Az Európai Bizottság döntése 2007-től eltiltja a Tocai név használatától az olasz borgyártókat. A tilalom súlyosan károsítja Friuli tartomány 1400 bortermelőjét, nyilatkozta a hír hallatán Adriano Gigante, az olasz borászszövetség egyik képviselője. A Federdoc, az olasz borpincészetek szövetségének körzeti vezetője a luxemburgi döntést kommentálva a Driuli-Venezia Giulia régió termelőinek azonnali megsegítését szorgalmazta.
A szervezet a termelők megsegítésére állami és uniós támogatást kért. Azt azonban „szerényen” elhallgatta, hogy egy 1993-ban kötött egyezség érvényesítéséről van szó (a bormegállapodás egyik kitétele kimondja: 2007. március 31-től Olaszország nem használhatja a Tocai friulano nevet), amelyre az érintett olasz szőlősgazdák közel 13 éven keresztül készülhettek volna.
Gigante elismerte: az Európai Bizottság döntése várható volt, hisz a luxemburgi bíróság illetékes főtanácsnoka már a múlt év decemberében „olaszellenes” indítványt tett az uniós testületnek. A vezető olasz borász szerint ezért olasz részről inkább a friuli bor új márkanevének marketingjével, piaci bevezetésével kellene törődni, ami azonban jelentős költségeket és állami segítséget igényel. Az olasz regionális vezetés már be is tervezte költségvetésébe a „friuliano” bormárka népszerűsítését, de Triesztben az olasz kormány gyors segítségét is elvárják. A bormester ezzel egy időben az EU minél előbbi és jelentős támogatását is követelte, mert szavai szerint a határozat egy egész régiót érintett hátrányosan. A körzeti vezető elmondta: néhány évvel ezelőtti számításaik alapján egy új bormárka bevezetésének a költségei 5 milliárd lírát, vagyis megközelítőleg 2,5 millió eurót emésztenének fel.
Lazio megye bírósága a hosszú ideje húzódó tokai márkanév használati vita miatt fordult az Európai Bírósághoz. Vitatták ugyanis, hogy kizárólag Magyarország lenne jogosult a használatára. A probléma forrása, a magyar-uniós kétoldalú megállapodás tiltja az olaszoknak a „tocai” címke használatát, amely valójában elismeri Magyarország kizárólagos jogát. Nos, az olaszok e szabályozás érvénytelenítését szerették volna elérni.
Szerintük ugyanis a tocai a Friuli és a Veneto borvidékén őshonos szőlőfajta,
a megkülönböztetésbe pedig a név eltérő jellege is segítene. A magyar ellenérv
szerint azonban a név kiejtése azonos.
A bíróság szerint a tilalom célja annak a két igénynek az öszszehangolása, hogy
a fogyasztónak pontos információt szolgáltasson az érintett termékekről,
ugyanakkor a versenyhelyzet torzulásával szemben védje a termelőket a
területükön. A tilalom által elérni a kívánt célt tehát a bíróság közleménye
alapján jogszerű és közérdekű.
A Magyarországon sokat hangoztatott álláspont kimondja: a tokaji a Tokaj-Hegyalján termett, különleges minőségű bort jelenti. Az ország határait túllépve azonban már korántsem ilyen egyszerű a helyzet. És világszerte több államban igyekeznek hasznot húzni Magyarország egyetlen, területi védettséget élvező borvidékének nevéből.
Az Európai Bizottság tehát Magyarország számára hirdetett kedvező ítéletet.
Pedig az ügyet olasz bíróságok vitték az EU jogi fóruma elé. Az EU-bíróság
megítélése szerint a Tokaj elnevezés egy magyarországi földrajzi hely
megjelölése, míg a tocai egy szőlőfajta, amely nem élvezheti az unióban szokásos
eredetvédelmet. A bíróság ezért utasította el a tilalom érvényessége ellen
előterjesztett kifogásokat.
Az ítélet csak az olasz panaszokra vonatkozik, azonban nem az olaszok az
egyedüliek, akikkel Magyarország szembeszállt, s hadban áll a tokaji védelmében.
S az érvek mindenkivel szemben azonosak. Vagyis: Tokaj-Hegyalja az egyetlen
olyan magyarországi borvidék, ahol földrajzi eredetjelöléssel bíró bor terem.
Hasonló eredetvédelemmel bír például Bordeaux, Champagne vagy Cognac.
Tokaj-Hegyaljához összesen 27 település 7000 hektárnyi szőlője tartozik. A
szabályozás értelmében a területen kívül nem lehet tokaji bort termelni.
A tokaji borok felemelkedésével a környező települések harcba szálltak azért,
hogy a borvidékhez tartozhassanak. A magyarországi álláspont kimondja: a már
megszilárdult határok elvileg minőségi garanciát is jelentenek. A jól csengő
Tokaj névben azonban nem csak a magyar bortermelők látnak fantáziát.
Olaszországban, Franciaországban, sőt még Ausztráliában is kerül forgalomba
tokaji néven bor.
De a más országokban termelt tokajik is komolyan veszélyeztetik a hegyaljai
termelők jó hírét és üzletét. A bitorolt néven forgalomba hozott, a
magyarországi minőségi követelményeknek nem megfelelő „tokaji” után a fogyasztó
pedig nem veszi meg a Magyarországról származó bort sem, mert egyszer már
csalódott a névben.
Árvay János, a tokaji Árvay Pince tulajdonosa egyik nyilatkozatában elmondta: Moszkvában „találkozott” Ukrajnában termelt „tokaji” borral, amely igen rossz minőségű volt. Ráadásul az ukrán palackokra a magyar termelőkéhez hasonló címkéket ragasztottak. Pedig egyetlen világmárka sem tűri el, hogy a nevét bitorolják. „A hellyel ellátott termékek óriási értéket képviselnek – védi a magyarországi tokaji termelők igazát Kovács Tibor, a Tokaj Hétszőlő birtokigazgatója is –, s az élelmiszeriparban mindenütt a luxuskategóriát jelentik.”
Bacsó András már némiképp óvatosabban fogalmazott. „Az utóbbi 40-50 évben a tokaji nagyon sokat veszített imázsából – mondta –, ezért a kérdést érzékenyebben kell megközelíteni, hogy a nevet ki használja, s ki nem használja.” S a névhasználatot, akár úgy is, hogy hosszú távon együttműködnek a külföldi termelőkkel, finom diplomáciai-jogi manőverekkel kell csökkenteni. Ezzel hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Tokaj renoméja a világban gyorsabban újraalakuljon.
A Szlovákiával folytatott borvita eredete a trianoni békeszerződés öröksége.
A magyar vélemények: a szerződés 1920-ban két falut: Kistornyát és Szőlőskét,
valamint Sátoraljaújhely határának egy részét a csehszlovák államnak juttatta.
Ez a borvidék összesen 172 hektár szőlőt jelentett. Csehszlovákia, mivel voltak
Tokaj-Hegyaljához tartozó területei, még jóval Magyarország előtt, teljes joggal
lép(het)ett hát be az eredetvédelmet szavatoló lisszaboni egyezménybe. A
rendszerváltás előtt a borvidéken termelő borkombinát elsősorban a mennyiségi
szemlélet mellett tette le a garast, azért a határ „csehszlovák” oldalán termelt
tokaji szőlőt is felvásárolták.
A kilencvenes évek kezdetén azonban lejárt az a nemzetközi szerződés, melynek
értelmében Magyarországra szállították a „csehszlovák tokaji szőlőt”. S az
Antall-kormány nem kötött újabb egyezséget, ráadásul időközben Csehszlovákia is
megszűnt.
Sokan elismerik: Szlovákiának elvben joga van a Tokaji név használatára, azonban
leszögezik: a határ szlovákiai oldalán termelt tokaji borok nem ütik meg a
Tokajból származó borokkal szemben támasztott minőségi követelményeket. A
„tokaji-ügy” a kilencvenes évek folyamán a határ mindkét oldalán mindvégig
vitatéma volt.
Az EU-s csatlakozáskor Szlovákia is bejelentette igényét a tokaji védelemre. Az EU azonban Magyarországnak adta meg a tokaji névhasználatát, de a vitát rendezni kell Szlovákiával. A 2004 nyarán megkötött egyezség értelmében Magyarország a tokaj-hegyaljai borvidék szerves részének ismerte el a szlovákiai termelők által birtokolt területet, cserébe viszont Szlovákia becikkelyezi a tokajira vonatkozó magyar törvényszabályozást.
A megállapodás egyes vélemények szerint csak az eredeti 1908-as bortörvény értelmében Tokaj-Hegyaljának minősített 172 hektár szőlőre vonatkozik. A szlovák fél azonban mintegy kilencszáz hektárnyi szőlőt akar tokajiként elismertetni. Ráadásul Pozsony a törvényt nem cikkelyezte be, így kerülhet Szlovákiában piacra például kétputtonyos aszú. Szinte mindenki kijelenti: a Szlovákiával zajló vitában nem kérdés, hogy Szlovákiának a Tokaj-vidék rá eső részén termelt borra joga van a Tokaj nevet használni. De a megoldás az volna, ha Magyarország a területet Tokaj-Hegyalja részének ismerné el, cserébe Szlovákia pedig átvenné a magyar bortörvény rendelkezéseit.
A vélemények egyike sem kormánynyilatkozat. S a szlovákiai tokaji szőlősgazdák is egész biztos teljesen másképp látják, s értelmezik a vita tárgyát képező helyzetet, mint egyes magyarországi szaktársaik. (Véleményeiknek természetesen hamarosan teret is adunk.)
Zolczer László