Különös világ a barlangoké, és igazából csak azon kevesek ismerhetik, akik szívvel-lélekkel kutatják a föld alatti titkokat. A rimaszombati Gaál fivéreket már fiatalon olyannyira rabul ejtette a különös tudomány, hogy 1972-ben barlangászcsoportot alakítottak. Lajost, a fiatalabb Gaál fiút, a föld mélyének átfogóbb megismerése késztette arra, hogy geológusnak tanuljon. Amikor 1978-ban friss diplomával kilépett a Komenský Egyetem kapuján, már szakmailag felvértezve kutatta a sziklafolyosók rejtett titkait.
Gaál Lajos 1995-ig a regionális természetvédelem területén dolgozott, amikor egy frissen hozott törvény értelmében az ország valamennyi barlangját állami védettség alá helyezték. Mivel a természetvédelemben akkortájt kevés amatőr barlangász tevékenykedett, a környezetvédelmi minisztérium a rimaszombati geológusra bízta a barlangok ügyes-bajos dolgait.
A munka rengeteg időt és energiát igényelt: a veszélyeztetett üregek bejáratait berácsozták, hogy illetéktelenek ne jussanak be. A barlangok körül és azok vízgyűjtő területein védőövezetet alakítottak ki, hogy a résen beáramló víz ne váltson ki káros hatásokat a föld alatti járatokban és azok élővilágában. Az ország mintegy négyezer barlangja közül kiválasztották a legértékesebbeket, amelyeket a tárca később nemzeti természeti emlékké nyilvánított. Mielőtt azonban e negyvennégy legértékesebb barlangot megnevezték volna, Szlovákia számos föld alatti sziklajáratát hatalmas munkával feltérképezték. 2002-ben a környezetvédelmi minisztérium a barlangokat ráruházta a liptószentmiklósi székhelyű Szlovákiai Barlangok Igazgatóságára (Správa slovenských jaskýň), amely korábban a turisztikailag látogatható barlangokat irányította. A hivatalon belül pedig létrejött a barlangkezelési főosztály, amelynek vezetőjévé Gaál Lajost nevezték ki.
– A barlangászok önálló tudományt képviselnek, nem tartoznak az általánosságban ismert élő vagy élettelen természet kutatói közé. A turizmus megszervezése nem az én feladatom, de ha letörnek egy darabkát a barlang falából, azzal már én foglalkozom. A barlangászat gyönyörű tevékenység, de a legszebb az, amikor új sziklajáratot talál az ember. A föld felszínén kevés újat lehet még felfedezni, a legmagasabb csúcsokon is tucatnyian jártak már, a föld mélye azonban még mindig tartogat meglepetéseket. Ez a vonzó a mi munkánkban. Ma már nem lehet úgy barlangot felfedezni, hogy valaki megbotlik egy kőben és a tömb alatt egy üreg tátong. Manapság rengeteget kell csákányolni azért, hogy új sziklajáratra bukkanjunk. De ha sikerül, az élmény és a boldogság leírhatatlan – vallja a geológus.
Gaál Lajosnak kutatásai során mindez többször megadatott. Nevéhez fűződik a 319 méter hosszú Kopaszhegyi-barlang felfedezése, ő járt először a pogányvári Oszlopos barlangban, amely évekig Szlovákia leghosszabb (182 méter) álkarsztos járatának számított, de a Podbanište mellett és Ispánmező közelében lévő járatokat is ő fedezte fel.
– A kutatómunka a legszebb feladat, de túl az ötvenen az ember már kevesebbet bont a föld mélyén, és ritkábban csatangol a hideg vízben. Az ember idővel rájön, hogy már a feltárt barlangokban is hasonlóan szép lehet a tudományos kutatómunka. Gyönyörű a barlangok ásványi összetétele és változatos az állatvilága. Az utóbbit nálunk még kevesen kutatták, pedig sokszor van olyan értékes, mint a cseppkő és ugyanolyan védelemre szorul.
Két évvel ezelőtt bejelentés érkezett, hogy a Szilicei-jégbarlang
rovarvilágát műgyűjtők tizedelik. Éjjel-nappal figyelték a bejáratot, amíg
sikerült tetten érni a fosztogatókat. A csehországi rovargyűjtőket a bíróság 60
ezer korona pénzbírságra ítélte.
A mai napig nem sikerült elfogni azokat a barlangászokat, akik 2003-ban betörtek
a Brestovai és a Rozsutec alatti Kristálybarlangba. Egyelőre ismeretlenek azok a
behatolók is, akik az Ardói-barlangból elvitték a régészeti leleteket.
A tettesek még egy (vagy több) alkalommal visszatértek a helyszínre, de a
megerősített bejárati ajtón nem jutottak túl, álkulccsal próbálkoztak, amit
beletörtek a zárba.
Tavaly az Alacsony-Tátra északi oldalán, a Demänovai-völgyben amatőr barlangász sajátjaként üzemeltetett egy cseppkőbarlangot. Turistacsoportokat fogadott, belépőt szedett.
– Rendőrökkel és az Alacsony-tátrai Nemzeti Park őreivel közösen lepleztük le – mesélte Gaál Lajos. – Nagyon vigyázunk a természeti kincsekre : az Ochtinai-barlangban például kamerákat szereltünk fel, nagyobb létszámú csoport esetén két vezető kíséri a látogatókat, a barlangvezetők bírságoló blokkokkal rendelkeznek. Mindezekre előre figyelmeztetjük a turistákat. Szlovákiában összesen tizenöt barlang látogatható, ebből hármat, a bajmóci Várbarlangot, a Holt Denevérek barlangját az Alacsony-Tátrában és a várhosszúréti Buzgó-barlangot az igazgatóság bérbe adta. Roszszabb a helyzet a 4800 nem látogatható barlanggal. A bejáratokat azelőtt önkéntesek rácsozták be, de felfeszítették. Így jutottak be vagány barlangászok például az Ochtinai-aragonitbarlang mellett lévő „kapuszta tárókba“, ahol sok aragonitot tönkretettek. Az esetet bíróság vizsgálja. Sok munkát fektetünk a nevelésbe, az év végéig szeretnénk Domicán megnyitni egy információs-nevelő központot, ahol bemutatjuk a barlangokat.
A szakember azt is elmondta, hogy bár Domicát Aggtelektől még mindig rács választja el a föld alatt, jó az együttműködés a magyarokkal. Közös megfigyeléseket végeznek, kiadványokat jelentetnek meg...
A régiók szempontjából nem mellékes, milyen látnivalót kínál a táj, ezért a barlangok meghatározói lehetnek egy-egy térség idegenforgalmának. A Szlovákiai Barlangok Igazgatóságától évente rengetegen kérik az egyes térségek barlangjainak a megnyitását, ám többségben nemleges választ kapnak, mert az idevonatkozó törvények szerint nagyon sok követelménynek kell megfelelni. Az idén amatőr barlangászok nyitnak meg Eperjes mellett egy, a látogatók előtt eddig ismeretlen barlangot a turisták előtt. A geológus elképzelhetőnek tartja, hogy ezen kívül megnyílik még néhány „jelentéktelenebb“ sziklafolyosó is, amelyekben a szó legszorosabb értelmében nincs mit tönkretenni.
F. O.