Egy évvel Szlovákia uniós csatlakozása után a felére esett vissza a hazai zöldségtermesztés. Tavaly ugyanis a külföldi üzletláncok térhódítása, piacfoglalása következtében több mint 250 millió koronás veszteséggel zárták a gazdasági évet zöldségtermesztőink. Az idén aztán sokan hátat fordítottak eddigi megélhetési forrásuknak, falujuk határán túl kerestek munkát, vagy egyelőre kivárnak: kerti földjükbe kukoricát, fűszerpaprikát ültettek.
Ha működne valamiféle piackutatás, volna igazi agrár érdekképviselet, ha
lenne a lényeges dolgokra figyelő mezőgazdasági sajtónk, akkor valószínű, hogy
eljutna a tragikus tehetetlenségbe dermedt vagy ingázásra kényszerült emberekhez
a jelzés, hogy igenis, van, lesz kereslet a hazai zöldségfélék iránt! Egyre több
fogyasztó ismeri fel, hogy a nagy reklámmal, szinte ingyen adott áruval
csalogató áruházláncok nemcsak olcsó, hanem ócska árut kínálnak. Paprikát,
paradicsomot vegyszermaradványokkal, húskészítményeket veszélyes, allergiát
előidéző adalékanyagokkal. Sokan, a fővárosban legalább minden negyedik vásárló,
inkább fogyasztana biozöldséget, mint olcsó, de egészségére káros hatású,
külföldről behozott, csomagolt főzelékfélét.
Ehhez nem kellenének különleges beruházások, egy-két éven belül akárki tudna
piacra termelni. Ha – lenne, szakirodalom, szaktanácsadás, netán telente
szaktanfolyam.
Hasonló a helyzet a gyógynövények termesztésével. A hazai felvásárlók a
megmondhatói, hogy nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Szlovákiában 2004-ben,
országos viszonylatban csupán 540 hektáron termesztettek gyógynövényt. Különösen
kevesen foglalkoznak ezzel a jól jövedelmező, kisebb, ház közeli területen is
folytatható tevékenységgel az olvasóink lakta járásokban.
A városhoz közel lévő falvakban itt-ott még/már működik a friss termények,
termékek házhoz szállítása. Évek, évtizedek óta működő kapcsolatok ezek. A
városi fogyasztó és a falusi kertészkedő kölcsönös elégedettsége a biztosítéka,
hogy miből mennyit érdemes termeszteni, hol mi talál megszokott megrendelés
alapján vevőre.
Az eltelt év tanulsága, hogy szükség van a hazai piacon – hazai
zöldségfélékre. A behozott mellett a forgalmazó áruházláncok alacsony áraikkal
érvelnek. Érveljenek kertészkedőink a mi zöldségeink kiváló minőségével! És –
mivel egyre nagyobb (és úgyszólván teljesen kielégítetlen a kereslet) kezdjék el
a vegyszermentes, természetes termesztést. Nyissanak ökotermékeket,
biozöldségeket árusító üzleteket, vagy érdeklődjenek a már meglévő, de
külföldről behozott termékekkel nagyon szerényen ellátott „natura” boltokban,
nem köthetnének-e ezekkel felvásárlási szerződést. És ne féljenek gyógynövények
termesztésére szerződést kötni! A felvásárló és forgalmazó cégek címét már
korábban közzétettük.
Persze, nem lehet egyszerre kertészkedni és piackutatással, piackötéssel is
foglalkozni. És még nehezebb menet közben újat, egészen mást megtanulni.
Szaktanácsadókra, megbízható szakemberekre lenne szükség, hogy a falvakban élni,
megélni, s boldogulni akaró emberek számára, ezeket a megoldásokat segítsenek
megtalálni. És a többi, nem is olyan régen még jól jövedelmező ágazatról, a
kacsa-, libatenyésztésről, házi baromfitartásról, házinyúltenyésztésről még nem
is beszéltünk. Ezek is egyre keresettebbé válnak a biotermékek piacán. A
kecsketejjel és tejtermékekkel, a friss tehéntejjel- és termékekkel együtt…
Sajnos, nálunk még olyan falugazda-hálózat sem működik, amilyen például
Magyarországon. És ez idáig még tisztességes, valóban a földművelésből,
gazdálkodásból élők érdekeit védő, képviselő szervezetet sem hoztak létre a
dél-szlovákiai magyar falusi gazdálkodók. Vajon mi az oka?
A bizalmatlanság vagy a bizonytalanság?
H. Mészáros Erzsébet