Igazgató úr, hogyan jellemezné mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk
ökonómiai színvonalát?
– Összehasonlítható a környező új uniós tagállamok közgazdasági szintjével.
Tükrözi a hazai fogyasztók vásárlóerejét, a piaci árak alakulását és a
támogatások hatását. Az ágazat 1990-től kezdve hosszú éveken át veszteséggel
gazdálkodott, míg végül 2001-ben nyereséget ért el. Azóta (2003-at kivéve)
nyereséges, persze üzemi szinten nagy a szóródás – a nyereséges vállalatok
mellett sok a veszteséges. A vállatok zöme nullától félmillióig terjedő évi
nyereséget mutat ki az utóbbi időben.
Mennyire hasonlítható össze a mi mezőgazdasági termelésünk termelékenysége
és költségessége az unió és a világ fejlett országaiéval?
– A termelési tényezők kihasználása (termelékenysége) a termőföld
kivételével magasabb, mint a legtöbb fejlett országban. A termelési egységre
jutó költség lényegesen alacsonyabb. Ez az élőmunka árának és a lényegesen
gyengébb eszközellátottságnak köszönhető. Tehát: sokkal kisebb tőkebefektetéssel
dolgozunk, mint a nyugati országok. Nálunk a termőföld ára és a haszonbér is
többszörösen alacsonyabb. Persze a kisebb forgótőke-befektetések (kevesebb
trágyázás, vegyszerezés, nemesített vetőmag stb.) azzal járnak, hogy
alacsonyabbak a hektárhozamok, kisebb a tejhozam és a súlygyarapodás, mint a
legtöbb nyugati országban. Az egy hektár termőterületre, illetve egy
tenyészállatra kiszámított termelékenységi mutatók alacsonyabbak, mint például
Ausztriában vagy Németországban, Hollandiáról már nem is szólva. Igaz, az
eredmények gyorsan változnak. Az átlagos tejhozam például már átlépte az évi
5000 literes határt. Az EU-tagság (az aránylag magas közvetlen kifizetéseknek
köszönhetően) minden bizonnyal lényegesen fellendíti majd a termelékenységet.
Milyen konkrét változásokat tesz lehetővé mezőgazdaságunk termelésében az
EU támogatási politikája?
– Lényegesen javulnak a termelés finanszírozási és beruházási feltételei.
Kezd átalakulni a termelési szerkezet, éspedig az olyan termékek javára, amelyek a közös piacon versenyképesek. A termelés területi megoszlása is változik. Úgy gondoljuk, hogy például a szarvasmarha inkább a füves területeken fog nevelkedni, a burgonyatermelés pedig leköltözik a termékenyebb szántókra, ahol az öntözés lehetősége is megvan. A gabonafélék és olajos magvak termesztése megtartja pozícióját, a napraforgótermelés talán még terjeszkedni is fog.
Milyen kilátásaink lehetnek a támogatások dolgában, amikor az unióban
nyíltan beszélnek a sok pénzt felemésztő mezőgazdasági dotációk
tarthatatlanságáról?
– Majdnem bizonyosra vehető, hogy belátható időn belül nem csökken a
mezőgazdaság támogatása az EU-ban. Változnak a formák, tehát a termékhez kötött
kifizetéseket felváltják a területarányos támogatások, az ártámogatások helyett
inkább a gazdák összjövedelmét dotálják majd, de a támogatások szintje
lényegesen nem változik.
A pénzen kívül mi fokozhatja még mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk
versenyképességét?
– Főleg a tudás, a szakértelem és a tisztességes munka. Hozzáértő, a
szakmájukban bízó emberek munkájára van szükség. És gondoljunk arra is, hogy
megtermelni a búzát, húst, tejet vagy más élelmiszert sokkal könnyebb, mint
eladni, tisztességes áron értékesíteni. Tehát nagyon fontos a marketing és még
inkább az, hogy létrejöjjenek azok a termelői egyesülések, amelyek erősebb
pozícióhoz juttatják a mezőgazdasági termelőket a feldolgozóiparral és a
kereskedőkkel szemben. Az élelmiszeriparban első a minőség, a márka
megalapozása, és a termelékenység emelése. Gondolom, a jövőben nem annyira a
tömegesen előállított termékekben kell keresnünk piaci versenyképességünket,
hanem a magasabb hozzáadott értékkel bíró speciális, pl. tájjellegű termékekben.
Perspektívájuk van például az úgynevezett funkcionális táplálékoknak (különböző
tápértékekkel dúsított termékek) és az organikus (biológiai) módon előállított
termékeknek.
Az erősödő nemzetközi verseny hogyan befolyásolhatja a hazai agráriumot a
lakosság szükségleteinek kielégítésében?
– A gyakorlatilag nyitott piac sok előnyt nyújt a fogyasztónak – nagyobb
választékot, jobb (néha rosszabb) minőséget és alacsonyabb árakat. Az árverseny
persze kiszoríthatja a hazai termelőket egyes termékpiacokról. Általánosságban
elmondható, hogy a hazai agrárium szerepe csökkenni fog a lakosság
élelmezésében.
Miben marad el a mi mezőgazdaságunk az EU fejlett országainak
agráriumától?
– Ha lemaradásról egyáltalán beszélhetünk, akkor azt csak a távolabbi
múltban fennállt lényeges értékkülönbségeknek tulajdoníthatjuk. Kevesebb
befektetéssel csak kisebb hozamot lehet elérni. Ezért maradtunk le a technológia
korszerűsítésében, ezért dolgozunk elavult gépekkel. Az új gazdasági és
támogatási viszonyok hatására mindez majd gyorsan megváltozik. Ugyanakkor vannak
előnyeink is. Lényeges például a gazdasági struktúra, a termelési egységek
nagysága. A nagyobbakban az alapeszközök jobban kihasználhatók, a műszaki
fejlődés vívmányai nagyobb hatékonysággal hasznosíthatók, mint a kisebb
gazdaságokban.
A mi farmereink, szövetkezeti tagjaink sokat panaszkodnak a gazdálkodás
nehézségei miatt. Mit tanácsolna nekik, mi lehetne a segítségükre?
– Kevesebbet panaszkodni, inkább jobban körülnézni, hogyan kihasználni a
kínálkozó lehetőségeket. Újabb vállalkozásokba kezdeni, felmérni, milyen
szolgáltatásokra van szükség a falvakban, vidéken, új piacokra találni. Az
unióbeli viszonyok lényegesen javítanak a termelői infrastruktúrán. Megváltozik
a hitelkínálat, a termelési eszközök piacán kialakuló nagyobb verseny kedvezőbb
helyzetbe hozza a vásárlókat. Amikor majd rendesen beindul az intervenciós
felvásárlási rendszer, az értékesítés terén is kevesebb ok lesz panaszra. Ha
körülnézünk Európában, az árakra mindig és mindenhol panaszkodnak.
A külföldi tőke mit jelent most, és hogyan befolyásolhatja agráriumunkat a
jövőben?
– Ha az agrárium alatt csak a mezőgazdaságot értjük, a külföldi tőke a
jövőben sem változtat rajta sokat. Megtörténhet, hogy külföldi gazdák megvesznek
egy-két tetszetős birtokot, és néhány mintagazdaságot létesítenek. Ennek az lesz
az előnye, hogy példaképül szolgálnak majd agrárvállalkozóink számára. Ha az
agráriumba beleszámítjuk az élelmiszeripart is, akkor a hatás lényegesen
szélesebb körű. A külföldi tőke bevonhatja a hazai üzemeket a nemzetközi és
globális munkamegosztásba, s alárendelheti őket a nemzetek fölötti társaságok
érdekeinek. Ez lehet előnyös – új piaci lehetőségeket teremt, fellendíti az
érintett ágazatokat –, de fatális véghez is vezethet: egyszerűen nem lesz
szükség a termékeinkre, mert más térségekben alacsonyabb költséggel állíthatók
elő, tehát ott nagyobb profitot eredményeznek.
Dél-Szlovákiában is vannak területek, ahol már nem sikerágazat a
mezőgazdaság. Mi lehet a recesszió oka, és hogyan kilábalni belőle?
– Dél-Szlovákiában is akadnak nagy különbségek a természeti adottságokban,
az emberi tényező minőségében, az üzemi kultúrában, az emberek vállalkozó
kedvében, a népesség fejlődésében. Ebben lehet szerepe a támogatási rendszer
területi hatásának is. Többnyire konkrét esetekről érdemes beszélni.
Hogyan alakulhat a foglalkoztatás a mezőgazdaságban? A fölöslegessé váló
munkaerő, ha lesz, hol tud majd érvényesülni?
– A mezőgazdasági dolgozók aránya tizenöt év alatt 13 százalékról 4-5
százalékra csökkent. Abszolút számokban ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaságban
munkálkodók száma 1989-ben még 340 000 volt, napjainkban viszont a statisztika
kimutatása szerint megközelítőleg 115 000. Persze van más statisztika is, amely
csak a nagy (a 20 és több alkalmazottat foglalkoztató) gazdaságokat veszi
figyelembe. Ez azt mondja, csak 50 000 a mezőgazdaságban dolgozók száma. A
valóság valószínűleg más. Az utóbbi években rendkívül elterjedt az idénymunka,
és gyakori lett az illegális, nem bejelentett alkalmazás. Nem hinném azonban,
hogy a jövőben tovább folytatódna a mezőgazdasági dolgozók számának csökkenése.
Megközelítettük az EU átlagát, vagyis a 4%-ot.
Hogyan elérni a vidék fejlődését ott, ahol a mezőgazdaság hanyatlóban van?
– A mezőgazdaság már több évtizede nem a vidék legjelentősebb gazdasági
tényezője, nem a legnagyobb munkaadója. Ma a mezőgazdaságban dolgozók részaránya
a település népességétől és a régió jellegétől függően legfeljebb 10-20% körül
mozog. Ennek ellenére a mezőgazdaság nagyon fontos szerepet játszik a vidéki
települések boldogulásában. Gondoljunk csak arra, hogy sok községben nagyon
kevés, sőt nincs is vállalkozás a mezőgazdasági üzemen kívül. Számos
településnek tehát fontos támasza a mezőgazdaság. Lehet, kisebb mértékben, mint
a múltban, de ha munkahelyteremtésről van szó, rendszerint csak ennek az
ágazatnak van helyi viszonylatban tőkebefektetési lehetősége és szakmai
felkészültsége. Az EU strukturális alapjai finanszírozási lehetőségeket kínálnak
különféle fejlesztési programokhoz. Új munkahelyek teremtéséhez, a falu
infrastruktúrájának javításához, az egész település mint lakóhely és
vállalkozási térség vonzerejének növeléséhez.
Igazgató úr, köszönöm a válaszait.
SZABÓ GÉZA