Ha valaki hatvan évvel a világháború után a kollektív bűnösség elve mellett kardoskodik, az a szlovák történelem legrosszabb eszméjét, a kollektív bűnösség elvét veszi védelmébe – írta múlt hétfői számában a SME, élesen bírálva azt, hogy a parlament napirendjére tűzte a szlovákiai magyarok elleni jogfosztó intézkedéseket törvényesítő Beneš-dekrétumok érinthetetlenségét deklaráló határozattervezet megvitatását.
Marián Leško, a cikk írója „a szlovák parlamentarizmus szégyenének“ nevezi az eseményt. A parlamenten kívüli Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke, a magyarellenességéről hírhedtté vált zsolnai polgármester, Ján Slota és pártjának hasonlóképpen szenvedélyes magyarellenességet reprezentáló alelnöke, Anna Malíková Belousová egy független parlamenti képviselő, Ján Mikolaj „közvetítésével“ olyan napirendi indítványnak akart érvényt szerezni a szlovák törvényhozásban, amely elfogadása esetén végeredményben megerősíteni lenne hivatott a „németek, a magyarok és az állam más ellenségeinek“ kollektív bűnösségét.
Ugyanazt, amit a második világháború után az akkori törvényhozás a csehszlovák elnök, Eduard Beneš nevével jegyzett dekrétumokban is törvényi erőre emelt. Ez adott „törvényes módot“ a homogén cseh-szlovák nemzetállamot építő eszmék érvényesítéséhez, a csehszlovákiai magyarok és németek jogfosztásához, vagyonelkobzásához, kitelepítéséhez, végső soron pedig a magyar–szlovák lakosságcseréhez is. A dekrétumok egyes vonatkozásai máig hatályosak, mert hatvan év alatt nem mutatkozott kellő hajlandóság azok hatálytalanítására. Igaz, hogy az előterjesztés nem a dekrétumokat, hanem „a nácitlanítás dokumentumainak érinthetetlenségét“ nevesíti, ám mint Leško írja, „valójában azt kéri, hogy a demokratikus állam törvényhozása ne csak a Beneš-dekrétumokkal, hanem a kollektív bűnösség elvével is azonosuljon.“ A cikkíró emlékeztet a kérdéskört kutató szlovák történész, Štefan Šutaj soraira, aki azt írta, hogy a magyar lakosság elleni intézkedések mindenkire kiterjedőek voltak, traumatizálták a szlovákiai magyarokat, meghurcolták őket, ami mai szemmel nézve igenis sajnálatosnak ítélendő bánásmód volt.
Nem tekinti azonban sajnálatosnak mindezt az előterjesztő Mikolaj és a mögötte álló SNS, amely az előterjesztés indoklásában „Németország és Magyarország agreszsziójára akkor megfelelő reagálásnak“ nevezi a magyarok elleni megtorlásokat. Meglátjuk, vajon az előterjesztőn, a mögötte álló Slotán és Malíkován kívül a három ellenzéki párt, a KSS, a Vladimír Mečiar vezette Néppárt– Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (ĽS-HZDS) és a Robert Fico nevével jegyzett Smer is „megfelelő reagálásnak“ találja-e, hogy az államok agressziója által a köztársaság területén élő olyan embereket büntettek, akik személy szerint ugyan ártatlanok voltak, csak éppen a nemzetiségük nem minősült „helyénvalónak“. „A kollektív bűnösség elvén alapuló praktikák már a háború után is sajnálatosak voltak. Elítélendő, ha valaki hatvan évvel a háború után vallja magáénak őket. Mert azt a legrosszabbat vallja magáénak, ami történelmünkben csak fellelhető” – fejezi be írását Leško. (Mint időközben ismeretessé vált, a tervezet megvitatását Jirko Malcháreknek, az ANO képviselőjének javaslatára a parlament kiiktatta napirendi programpontjai közül.)