Szlovákiában is évről évre kevesebb gyermek születik, és bizony az édesanyáknak nem mindegy, milyen élménnyel térnek haza a kórházból. A modern, emberbarát kórházaktól még elég messze járunk, de azért sok helyütt már, lehetőségeikhez mérten, igyekeznek javítani a színvonalat. És nemcsak a fővárosban. Dunaszerdahelyen jó pár hónapja felújított, modern szülészet várja a kismamákat. Dr. Juraj Schwarcz szülész-nőgyógyász főorvos szerint lesz még bőven tennivaló, de az is nagy eredmény, hogy a mai ínséges időkben sikerült megvalósítani egy dédelgetett álmot.
– Megértettük az idő szavát, és úgy tapasztaltuk, szükség van arra, hogy továbblépjünk, modernizáljuk szülészetünket. Nem mi vagyunk ez elsők Szlovákiában, de mindenképpen az úttörők közé tartozunk. Nem titok az sem, hogy a kórházak között megindult a versengés a páciensért, s minél jobb minőséget kínálunk, annál inkább reménykedhetünk abban, hogy a gyermeket váró édesanyák minket választanak.
Két és fél éve merült fel először komolyan annak a lehetősége, hogy rekonstruálhatjuk szülészetünket és végre egy jó színvonalú, standard feletti szülészetet alakíthassunk ki. Szerencsére a kórház új igazgatója, dr. Horváth Zoltán mindenben támogatta törekvéseinket. Elég sokáig tartott maga a felújítás, de a végeredménnyel, azt hiszem, elégedettek lehetünk. S hogy mik az újdonságok? Kezdeném talán azzal, hogy különálló szülőhelyiségeket alakítottunk ki, ami biztosítja a kismama számára a kellő intimitást a nagy esemény során. Nyugodtan vele lehet a gyermek édesapja, esetleg más családtag is. Külön műtőhelyiségünk van, ahol csak a császármetszéseket végezzük.
A legnagyobb újdonság viszont az, hogy sikerült kialakítanunk egy standard
feletti kis részleget, ahol az alternatív szülési módokra is lehetőség van. A
lényeg, hogy a szülésre váró kismama nagyobb komfortot élvez, hiszen külön vécé,
zuhanyozó, kis konyha és szoba áll a rendelkezésére a vajúdás idejére.
Természetesen családtagjai is vele lehetnek a szobán. Választhat a klasszikus
szülés és az egyes alternatívák között, ami nálunk a vízben szülést, a
szülőszéken szülést jelenti, de gyakorlatilag olyan testhelyzetben hozhatja a
világra gyermekét, amilyen a számára a leginkább megfelel. Aki fájdalommentesen
akar szülni, az kérheti az epidurális érzéstelenítést.
Szlovákiában mi vagyunk a második olyan intézmény, ahol lehetőség van a vízben
szülésre. Vannak, akik csak a vajúdás idején relaxációra, a fájdalmak jobb
elviselésére használják ki a kellemes kádfürdőzést, mások egyenesen a vízbe
hozzák világra gyermeküket. Az érdeklődés fokozatosan emelkedik, más járásokból
is egyre többen választanak bennünket. Ez talán azt is jelzi, hogy elégedettek a
munkánkkal. A jövőben ezért bővíteni szeretnénk az alternatív szülési módokat,
amint lesz rá megfelelő anyagi keretünk.
Az átlagon felüli kényelem és az alternatív szülési módok, nem beszélve az
epidurális érzéstelenítésről anyagi áldozatot is követelnek a szülő nők
családjától. Mennyibe kerül önöknél a standard feletti ellátás?
– Ötezer koronába, ami a kórház kasszájába kerül, s tulajdonképpen szponzori
ajándéknak tekinthető. Fontosnak tartom azonban elmondani, hogy nemcsak az
osztály külalakja újult meg, hanem a személyzet hozzáállása is megváltozott az
édesanyákhoz. Továbbképeztük magunkat, és igyekszünk megfelelni az elvárásaiknak
olyan mértékben, amennyire lehet. Nekünk azonban ezután is elsőrendű feladatunk
az anya és magzata életének védelme.
A rooming in-t már régen bevezettük, vagyis az újszülöttek az édesanyjukkal egy
szobában vannak elhelyezve, ahol egyéni igényeik szerint szoptathatják őket a
kismamák, és megtanulhatják a gondoskodást róluk. Igyekszünk anya- és bababarát
kórházzá válni, engedni a régi, megszokott merevségből. A jövőben éppen ezért
szeretnék kialakítani két standard feletti gyermekágyas szobát, ahol a szülés
utáni időt tölthetik az anyukák a babáikkal és családtagjaikkal.
Milyen a jövendő édesanyák hozzáállása az epidurális érzéstelenítéshez?
– Tudjuk, hogy mindenkinek más a fájdalomküszöbe. Vannak nők, akik olyan
könnyen szülnek, hogy szinte észre sem veszik. Mások meg annyit szenvednek, hogy
egy életre trauma marad számukra a gyermekszülés. A fájdalom ma már nem kell,
hogy a szülés velejárója legyen. Elegáns módja a fájdalomcsillapításnak az
epidurális érzéstelenítés, mellyel Nyugat-Európában a nők 80 százaléka él.
Szlovákiában még nem ennyire elterjedt, sok nőben élnek bizonyos megalapozatlan
félelmek. Sokszor a nőgyógyászok sem tájékoztatják eléggé a nőket erről a
lehetőségről. Szerencsére a járásunkban rendelő nőgyógyászok zöme időben
felvilágosítja a pácienseket a fájdalommentes szülés lehetőségéről és
előnyeiről. Akik ily módon kívánnak szülni, azoknál még a terhesség idején
elvégezzük a szükséges vizsgálatokat, úgyhogy mire eljön az ideje a gyermek
világra jöttének, mi már felkészülten várjuk az anyukát. Egyébként nálunk az
epidurális érzéstelenítés 4000 koronába „kerül”.
Milyen az érdeklődés a papás szülések iránt? Hány apuka szeretne ott lenni
gyermeke világrajötténél?
– Örömmel mondhatjuk, hogy egyre több. A szülések több mint felénél már
jelen van az apuka, hogy lelki támaszt nyújtson a vajúdó kismamának élete,
helyesebben életük nagy pillanataiban. Úgy vettük észre, hogy sokat segít az
anyukáknak, ha mellettük vannak. Igyekszünk a jövendő szülőket már a terhesség
idején felkészíteni az eseményre. A dunaszerdahelyi Totyogók baba-mama klubbal
együttműködve szervezünk terhestornákat, szülést előkészítő tanfolyamokat.
Megnézhetik a szülőszobákat, megismerkedhetnek a személyzettel még a nagy
esemény előtt. Nem idegen helyre jönnek tehát, amikor elérkezik a nagy pillanat.
Itt még megemlíteném, hogy osztályunkon lehetőség van a köldökvér levételére is,
és elmondhatom, hogy elég sokan élnek vele. Úgy látszik, egyre többen
tudatosítják, milyen értékes kincsről van szó, mely egyszer talán még meg is
mentheti tulajdonosa vagy mások életét. A levétel 25 ezer koronába kerül. A vért
pedig a pozsonyi központban tárolják.
Úgy gondolom, hogy lehetőségeinkhez mérten igyekszünk helytállni, egyre jobb
körülményeket biztosítani a kismamáknak, és nem kell szégyenkeznünk. Megállni
azonban nem lehet, hiszen gépparkunk is elavult, folyton cserélni kell ezt-azt.
Legalább ennyire fontosnak tartjuk a hozzáállást, a család és emberbarátibb
kórházi osztályok kialakítását. Maradva csak a saját kaptafánknál: A szülés, egy
új ember világrajövetele, örömteli esemény. Miért nem osztozhatna akkor rajta a
család? Nem kellemesebb volna, ha saját szobájában, karjában a babájával
fogadhatná a kismama a látogatókat? Az üvegablakon keresztül nehéz intimitást
csempészni a gyermek megérkezésének örömébe.
Rózsaszín mintás ágynemű, műbőrkanapé és egy csodálatos, anyát és gyermekét
ábrázoló óriási festmény a falon. Ezek voltak az első dolgok, amelyek szemet
szúrtak az új, standard feletti vajúdószobában, ahová Lapos Éva főnővér kalauzol
bennünket. Semmi sem emlékeztet itt még arra, hogy kórházban járunk. Ez itt még
civil terület. Nem úgy, mint a szomszéd helyiség, ahol egy óriási kád
terpeszkedik. Itt nyerhetnek felüdülést a fájások idején a szülő anyukák, de ha
úgy gondolják, akár a kellemes meleg vízben világra is hozhatják gyermeküket.
Aki úgy gondolja, a fitlabdán is lazíthat, és különben is nyugodtan mozoghat,
ahogy neki jólesik.
Bekukkantunk a szomszédos kisebb helyiségekbe is, amelyekről nem nehéz
kitalálni, ezek a szülőszobák. Ottjártunkkor éppen csend és nyugalom honolt, no
meg steril tisztaság mindenütt. Éppen senki sem vajúdott. „De majd ha jön a
front, az eső…!” jegyezte meg viccesen kísérőnk. Sok-sok éves tapasztalata
mondatja ezt vele, hiszen esős napokon mindig több kisgyermek kívánkozik a
világra. Közben édesanyjuk és egy nővérke karjában megérkeznek a napokban
világra jött fiúikrek is a fotózásra. Most inkább már rájuk figyelünk. Olyan
egyformák, mint két tojás. Bár még csak pár naposak, mintha már tudnák, hogyan
kell profi módon viselkedni egy fotózáson. Persze nem csoda, ha nyugodtan tűrik
a fényképezőgép kattogását, amikor anyukájuk ölében lehetnek. Egy idő után mégis
nyugtalankodni kezdenek. Kiderül, üres a pocak. Nincs mese, szoptatni kell.
Elbúcsúzunk tehát az édesanyától, a személyzettől, és az újszülött osztályra
igyekszünk.
Simon a kétnapos babák tétovaságával keresi édesanyja mellét. Miután megleli,
egyhamar el sem engedi. Pedig még csak előtejet szívhat, igaz, az az igazán
értékes a baba számára.
– Érzem, hogy holnapra itt a tejbelövellés, feszülnek a melleim, és a hasam is
sokkal jobban fáj, mint az elsőnél, de ez a legkevesebb – meséli az édesanya,
Anikó, miközben boldogan simogatja a 3750 grammal és 53 centiméterrel született
kisfiút. Immár a másodikat. Az idősebbik testvér, a négyéves nagyfiú ezalatt
izgatottan várakozik a kórház folyosóján, hogy megpillanthassa végre az új
jövevényt. Még nem is tudja, hogy kistestvérétől ajándékot fog kapni… Az elején
nehezen fogadta el, hogy megszűnik egyeduralma a családban, de ahogy nőtt
anyukája pocakja, úgy igyekezett egyre többet segíteni, önállóvá válni.
– Eredetileg kádas és érzéstelenítéses szülést terveztünk, de az élet átírta a
forgatókönyvet. Simon, testvérével ellentétben, gyorsan, fél óra alatt jött a
világra, nem volt idő az előkészületekre. De a férjem mellettem volt végig, és ő
vágta el a köldökzsinórt. Bár láttam, hogy falfehér az arca, becsületesen
tartotta magát.
Miközben további „asszonyos” dolgokról beszélgetünk, Simon már a másik mellből
is papizott és elégedettnek látszik, lassan elalszik. Nem is zavarunk tovább,
hanem azt kívánva neki, hogy nagyra nőjön, elbúcsúzunk tőle és édesanyjától.
Brogyányi V. Júlia