Itt az ideje, hogy a Szlovák Köztársaság politikai vezetése végre bocsánatot kérjen saját polgáraitól, a rajtuk, a szlovákiai magyarokon megesett sérelmekért, amiért annak idején az állam nem úgy bánt velük, ahogyan a saját polgáraival bánnia kellett volna, hanem a gonosztevőknek kijáró bánásmódban részesítette őket, jóllehet, nem voltak azok – írta a SME május 16-i számában Miroslav Kusý szlovák politológus.
Kusý annak kapcsán hallatta véleményét, hogy Szlovákiában ismét nagy a hullámverés a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztását törvényesítő Beneš-dekrétumok körül, amelyek semmissé nyilvánítása iránt a szlovák politika nem mutat hajlandóságot, s most egy nacionalista erő, a parlamenten kívüli Szlovák Nemzeti Párt (SNS) próbál érvényt szerezni annak a törekvésének, hogy a törvényhozás deklarálja a dekrétumok érinthetetlenségét.
Ahogy Bugár Béla, az MKP elnöke a közelmúltban tette, úgy Kusý is annak a véleményének adott hangot, hogy ha a szlovák politikai vezetés helyénvaló módon a zsidóktól már bocsánatot kért a második világháború alatt fennállt fasiszta szlovák állam gaztetteiért, és a németek felé is megtette ugyanezt a gesztust a háború utáni meghurcoltatásuk, kitelepítésük okán, akkor itt az ideje, hogy a magyarok felé is megtegye ezt ugyancsak a második világháború utáni jogfosztásuk miatt.
Kusý kifejti: a szóban forgó sérelmek nem a magyar és nem a szlovák államot érték, hanem az akkor élt polgárokon, konkrét embereken estek meg. „Az akkori sérelmeket azonban az akkori állam, a nevében cselekvő állami szervek követték el. Semmi ok tehát arra, hogy az egyik állam kérjen bocsánatot a másiktól, hanem az lenne indokolt, hogy az állam megkövesse a saját polgárait, akik ellen mint állam, vagy mint jogutódként fellépő államalakulat cselekedett“ – írja annak kapcsán, hogy mostanság a bocsánatkérés kérdése úgy vetődött fel, hogy ne csak Szlovákia kérjen bocsánatot a szlovákiai magyarokat ért sérelmek miatt, hanem a kölcsönösség elve alapján Magyarország is tegye meg ugyanezt, kivált az 1938-tól 1945-ig terjedő időszak okán, amikor a visszacsatolt Felvidéken élt szlovákokat érték magyar részről elkövetett sérelmek.
Kusý szerint az államközi kapcsolatok e tekintetben csak másodlagosak. Az elsődlegesek a sérelmeket elszenvedő hús-vér emberek. „A Szlovák Köztársaság meghatározó politikai intézményeinek vitapartnerei e tekintetben azok a szlovákiai magyar polgártársaink, akik a második világháború utáni meghurcoltatásokat elszenvedték. Őket vagy szüleiket három évre megfosztották csehszlovák állampolgárságuktól, vagyonukat kisajátították, őket cserélték ki erőszakkal a magyarországi szlovákokért, a csehországi határvidékekre őket hurcolták el kényszermunkára, őket reszlovakizálták, ők nem járhattak három évig iskolába, mert a magyar iskolákat bezárták, a szlovák iskolákba pedig nem engedték be a magyarokat“ – emlékeztetett írásában a szlovák politológus. (INT)