Egy középkorú édesanya ül velem szemben, hangjából még mindig érződik a csalódottság és az elkeseredés. Pedig a történet csaknem fél évvel ezelőtt kezdődött és mára szerencsésen befejeződött. Azt mondja, az iskolában óriási sokkhatás érte, pedig ha valamivel, hát azzal igazán tisztában volt, van, hogy fia nem a „kenyérre kenhetők“ csoportjába tartozik. Virgonc, eleven, kreatív, akinek a neve mellett az osztálykönyvben olyan bejegyzések olvashatók, mint például: zavarja az órát, mocorog a padban, nem figyel és hasonlók.
A történet úgy kezdődött, hogy január első tanítási napján a kilencedik osztály tanulói megünnepelték az új évet. Egy üveg almabort vettek, amelyet egy híján valamennyi fiú megkóstolt, aki aznap iskolában volt. Az anyuka szerint hasonló eset történt már más osztályban is, de eddig csak őket kapták el és hatalmas botrány lett belőle.
– Hogy mi a bajom ? – kérdezi önmagától az anyuka. – Ott kezdeném, hogy kisebbik fiunk most fejezi be a kilencedik osztályt: annak idején az alsó tagozatos tanítója azt mondta rá, eleven, de igyekvő és jószívű gyerek. Tehát nem csak a rosszat látta meg a fiamban, hanem a jót is. Ötödikben új osztályfőnök került az osztály élére, aki szerint a fiú vagány gyerek és mivel a másik oldalát nem jellemezte, következésképpen úgy gondolom, hogy nem ismerte, most pedig már nyugodtam kijelenthetem, hogy nem is akarta megismerni. Tény, hogy a gyerek általában kiharcolja a maga igazát, de ebben azt hiszem, én vagyok a leginkább hibás, ha egyáltalán hibának lehet ezt nevezni. Kezdetben ugyanis, ha az iskolából panaszkodva jött haza, azt mondtam: fiam, ahol bántanak, ott kell a dolgokat mindig orvosolni. Megfogadta a tanácsom, azóta sehol nem rejti véka alá a véleményét.
Az ötödik osztályban tehát mindjárt a kapcsolat legelején megkértem az osztályfőnököt, ha valamilyen gond lenne a tanulással vagy a fiunk magaviseletével, azonnal értesítsen, s ha szükséges, én helyre teszem a gyereket. Elmondtam, ismerem a lurkót, azért azt sem rovom fel a pedagógusnak, ha rászolgál a pofonra, lekever neki egyet-kettőt. Még nem mondtam el, hogy a fiam egyébként eléggé beteges, számára azért is választottuk akkor azt az új és színvonalasnak mondott alapiskolát. Például ha virít a dió, kiújul az allergiája és nem járhat iskolába. Hatodikban az osztályfőnök megkérdezte tőle, miért nem jár iskolába, amikor a jegyeket zárják? Hetedikben már nem maradt itthon, vitte magával az iskolába a gyógyszereket. Az igazgató egy reggel zaklatott hangon telefonált haza, hogy azonnal menjünk a gyerekért, mert úgy gondolja, nagy baj van. Hazahoztuk, egész héten át csörgött a telefonunk, a pedagógusok, az osztálytársainak a szülei érdeklődtek, hogy van a kis beteg. Az osztályfőnöke nem telefonált egyszer sem.
Az idén január elején szülői értekezlet volt az iskolában és mivel a srác nem
egy kimondott csendes gyerek, iskolalátogatáskor az anyuka megszokta már az
általános kritikákat. Azt mondja, arra azonban egyáltalán nem volt felkészülve,
amit ott, akkor kapott. Kemény fából faragták, de az váratlanul érte, amikor
pálcát törtek felette.
– A szülői értekezleten tudtam meg, hogy a kilencedikes fiúk az idei
iskolakezdéskor megünnepelték az új évet. Csucsubort (almabort) vettek, heten
ittak belőle, köztük a fiam is, sőt mint kiderült, ő volt az „anyagbeszerző”.
Amikor az esetre fény derült az iskolában, nyomban összeült a pedagógusokból
alakult rögtönítélő bíróság – én csak így neveztem őket – amely beidézte a
gyerekeket. Kényszerítették őket, hogy fújjanak szondába, amely természetesen
mind a hét fiúnál kimutatta az alkoholt. A
fiam meg még ketten tartották magukat a megállapodáshoz és mindent tagadtak, de
négyen mindent elmondtak. Állítólag nem az a fiam bűne, hogy ivott, hanem, hogy
nem mondott igazat. Ketten kettes magaviseletet kaptak. Hiába kértem az
igazgatót, adjon inkább megrovást, annak nem lesz nyoma a bizonyítványban, mert
a fiam középiskolába készül. Amikor a félévi bizonyítványba könyörtelenül
beírták a kettes magaviseletet, próbáltam megmagyarázni a fiamnak, miért kapta.
De miért is? Ha nem az italozásért, akkor miért? Amiért nem volt hajlandó
elárulni a társait? Látva a bizonyítványt nagyon megijedtem és meglátogattam
azokat a középiskolákat, ahová a fiunk szeretett volna bekerülni. Közöltem egy
ismerős tanárral, hogy a fiunk bizonyítványába bizony magaviseletből becsúszott
a kettes, csak legyintett és azt mondta: manapság azt is négyesig osztályozzák.
Velem ellentétben ő egyáltalán nem látta tragikusan a helyzetet és hál’ Istennek
neki lett igaza.
Az anyuka ma már megnyugodhatna, a srácot ugyanis azóta felvették abba a
középiskolába, amelybe készült. Megnyugodhatna, de láthatóan még mindig
zaklatott és azon gondolkodik, hol és mikor követett el hibát. Ott, amikor
igazat mondott és elismerte az osztályfőnök előtt, hogy fia tehetséges, de
valóban nagyon eleven a gyerek? Vagy talán akkor, amikor az „alkoholizálás“ után
nem állt a sarkára, mint azok, akiknek a gyermekei nem kaptak kettes
magaviseletet, hanem úgymond megúszták azzal, hogy: „ejnye, ejnye“?
– Hogy miért mondtam el mindezeket ? Mert szeretném, ha tanulnának belőle azok a
szülők, akiknek hasonló problémájuk lesz a jövőben. Én ugyanis hetekig-hónapokig
a poklok kínját éltem át, ha arra gondoltam, néhány korty ital vagy mit tudom
én, mi miatt a fiam nem folytathatja a tanulmányait.
Lejegyezte: FARKAS OTTÓ