Az elmúlt években sokszor és sokfelé találkozhattunk azokkal a népviseletbe öltöztetett babákkal, melyeknek ígéretes útja egy komáromi járásbeli községből, Búcsról indult.
Szobiné
Kerekes Eszter, a gyűjtemény ötletadója lelkesen mesélte, hogy annak idején,
1997-ben a beíratási program keretében a magyar óvodákat szerették volna oly
módon is népszerűsíteni, hogy a népi szokások és öltözködés hagyományait a
legkisebbekhez is közel vitték. Az ötlet gyorsan támogatókra talált, és a
magyarországi Illyés Alapítvány pályázati támogatásának köszönhetően
elkezdődhetett az ötlet megvalósítása.
Az ügyet felkaroló lelkes pedagógusoknak, azaz a Kultúráért és Turizmusért Társulásnak segítséget nyújtott többek közt a Magyar Kulturális Intézet és a Folklór Intézet, melynek közvetítésével a matyó szövetkezetnél megrendelhették a babákat, és lassanként készültek a hiteles népviseletek is. A ruhák teljes mértékben autentikusak, hiszen minden tájegységben, községben azok varrták, akik maguk is ilyen népviseletet hordtak, illetve viselnek ma is. Fontosnak tartották azt is, hogy az öltözeteket családban mutassák be, vagyis minden esetben hét- tagú, több generációs családdal találkozunk.
Első alkalommal 1998. március 15-én állították ki a babákat Komáromban. Ekkor még csak kilenc teljes család viseletét ismerhették meg az érdeklődők, ma azonban már jóval nagyobb a gyűjtemény.
A negyvenöt babacsalád ugyanennyi viseleti csoportot képvisel Bodrogszerdahelytől Pozsonyig, tájegységek szerinti elosztásban. Összesen tizenegy tájegységet fognak át Méry Margit és Jókai Mária felosztása szerint, a folyók folyása mentén.
A népviseletbe öltöztetett babák fogadtatása minden várakozást felülmúlt –
Kelettől nyugatig nagyon sok helyen bemutatták a gyűjteményt Szlovákia-szerte,
szinte mozgalommá vált, hogy minél több településre eljusson, és még külön
reklám sem kellett hozzá.
– Magyarországon is többször megfordultunk a babacsaládokkal, többek közt a
„Millenneumi Sokadalmak“ idején és a Magyarok Világtalálkozóján, sőt ott voltak
a babák a hannoveri expón is a magyar pavilonban. Most már túl vagyunk a
százötvenedik kiállításon, és Érsekújvár után hamarosan Nagymegyerre költöznek a
népviseletbe öltöztetett babák. Csodálatosan szép véleményeket olvashatunk a
kiállítás vendégkönyveiben, amelyekből most már a hatodik íródik tele, s ezek
mind megerősítenek abban, hogy érdemes volt elkezdeni, megérte kilincselni,
pályázni, szervezni, hiszen gyermekektől az idősebb korosztályig mindenkit
megérint a családok egysége, elődeink életének, öltözködési szokásainak a
hangulata. Olyan ez, mintha összetartozásunk jeléül újra meg újra megfognánk
egymás kezét – mondta Szobiné Kerekes Eszter.
A Társulás tagjai azt is szeretnék elérni, hogy a babák a sok vándorkiállítás után végül egy valódi tornácos falusi parasztházban kialakított állandó múzeumban pihenhessenek. A tervek szerint a múzeum Búcson lenne, már a megfelelő házat is kiválasztották, de a bérbe vételhez még hiányzik a megfelelő anyagi háttér. A Társulás pályázatok útján igyekszik megszerezni az anyagiakat, és úgy tervezik, ha egyszer valóra válik az elképzelésük, a babamúzeum udvarában kézműves találkozókat, népi hagyományőrző rendezvényeket, konferenciákat is szerveznek majd, ezáltal is erősítve a falusi turizmust.
A közeljövőben szeretnének kiadni egy könyvet is, melyben a babacsaládokat gazdag fényképes anyaggal és eredeti leírásokkal mutatnák be, hogy ne csak a varróasszonyok és segítőik, hanem bárki számára ismertté váljanak a régi viseletek.
Hernádi Anna