Csilizradvány a Dunaszerdahelyi járás egyik kis települése, amely néhány kilométerre húzódik a magyar határtól. A Csilizköz hét falva közül Csilizradvány a legnagyobb, 1264 lakossal, talán ezért is lett a térség központja. Elég csak arra gondolni, hogy van itt egy teljes szervezettségű alapiskola, ami a Dunaszerdahelyi járásban a többi faluhoz képest a legnagyobb: 392 diák tanul benne. Ugyancsak Csilizradvány a központja az egészségügyi ellátásnak is, amit a Csilizköz hét községe egy közös pénzügyi alapból működtet. Két körzeti, két fogorvos, nő- és gyermekorvos áll a helyiek és a környékbeliek rendelkezésére, sőt gyógyszertár is van a faluban. Csikász István, a falu polgármestere tősgyökeres csilizradványi, aki hat éve áll a település élén. Nagyon szereti ezt a tájat, az ittenieket. Eleget törte már a fejét azon, hogyan is lehetne a szülőfalujából egy fejlődő, minden igénynek megfelelő községet létrehoznia. Úgy tűnik, lassan sikerül is.
– Amikor megválasztottak polgármesternek, úgy gondoltam, először talán a falu
szépítésével kellene kezdeni. Nagyon hiányoltam gyermekkorom gömbakácait.
Sajnos, azokat az utak portalanításakor eltávolították. Sokszor elterveztem már,
hova telepítenénk újra őket. Végül beteljesült ez az álmom. Aztán következett a
statikailag rossz állapotban lévő óvoda helyrehozása. Még nem volt az
önkormányzat tulajdonában, amikor polgármesterként már azon igyekeztem, hogy a
felújítására megszerezzük a szükséges összeget. Az óvodát így sikerült 5,2
millió korona befektetéssel rendbehoznunk.
A polgármester arról is tájékoztatott, hogy a község teljes mértékben átvállalta
a temető gondozását, tisztántartását, fák ültetését, az egyes szertartások
kiszolgálását. A 19. sz. elejéről vagy talán még későbbről származó régi
sírhelyekkel az utóbbi időben már senki nem törődött. A képviselő-testület úgy
határozott, hogy ezeket egy különálló sorba helyezik, amiről a község
gondoskodik majd.
A falu vezetője elmondta, a képviselő-testület nemrégiben úgy határozott, hogy
jutalmazni fogják a jó eredményt elért diákokat. S teszik ezt nem másért, mint a
fiatalok buzdításáért, hogy minél többen jelentkezzenek az egyetemekre. Nem
szeretnének ugyanis lemaradni a többi községtől, ahol jóval magasabb az
egyetemet végzettek száma. Ezzel azt is szeretnék elérni, hogy a fiatalok a
tanulmányaik befejezése után hazajöjjenek. Így kívánják biztosítani, hogy majd
rátermett emberek vegyék át a falu irányítását. Meggyőződésük, hogy ezt a pénzt
a legjobb helyre fektetik be, ami majd kamatostul térülhet meg.
– Az elmúlt év szeptemberében az önkormányzatok tulajdonukba kapták az
iskolai intézményeket. Tudtuk, nagyon sok gondunk lesz ezekkel az épületekkel,
de ugyanakkor azt is, hogy most már olyanok lesznek, amilyenekké tesszük.
Sikerült a munkanélküliekből egy építőcsoportot összeállítani, akikkel kevés
anyagi ráfordítással, de mégis sok mindent elvégeztünk. Amikor az uniós
pályázaton belül meghirdették az iskolák infrastrukturális fejlesztését, akkor a
legfontosabb feladatomnak tartottam azonnal elkészíteni a hozzávaló projektet. A
pályázatunk ugyan sikeresen szerepelt, de az első körben már nem tudtak pénzt
folyósítani annak megvalósítására. Remélem, hogy erre hamarosan sor kerül,
hiszen egy körülbelül 33 millió koronába kerülő beruházásról van szó. Amennyiben
sikerül megvalósítanunk, legalább 25 évre egy olyan fejlődési biztonságot kap az
iskola és az oktatás, amit el sem lehet képzelni.
Nemrég kezdtük el felújítani, bővíteni a rosszul megépített és sajnos
elöregedett községházát. A falufejlesztési program tervezetét is elkészítettük.
Nagyon fontos, hogy először a község tulajdonában lévő középületeket újítsuk
fel, s ezen belül pedig óvjuk meg a történelmi emlékeket.
– Sikeresen megoldották a háztartási hulladék tárolását és bevezették a
szelektív hulladékgyűjtést is. Hogyan lehet rávezetni a lakosokat arra, hogy
odafigyeljenek a szemét elhelyezésére?
– Az előző polgármester már próbálkozott ezzel a módszerrel, de nem
működött. Nem tudtuk, hová tegyük a már begyűjtött, szelektált hulladékot. Ezért
mi már úgy kezdtünk hozzá, hogy először a szerződéseket kötöttük meg, hogy kinek
adjuk tovább az összegyűjtött hulladékot, s csak aztán hirdettük meg a törvény
értelmében a szelektálást. Tájékoztató levelünket minden családba eljuttattuk.
Anyagilag is érdekeltté tettük a falubelieket, hogy a szemetet megfelelően
kezeljék. Ennek érdekében találtuk ki a zsetonos módszert. Mindenki vásárolt egy
falu által kiadott zsetont, amit a szeméttároló edényre tesznek, s ennek a
fejében szállítják el a szemetet. Ha valaki felelőtlenül majdnem üres edényt
tesz ki, akkor azt is meg kell fizetni. Harmadik éve megy ez így. Ezalatt
bebizonyosodott, hogy ez egy jól ellenőrizhető, működő rendszer. Ez az egyetlen
terület, amelyen sem én, sem pedig a képviselő-testület nem ismer
kompromiszszumot. Aztán itt van még a kerti hulladék tárolása. Ha ezt is
szervezetten akarjuk kezelni, akkor be kell gyűjteni egy helyre, összezúzni,
komposztálni. A következő évtől a községek kötelesek ezt a rendszert bevezetni.
Már dolgozunk is egy újabb pályázaton, egy úgynevezett begyűjtő, ekoudvar
kialakításán. A községnek erre nemcsak a megfelelő területe van meg, hanem az
ezt szolgáló épülete is. Ezt szeretnénk a Csilizköz részvénytársaságtól
megvásárolni. Itt akarjuk kialakítani a komposztálót és pályázaton keresztül
pénzt szerezni a szükséges gépek megvásárolásához.
– Vannak munkanélküliek egy ilyen fejlődő faluban?
– Sajnos, igen. A legtöbben szeretnének dolgozni, de mégsem tudnak
elhelyezkedni. Azonban vannak olyanok is, akik egyáltalán nem akarnak munkába
állni. Aki szeretne magasabb szociális segélyt kapni, annak kérvényeznie kell,
hogy részt vehessen a munkanélküliek számára kiírt programban. Havonta
kötelezően 16 órát kell ledolgozni a falu számára. De először a legfontosabb a
munkanélkülit azzal az érvvel megnyerni, hogy a közösségért munkálkodik.
– Hogyan szeretné látni a faluját pár év elteltével?
– A sikeres pályázatok hihetetlenül nagy fejlődést segíthetnek elő.
Amennyiben rendbe tudjuk tenni a kultúrát, a vallást és a sportot szolgáló
létesítményeket, az utakat és a járdákat, akkor elérjük azt, ami egy falu
küldetése, hogy a polgárok jól érezzék magukat. S ha ez így van, akkor az a
település fejlődik, és a fiatalok is itt maradnak.
Iski Ibolya