésre kerülő Ünnepi Könyvhét (az idei a 76.) az eltelt évek során méltán vált a könyvkiadók és az olvasók talán legnagyobb könyves eseményévé, amelyen a szlovákiai magyar kiadók is rendszeresen jelen vannak, hiszen itt válik igazán „mérhetővé”, vajon milyen jellegű kiadványok, milyen irodalom vonzza leginkább a ma olvasóját, s talán az is kiderülhet, vagy legalább halványan körvonalazódhat, vajon a „hazai” közönség mellett mit igényel(het) a magyarországi, a budapesti közönség, mit vásárol(na) a legszívesebben. Persze mindenféle tapasztalatok és tudás birtokában sem igen lehet bizton megjósolni, melyik az a kiadvány, amelyből a sok is kevés lesz, hiszen a közönség olvasási kedve és érdeklődése igen szertelen és kiszámíthatatlan. Maguk a kiadók tapasztalt vezetői és szerkesztői sem tudják megjósolni egy-egy könyv sorsát, mert ha tudnák, akkor minden könyvük siker lenne a piacon. Ettől függetlenül Tőzsér Árpádtól arra a kérdésre is választ várunk, vajon az eltelt hónapok tapasztalatai alapján hogyan látja, megnőtt-e az érdeklődés a könyvek iránt, pontosabban fogalmazva, az olvasás újra divatba kezd-e jönni, s ha igen, minek van „keletje” a könyvpiacon?
– Úgy látom, hogy magyar nyelvterületen megnőtt az érdeklődés a könyvek iránt. Kérdés persze, hogy ez a határozottan észlelhető érdeklődés mennyire köszönhető központi irányításnak, gondolok itt elsősorban a Nagy Könyv-féle akcióra, a budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra és sorolhatnám még az egyéb könyves mozgalmakat, rendezvényeket. Tény, hogy nagyon régen nem foglalkozott annyit a magyar közélet a magyar irodalommal, a magyar könyvekkel, mint az utóbbi néhány hónapban, és azt kell mondanom, hogy saját könyveinkről sem beszélhetünk másképp, csak ebben a kontextusban, tehát ebben a szélesebb összefüggésrendben, ebben a térben kell megkeresnünk a helyünket mint könyvkiadó és mint olyan intézmény, amely a könyvhétre készül.
Tőzsér Árpád szerint mi iránt van kereslet, milyen jellegű, műfajú irodalom, könyvek felé terelődött az érdeklődés? Kérdezem ezt azért is, mert tudom, az utóbbi hónapokban sok hazai és magyarországi könyves rendezvényen, könyvbemutatón, író–olvasó találkozón, fesztiválon vett részt.
– Én úgy látom, hogy ebben a pillanatban az érdeklődés soha nem látott módon megosztott, differenciált. Pontosan ezek a különféle könyves rendezvények bizonyítják ezt. A Nagy Könyv-féle mozgalom végeredménye érdekes, vagy inkább azt mondom, hogy várható módon azt bizonyította, a többség, a nagyközönség, a mérvadó közönség még mindig a hagyományos értékeket keresi. Gárdonyi Géza Egri csillagokja és Molnár Ferenc klasszikus könyve, a Pál utcai fiúk még mindig tömegeket vonzó, meghatározó irodalmi élmény. Tehát van a tömeg, amely továbbra is a hagyományos, megbízható értékeket részesíti előnyben. Érdekes módon az úgynevezett posztmodern (más kifejezéssel élve a szűk olvasói réteget vonzó) irodalom valahogy légüres térbe került. Viszont egyértelműen nagy az érdeklődés azok iránt a kiadványok iránt, amelyek legáltalánosabban az ezoterikus irodalomhoz sorolhatóak. Az olvasók jelentős részének, úgy látszik, valamiféle spirituális élmény hiányzik, tehát a mágia, a hit és a mese világa. Nyilván ennek is megvannak a maga okai, amelyekre most nincs terünk kitérni. Mindenesetre elképesztően nagy az ilyenfajta irodalom iránti igény.
Az interneten böngészve azt tapasztaltam, hogy az ilyen típusú irodalom például Csehországban is nagy tömegeket vonz, hiszen a könyveladási listák első helyeit foglalják el az ebbe a műfajta tartozó könyvek, amelyek engem személy szerint nem nagyon vonzanak, de ez persze semmit nem jelent, hiszen minden műfajban és témakörben születnek jelentős és kifejezetten rossz könyvek.
– Azt hiszem, a spirituális élménynek hiánya nemcsak a magyar közönségre jellemző, hanem ez világjelenség.
Hogyan látja Tőzsér Árpád, mi a helyzet az úgynevezett tényirodalommal?
– Tényirodalom helyett inkább tudományos ismeretterjesztő irodalomról beszélnék, vagy tudományos népszerűsítő könyvekről. Az ilyenfajta irodalom iránt az érdeklődés változatlanul nagy. Azt hiszem, ezt megintcsak jelenségként kell kezelnünk, hiszen elég, ha a Magyar Televízióban hónapok óta futó Mindentudás Egyetemét hozzuk fel példaként, ami megintcsak azt az igényt fejezi ki, amely ebben a pillanatban tömegeket mozgat meg. Tehát a tudomány legújabb felfedezései, eredményei és titkai megismerésének az igénye óriási, és meggyőződésem, hogy ugyanazokra a „gyökerekre” vezethető vissza, amelyekre az előbb említett ezoterikus irodalom.
Ezek után térjünk rá a Madách-Posoniumnak az Ünnepi Könyvhétre szánt kiadványaira. Mivel rukkol elő a kiadó?
– Az előbb már jeleztem az egyetemes irodalmi érdeklődés „kiszögelléseit”. Tehát az egyik oldalon ott a hagyományos irodalmi értékek iránt való nagy fokú érdeklődés, a másik „trend” a hit, a mágia, a spirituális élmény tematikája, a harmadik pedig a tényirodalom, vagy a tudományos ismeretterjesztő, népszerűsítő irodalom. Ha ebben az összefüggésrendben vizsgáljuk a hazai, szlovákiai magyar irodalmi termést, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az úgynevezett szlovákiai magyar irodalom vagy írásbeliség mindenképpen elhelyezhető ebben a térben. Nézzük tehát a Madách-Posoniumnak az Ünnepi Könyvhétre szánt könyveit. Cselényi László Danubiana című gyűjteménye elsősorban szépirodalom. A szerző nemcsak jellegzetes versmontázsait, hanem publicisztikai írásait is megpróbálja „ráfűzni” a Duna kék szalagjára, egyfajta közép-európai dunai mítoszt teremtve műveiből. Duba Gyula Az emlékezés öröme és kockázata című kötete esszéket, tanulmányokat fog egybe. A könyvet különbejáratú szlovákiai magyar irodalomtörténetnek is mondhatnánk. Az említett kiadvány mellé kell sorolni Fónod Zoltán Önarcképek című kötetét, amely szlovákiai magyar, de nemcsak szlovákiai magyar írókkal, hírességekkel készített interjúkat, beszélgetéseket tartalmaz. Válogatott Irodalmi Szemle a címe annak az Irodalmi Szemle-antológiának, amely válogatás a folyóirat negyvenhét évfolyamából. Egy következő kötet majd a publicisztikát és a tudományos irodalmat fogja így „szemlézni”. Tulajdonképpen ez is egyfajta irodalomtörténet, pontosabban olvasókönyv egy szlovákiai magyar irodalomtörténethez. A legfontosabb kiadványunk, amellyel jelen leszünk az idei könyvhéten, A Cseh/szlovákiai Magyar Irodalom Lexikona 1918-2004 című alapmű, amely 1997-ben jelent meg először, most pedig új, erősen bővített kiadásban adjuk ki. Popély Gyula Búcsú a főiskoláktól című monográfiáját a két háború között még néhány évig létező, aztán fokozatosan megszüntetett szlovákiai magyar főiskolákról írta. Lacza Tihamér Séta egy kertben című könyve elsősorban publicisztikát tartalmaz, ám markánsan jelen vannak benne a tudománytörténeti írások is. Könyvheti könyveink között két verseskönyvünk található. Az egyik Mihályi Ödön Boltozatok a tavaszban című kötete, a másik Németh István Dőrejárása. Mihályi Ödön a két világháború közötti szlovákiai magyar költészet jelentős avantgarde poétája.
A szerző afféle „feltámasztása” akar lenni ez a válogatás. Meg kell említenünk még Ipolyi Arnold két könyvét. Az egyik a Besztercebánya városa művelődéstörténeti vázlata, a másik a Besztercebányai egyházi műemlékek című kötet. A tavalyi könyvhéten igen nagy sikere volt Ipolyi Arnold könyveinek. Remélem ez a siker az idén megismétlődik, hiszen a szerzőt mostanáig méltánytalanul elhanyagolták és ezt az űrt vette észre Koncsol László, aki a levéltárak, archívumok mélyéből bányászta elő Ipolyi Arnold könyveit. Közéjük tartozik az említett két könyv is.
Lacza Éva