Eva Maria Barki levele az osztrák államfőhöz Gašparovič ausztriai látogatása okán

A beneši dekrétumok az osztrákokat is érintik!

Eva Maria Barki ügyvédnő a kilencvenes évek végéig elsősorban az erdélyi autonómiatörekvések támogatójaként lépett föl. Az emberi jogi harcos titulust Barki a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján vitán felül kiérdemelte, hiszen részben az ő közvetítésével szerzett tudomást a magyar és a nemzetközi közvélemény Tőkés László temesvári kálváriájának részleteiről, de a főleg Erdélyből Ausztriába érkezett magyarok istápolásával is hírnevet szerzett. Bécsben látta meg a napvilágot, és annak ellenére magyarnak tartja magát, hogy magyar származású édesapját már egyévesen elvesztette. (mancs.hu) Eva Maria Barki május 9-én levelet intézett Ivan Gašparovič szlovák államfő látogatása okán az osztrák elnökhöz, Heinz Fischerhez. A következőkben a levél tartalmát ismertjük.

Tisztelt Államelnök Úr!
A május 4-i sajtótájékoztatóján beszámolt Ivan Gašparovič szlovák elnök látogatásának igen harmonikus lefolyásáról, akivel „olyan kérdéseket vitatott meg, melyek Szlovákia és Európa jövője szempontjából jelentősek”, és a következőket mondta: „Viccesen azt állapítottuk meg, hogy nagyítóval kell keresnünk olyan témákat, melyekben eltérő a véleményünk, mert minden fontos kérdésben egyetértünk.”
Ezen kérdések közé kétségtelenül hozzá tartoznak a beneši dekrétumok is, melyek Szlovákia magyar területén élő magyar lakossága számára mind a mai napig súlyos terhet jelentenek.
A szlovák államelnök csupán egyetlen nappal ausztriai látogatása előtt a Lidové Noviny cseh újságnak adott interjújában állást foglalt a beneši dekrétumok tekintetében és kategorikusan elutasította minden nyitott probléma megoldását, de még a bocsánatkérést is.
A beneši dekrétumok Szlovákiában nem történelmi relikviák, hanem a naponta megélt valóság, mely több mint 600.000 magyart érint.
Egy nemzethez való tartozás miatti erőszakos kitelepítés, kényszermunka és kisajátítás megvalósítja a Népirtásegyezmény II. cikkelyében foglalt, el nem évülő tényállást.
Hogy egy osztrák államelnök ezeket az alapvető emberjogi kérdéseket pont a háború végének 60. évfordulójára való emlékezés napjaiban kerüli meg hallgatásával, sőt még egyetértését és azonosulását jelzi, érthetetlen és szégyenletes azért is, mért a beneši dekrétumok az osztrákokat Csehországgal szemben is érintik.
Pozsonytól Brassóig még mindig több mint 3.5 millió magyar jogi státusa megoldatlan. A jövőbeni konfliktusok elkerülése végett sürgős rendezés szükséges.
Az Európai Uniónak az a célkitűzése, miszerint meg kell teremteni „a szabadság, biztonság és jogok térségét”, Európának ezen a részén is érvényesnek kell lennie.
Tisztelt Államelnök Úr, az Ön magatartása nagy csalódás azon több millió magyar számára, akik a következő napokban Trianon tragédiájára fognak emlékezni, és akiknek tudomásul kell venniük, hogy nem elég, hogy az emberi jogaik és alapvető szabadságjogaik érvényesülését nem követelhetik még az Európai Unióban sem, hanem még szolidaritást, támogatást, és megértést sem várhatnak.
Legkésőbb az ENSZ II. Emberjogi Konferenciáján 1993-ban kiadott „Bécsi Nyilatkozat ” óta az emberi jogok egyetemes hatályúak, oszthatatlanok és ezáltal nem tekinthetők az egyes államok belügyének. Ez még inkább érvényes az Európai Uniónak tagjára. Aki a beneši dekrétumok érvényességét elismeri és nem tagadja, aki nem veszi figyelembe a népcsoportok jogait és a népek önrendelkezési jogát, az nem érti meg Európát mint értékközösséget.
Ausztriának meg kellene ragadnia a lehetőséget, hogy közvetítőként valamint az emberi jogokért való küzdelemben úttörőként szerzett tapasztalatait bevesse azzal a céllal, hogy ebben az érzékeny térségben Európa közepén biztosítva legyen a konfliktusmentes együttélés a szabadság, demokrácia és önrendelkezés alapján.
Tisztelt Államelnök Úr, kérem Önt, hogy ne zárkózzon el a határokon túl élő magyarok problémáitól.
Tisztelettel:

Dr. Eva Maria Barki