Elnök úr, az MKP négy évvel ezelőtt a Smerrel és a Szlovák Demokrata és
Keresztény Unióval (SDKÚ) alkotott koalíciót a megyei önkormányzati választások
előtt. Akkor az 57 mandátumból a koalíció 24-et szerzett meg, ebből 18-at az
MKP. Kivel szövetkeznek az idei választások előtt, és milyen eredményre
számítanak?
– Az említett adatok pontosak. A választások után még az ANO-val kötöttünk
együttműködési szerződést, s velük, valamint a függetlenekkel 29 koalíciós
képviselőnk lett, ami a többséget jelentette. Közös képviselői klubot
alapítottunk, amely MKP-s elnököt választott. A klubról elmondhatom, a mai napig
jól működik.
Ez a koalíció tehát bevált. Kivel szövetkeznek az idei választások előtt?
– Tudatában vagyunk, hogy Kassa megyében egyedül nem tudunk többséget
szerezni, s mivel a többségnek mindenképpen részesei szeretnénk lenni, vagy
választások előtti, vagy választások utáni koalíciót kell létrehoznunk. A
kommunistákat és az SNS-t kivéve mindenkivel tárgyalunk, a kisebb pártokkal is.
Kiket sorolna a partnerjelöltek közé?
– Komoly tárgyalások folynak az SDKÚ-val, a Smerrel és az ANO-val.
A KDH-val kevésbé, mert az együttműködés velük a legnehezebb. Egy részük
meglehetősen nacionalista beállítottságú, és eléggé sajátos nézeteket vall.
Ráadásul hiányzik belőlük a kompromisszumkészség.
Ami legutóbb kihozott a sodromból, az Bauer úr, a KDH-s megyei elnök akciója
volt. Nem titok, Bauer a magyarok hathatós támogatásával került az elnöki
székbe, s nemrég mégis olyan megbeszélést kezdeményezett, amelyre a kerület
minden pártját meghívta, csak az MKP-t nem. Érthető, éppen a mi rovásunkra
próbálták a választókörzeteket átszabni. Szerencsére néhány szlovák jóakarónk
felhívta rá a figyelmünket. Természetesen ezután mi sem maradtunk tétlenek.
Idén valóban a megye döntésétől függ, maradnak-e az eddigi
választókörzetek, vagy újszerű felosztás mellett foglalnak állást. Kassa
megyében tehát mi várható?
– A döntés a júniusi megyei közgyűlés feladata lesz. A KDH részéről merült
fel az egymandátumos, illetve a jelenleginél nagyobb választókörzetek
kialakítása, ahol csökkenne a magyar választók aránya. Kassa megyében úgy
akarták a nagy nemzeti koalíciót létrehozni, hogy ránk hivatkoztak, de magukra
gondoltak. Júniusban lesz a döntés, remélem nem járunk rosszul.
A SMER-MKP-SDKÚ-koalíció nem mondható éppen szokványosnak, elvégre Fico
pártja ellenzéki csapat. Mennyire bizonyult működőképesnek és tartósnak ez a
koalíció a választások után?
– Ez a koalíció annak idején amolyan próba szerencse alapon jött létre,
hiszen egyedül kevesen vagyunk ahhoz, hogy többséget tudjunk szerezni. Olyan
pártokkal keressük az együttműködést, amelyekkel a program és a befolyás
tekintetében szót tudunk érteni. Partnert keresünk a mi problémáink megoldásához
és annak elismeréséhez, hogy délen MKP-s többség van, északon pedig koalíciós. A
déli járásokban, vagyis a Rozsnyóiban, a Kassa-vidékiben és a Tőketerebesiben az
MKP-s képviselők vannak nagy többségben, például nyolcból hetet, ötből négyet mi
állítunk, az északiakban pedig ők. Nagymihály és Kassa esetében megosztjuk a
mandátumokat. Szövetségesünk az lehet, aki hajlandó az ilyen egyezségre.
Elvárásunk azért jogos, mert északon, ahol nincsenek választóink, mi nem
állítunk jelölteket. Remélem, a pragmatikus partnerek meglelése dolgában most
sem járunk rosszabbul, mint négy évvel ezelőtt.
Akadnak más véleményen levők is, akik azt szeretnék, ha az MKP egyedül
indulna?
– Akadnak, és azzal érvelnek, hogy egyszer nem ártana úgy is megmérettetni
magunkat. Persze aztán az elért eredménytől függne, a választások után
hajlandó-e velünk együttműködni valaki.
Az HZDS-SDĽ-SOP együttes 14, a KDH-DS-ANO 10, a függetlenek 8, a
szociáldemokraták (SDSS) pedig 1 mandátumot szereztek. A választások után ki
kivel társult, és milyen gyakran változtak az együttműködő partnerek?
– A HZDS az SDĽ-lel és a kereszténydemokratákkal alkot egy tábort, ami
szintén nem szokványos. Ők számítanak az ellenzéknek, de ebből a szerepkörből
most igyekszik mindegyik kitörni. Némileg bonyolítja a helyzetet, hogy rajtunk
kívül már valamennyinek van megyefőnökjelöltje is. Mi egyelőre kivárunk, június
végén akarunk dönteni, de azt már jeleztük partnereinknek, ha a jobboldalon
sikerülne egy erős jelöltet állítani, aki számunkra is elfogadható lenne, azt az
MKP támogatná. Most a KDH-nak, az SDKÚ-nak és az ANO-nak is van saját jelöltje,
s mindegyik igyekszik bennünket megnyerni, hogy az övét támogassuk. A mi
segítségünkkel próbálnak előnyhöz jutni a többivel szemben. Mi pedig alaposan
megfontoljuk, kit támogassunk. Rokonszenvesnek találjuk a Smer jelöltjét, Zdenko
Trebuľát, akit már kétszer segítettünk abban, hogy megszerezze Kassa
főpolgármesteri székét. Majd elválik.
Komlósy Zsolt úgy gondolja, néha azért is érdemes jelöltet állítani, hogy
tisztázzuk az erőviszonyokat, a tárgyalási pozíciókat...
– Mi ezt tudjuk jelöltállítás nélkül is. Négy évvel ezelőtt a mi jelöltünk
közel 17 ezer szavazatot kapott, s a harmadik lett a sorban. Kassa megyében most
négy komoly jelölt van, a miénk lenne az ötödik. Ha a négy kiüt hármat, s a mi
jelöltünk is bejut a második fordulóba, ott már politikai alkura nincs mód, a
szlovák választók, mint erre már volt példa kicsi országunkban, összefognak
ellene, s kegyetlenül elverik rajta a port. Okosan kell tehát döntenünk...
A választások után kialakult táborok vonatkozásában mi a tapasztalat,
stabilak vagy könnyen változók?
– Kassa megyében tartósnak bizonyultak. A miénk annyira, hogy már a
túloldaliak is abba szeretnének tartozni. Rájöttek, nem előnyös az a pozíció,
ahol csak ugatni lehet, a karaván meg közben halad. Csakhogy a gyarapodásnak is
van veszélye. Mi 29 képviselővel indultunk mint többség, aztán fokozatosan 36-an
lettünk. Mivel mi, MKP-s képviselők 18-an vagyunk, itt leállítottuk a
gyarapodást, nehogy saját klubunkban kisebbségbe kerüljünk, és bármikor
leszavazzanak bennünket. Az arányokat mindmáig tartani tudtuk. Június végén
történik majd további bővülés, aminek következtében valószínűleg negyvennél is
többen leszünk.
A mostani modellt alkalmazni akarják a következő választások után is?
– Ha sokan fognak ránk szavazni, s így elegendő képviselőnk lesz, igen. A jó
tárgyalási pozícióhoz legalább 15 képviselőre van szükség.
Tapasztalatai szerint megyei szinten mitől függ leginkább a pártok
együttműködése? Kassán fel sem merült egy MKP-ellenes szlovák nemzeti
nagykoalíció ötlete?
– Amikor Nyitra megyében mozgolódni kezdtek a szlovák pártok, a mi
megyénkben nagyon tisztességesen viselkedtek velünk nemcsak a koalíciós, hanem
az ellenzéki partnerek is. A HZDS kerületi elnöke például sietve találkozót
kért, ahol leszögezte, az ő véleményük más, mint az országos vezetésé, nem
tartanak bennünket radikálisoknak, tudják, képesek vagyunk kompromisszumokra. A
politikánk, amely az ilyen vélekedést eredményezte, az, hogy nem engedünk abból,
ami a miénk, de a többiek is kapják meg azt, ami jár nekik. Hosszú távon ez a
felfogás kifizetődő.
Tehát lehet tisztességesen is politizálni?
– Én úgy gondolom, lehet. A nyitrai fejlemények kapcsán Fico úrral is
tárgyaltam, aki, mint ismeretes, kijelentette, a magyarokkal soha sehol semmit.
Miután Kassán férfiasan megvitattuk a kérdést, már azt nyilatkozta, de vannak
pozitív kivételek is, például Kassa.
Mit tartanak szem előtt, amikor a lehetséges koalíciós partnerekkel
tárgyalnak?
– Elsősorban a felvidéki magyarok érdekeit. Tudni kell azonban, hogy
legtöbbször közös problémákról van szó: munkahelyteremtés, oktatás- és
egészségügy, infrastruktúra, szociális gondok, amelyek bizonyos kölcsönösséget
és összefogást feltételeznek. A regionális viszonylatban létrejövő
kompromisszumok és együttműködési megállapodások többnyire gyakorlati kérdésekre
vonatkoznak. A kompromisszumoknak is köszönhető, hogy a megyei hatáskörbe
tartozó oktatási és egészségügyi intézmények közül egyet sem kellett
megszüntetni vagy összevonni.
Az ANO egyik-másik kerületi főnöke azt nyilatkozta, hogy a liberálisok
elutasítják az MKP diszkreditálására irányuló törekvéseket. Kassán is így
tesznek?
– Sajnos, az ANO népszerűsége jócskán visszaesett, de tény, hogy a
legközvetlenebb kapcsolatokat velük tartjuk. Nekik szükségük van az MKP-ra mint
erős, stratégiai partnerre, s nekünk is rájuk mint a többségi nemzethet tartozó
pártra.
Vladimír Mečiar, akiről tudjuk, szeret nagyokat mondani, a napokban
kijelentette, pártja minden megyében győzni fog. Legfeljebb annyit hajlandó
engedni, hogy Pozsonyban és Kassán ne HZDS-es megyefőnök legyen. Hogy áll a
szénájuk Kassa megyében?
– Négy évvel ezelőtt hat képviselőjük lett az 57 között, tehát csak szerény
eredményt értek el. Mos úgy látom, tanultak korábbi hibáikból, és készek az
együttműködésre. De ne tévesszük szem elől, a kassai régió nem Közép-Szlovákia.
Fico, a Smer elnöke azzal a kijelentésével hívta fel magára a figyelmet,
hogy pártja halálos komolyan veszi a megyei választásokat. Elvégre a megyék
egyre több pénzről fognak dönteni. Kassán az MKP is így tesz és ezt gondolja?
– Így, de nemcsak a pénz végett. A megyei önkormányzatban legalább olyan
részarányban akarunk jelen lenni, amilyenben a magyar lakosság van jelen a
kerületben. De valójában mi ennél nagyobbat remélünk. És a problémák is
megkövetelik ezt. Intézményeinkről, például a Thália Színházról és a számos
magyar középiskoláról, az egészségügyről, a közutak állapotáról csak úgy tudunk
a magyarlakta területeken is megfelelően gondoskodni, ha kellő súlylyal veszünk
részt a megyei közigazgatásban.
Súlyos gondokkal küzd és segítséget vár többek közt Bodrogköz.
– A Tőketerebesi járásnak, amely Bodrogközt is magában foglalja, nyolc
megyei képviselője van, ebből hat MKP-s. Legfontosabb feladataik között tartják
számon, hogy Bodrogköz hátrányos helyzetén, amennyire csak lehet, javítsanak. És
már vannak is biztató jelek. Nagy- és Kiskövesd határán például mintegy 300 főt
foglalkoztató beruházás készül, ami később még bővülhet is. Jó a helyzet addig,
amíg az egymásba kapcsolódó helyi, regionális és országos láncszemek léteznek.
Bodrogközbe sok pénz érkezett falufejlesztésre és környezetvédelmi beruházásokra
(vízvezeték, csatornahálózat, szeméttelepek építésére stb.). Az ilyen gondok
nagy része már-már megoldódik. A leglényegesebbhez, a munkahelyteremtéshez
viszont helyi kezdeményezés kell. Ha nincsenek helyi ötletek, ezeket nehéz
Kassáról vagy Pozsonyból pótolni. Nem baj, ha százból csak három valósul meg, a
három is sokat segíthet. Nagyon lényeges a mezőgazdaság támogatása is. Az MKP
nem véletlenül harcolt az 55 százalékos arányért, hiszen távolról sem mindegy,
1700 koronát kapnak-e a mezőgazdászok egy hektár termőföldre, vagy 5500 és 6500
korona között. És nagy dolog az is, hogy jórészt az MKP-s agrárminiszternek
köszönhetően rendeződni látszik a tokaji borvidék ügye is.
Az elmúlt négy év tanulságai most azt mondatják önnel, hogy ismételni
kell, mert jó dolog a koalíció, szinte bárkivel...
– Bárkivel nem. De ha olyan partnert találunk, aki képes tiszteletben
tartani a magyarok érdekeit a megyében, azzal igen.
Nyilván a szükség diktálja, hogy megyei szinten az MKP néha más politikát
folytasson, mint országos viszonylatban. Nem neheztel ezért a központ?
– Egyáltalán nem. Becsülöm is érte őket, hogy más pártoktól eltérően ilyen
irányban nincs nyomásgyakorlás az MKP-ben. Azt mondják, ha ti úgy látjátok, hogy
ez a legjobb, azt kell csinálni. Szabad kezünk volt és van.
A választópolgár ahányan vagyunk, annyiféle. Tudni fogja, hogy el kell
menni szavazni?
– Ezt az eszébe kell juttatnunk. Meg kell neki mondanunk azt is, mi az idei
választás tétje, jelentősége. Tudnia kell, hogy csakis az ő szavazatával
lehetünk még eredményesebbek abban a mindennapos igyekezetünkben, amelyet
érdekeinek érvényesítéséért kifejtünk. Ez nem szólam, ez a valóság. Az elmúlt
négy évet én a vetés időszakának tartom. Megalapoztuk, felépítettük a megyei
önkormányzati rendszert. Az őszi választásokon majd eldől, ott leszünk-e az
aratásnál is. Nem volna szabad hiányoznunk.
Az ellenzékiség kicsit meddő vállalkozás. Van esély arra, hogy a
választások után az MKP a többségi koalícióhoz tartozzon?
– Ennek annál nagyobb az esélye, minél több magyar választópolgár járul az
urnákhoz, és minél többen szavaznak az MKP-ra.
Reméljük, érdemesnek tartják majd, hogy megtegyék. Elnök úr, köszönöm a beszélgetést.
SZABÓ GÉZA
Sokan mondják, az idei megyei önkormányzati választásokon már nem babra megy a játék. A megyefőnökök és a megyei képviselők egyre tekintélyesebb egyéni jövedelmein (jutalmain) túl mintegy évi 20 milliárd korona elosztásáról is szó van, s bizony nem mindegy, ki mennyire közel ül a húsosfazékhoz és milyenek a szándékai.
A megyei hatalomból kiszorult pártok szerényen csak azt mondogatják, részt akarnak venni az ellenőrzésben, nehogy a döntéshozók súlya túlságosan az egyik vagy a másik oldalra billenjen. Mint ahogy megtörtént azokban a megyékben, ahol az önkormányzatokban döntő politikai egyszínűség alakult ki.
Nem mellékes persze az sem, hogy a megyei választás amolyan főpróbája a parlamentinek, hiszen a választói rokonszenv már itt is szelektál. Némileg eltér ugyan a megyei jelleg abban, hogy a régió szintjén a nacionalizmuson kívül úgyszólván semmilyen akadálya nincs a koalícióteremtésnek, ám a csoportosulás vagy annak következetes kerülése így is legalább jelzés értékű. Akadnak politikai erők, amelyek máris a megyéken túlra néznek, és az országos szintről álmodozva igyekeznek befolyásolni a régiók politikai arculatát. A magát Néppártnak elkeresztelt HZDS például, amely elnyűhetetlen elnöke szerint minden megyében győzni fog, szükségesnek tartotta kikiabálni, „itt az ideje, hogy az MKP ne legyen a kormányban”. Márpedig ha jövőre nem kerülne be a kormányba a nemzetiek, a Mečiar-pártiak és mások vágyálma szerint, akkor milyen oka lehet annak, hogy megyei szinten koalícióra lépjünk vele!? Hacsak az nem, hogy korrekt, megbízható párt, és rendre felsereglő választótábora van, amely könnyen hozzásegíthet a sok előnnyel járó többségi szint eléréséhez.
Csak ne lenne magyar ez az MKP! Vagy ne kellene még mindig attól tartania minden szlovák pártnak, hogy szimpatizánsai (tisztelet a kivételnek) megneheztelnek a magyarokkal kötött koalícióért. És ha valóban zokon veszik a megyei összeborulást, bizonyosan éreztetni fogják a parlamenti választásokon, márpedig ott mindenfajta kockázat tilos.
Mint nemrég ígértük, megnézzük, a déli régiókban hol mekkora a félsz az MKP-tól, mennyire hatnak a nacionalista előítéletek, s ha már hatnak, akad-e olyan terület, ahol mégis elképzelhető a magyar párt és a szlovák pártok együttműködése. Látni fogjuk, akad. Nagyszombattal kezdtük a sort, most Kassával folytatjuk.