A magyarországi RomArt, a Roma Művészetekért és Kézművességért Alapítvány gondozásában rendezték meg Oláh Jolán önálló kiállítását, amely 2005. április 16-án nyílt meg a Pozsony melletti Bazinban, a Szlovák Nemzeti Galéria naiv művészetet bemutató kiállítótermében (ismertebb nevén a Schaubmar-malomban). A kiállítást a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet szervezte és Kállai Katalin, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának romaügyi miniszteri biztosa nyitotta meg. A kiállítás megnyitóján részt vettek a svéd, a magyar és a török nagykövetség első beosztottjai, Oliver Solga, Bazin város polgármestere, Rékasi János, a RomArt elnöke, valamint Uhl Gabriella művészettörténész, a kiállítás kurátora. A kiállítás megnyitóján közreműködött a Romano Glaszo cigány folklóregyüttes.
A Bazin-Cajla térségben található vízimalmot 1767-ben a Pálffy család építette, melyet 1858-ban egy bajor emigráns család, a Schaubmar család vásárolt meg, és négy generáción keresztül malomként üzemeltetett. A Szlovák Nemzeti Galéria tulajdonába 1973-ban kerül, a rekonstrukciót követően a naiv művészetek galériájaként működik. Állandó tárlata mintegy száz hazai és külföldi naiv festő műveiből tevődik össze.
Oláh Jolán naiv festő kiállítása jelentős esemény az idős művész életében –
aki sajnos kora és betegsége miatt nem lehetett jelen az ünnepélyes megnyitón. A
külföldi bemutatkozás, megmérettetés mindig rendkívüli esemény egy alkotó
életében, mivel lehetőséget ad számára, hogy tágabb összefüggésben láthassa
műveit. Ez itt Kelet-Közép-Európában még hangsúlyosabb, ahol akár a
professzionális, akár a naiv alkotók leginkább a hazai, illetve a nyugat-európai
iskolákhoz igazodtak, s nem regionális kontextusban értelmezték művészetüket.
Lássuk be, együvé tartozunk, összeköt a táj, a kultúra, a hagyomány, a
történelmi tapasztalat. Mindaz, amiből a szlovák–magyar határtól alig 20 km-re
(Salgótarjánban) élő Oláh Jolán mágikus-realista művészete ihletődik. Ugyanazok
a gyötrelmes szociális gondok, a kivetettség megaláztatása kényszeríti ki ezeket
a képeket, amelyekkel a cigányság az egész régióban küzd. A kiállított képek
azonban bizonyítják, hogy a művészet komoly lehetőséggel bír az integrációs
folyamatban, mivel képes küzdelmes, ám sikeres életutakat reprezentálni: mert
nehéz utat tett meg Oláh Jolán mire eljutott az önkifejezési lehetőséget és
megnyugvást adó festészethez. Gyermekkorában legidősebb testvér lévén a családi
munkában kellett részt vállalnia, ezért iskolába sem igen járhatott. Házasság,
gyermekeinek születése ismét a háztartásba és a család ellátásába
kényszeríttette Oláh Jolánt. Majd a gyermekek kirajzása után foghatott hozzá a
rendszeres alkotó munkához, azonban hamar rátalált egyéni hangjára. Tündéri
realitás. Talán ezzel lehetne legjobban jellemezni alkotásait. Ha a műkedvelő és
a művészettörténész számára titokzatos: címtelen és datálatlan képekről, a
rejtélyes arctalan figurákról kérdezzük a kevés beszédű Oláh Jolánt, akinek a
festészet az igazi kifejezésvilága, akkor ő magától értetődően kezdi mesélni a
jelenet életrajzi, hangulati ihlető elemeit, s ezáltal közelebb kerülhetünk az
ősi, a népi kultúra születéséhez is. Van valami tündéri magában Oláh Jolánban,
töpörödött alakjában is, amely karakterében sokszor feltűnik képein is. Figurái
leginkább sötét szemű, sötét hajú cigánylányok és asszonyok. Legtöbbször
magányosan távolba meredő szemmel állnak vagy kuporodnak az alakok a térben.
Csoportosan megjelenő asszonyai (gyakorta arctalanul) pedig leginkább sirató
figurákra emlékeztetnek.
Sokszor fest Oláh Jolán bájos ügyetlenséggel megformált pihenő vagy éppen
száguldó állatokat, amelyek minden esetben az ember segítőtársai. Akár az
állatok önmagukban, akár figurákkal együtt jelennek meg, szabad szilajságuk
ellenére kedvesek az emberekhez, soha nem támadnak rá vagy válnak álom-szörny
alakokká. Tündérvilágának egyik színtere a táj. Álom tájképek ezek, tele a
valóságban soha nem látott, elképzelt pompás színű hegyekkel, folyókkal, az
emberi magányosságra utaló égbe meredő fákkal.
A képek hangulatát elsősorban a finoman összeválogatott színek harmóniája adja.
S itt a színek kapcsán időzzünk el egy kicsit. A roma naiv festészetet szokták a
nagyon dekoratív, élénk színvilággal jellemezni. Az expresszív hatások
természetesen Oláh Jolán művein is jelentkeznek, s használ intenzív színeket, de
ezek kiegészülnek a pasztell árnyalatok finomságával, sokkal bonyolultabb,
összetettebb színvilágot alakítva ki a sztereotip meghatározásnál. Oláh Jolán
alkotásaiban egyszerre van jelen népének hagyománya és személyes tapasztalata.
Lakatos Tamás