Sokat beszélünk mostanában az esélyegyenlőségről, a tanuláshoz való egyenlő
hozzáférésről. A PISA nemzetközi mérés során a tanítási nyelven megadott
feladatok megoldása után a tanulók kérdőívet is kaptak, melyben családi
körülményeikről, tanulási szokásaikról, ambícióikról, iskolájukhoz fűződő
kapcsolatukról is nyilatkoztak. Kérdőívet töltött ki az iskola vezetője is,
amely alapján az iskola működési körülményeit, valamint a tanulók és pedagógusok
magatartását, mentalitását, morális hozzáállását vizsgálják különböző
viszonylatokban. Az ezekből levont következtetések is szerepeltek az OECD PISA
2003 nevű tanulmányt készítő munkacsoport hazai koordinátora, Mgr. Paulína
Koršňáková, PhD. rozsnyói előadásában.
A kérdőívek alapján vizsgálták a tanulók teljesítményének szociális, gazdasági
és kulturális hátterét. Összehasonlították a szülők iskolai végzettségét, a
család szociális helyzetét, kultúrához való viszonyát, a kulturális örökséget –
könyvek számát a családban, valamint az iskolai környezet jellemző mutatóit,
egyrészt magán az iskolán belül, másrészt az iskolák között is. Sok
egyenlőtlenséget találtak, amelyeket maga az iskola nem tud sem felismerni, sem
kiküszöbölni. Ilyen volt a különbség a fiúk és lányok teljesítménye között,
amiről már e feldolgozás első részében is volt szó. Szlovákiában ez a különbség
a második legnagyobb a részt vevő országok közül. Érdekes módon az egyes
szlovákiai régiókban eléggé eltért egymástól, tehát az okokat nem az
iskolarendszerben, hanem valahol mélyebben kell keresni. Általában a matematika
a fiúk sikeresebb területe (olyannyira, hogy az iskolai értékelés során
matematikából elégtelenre osztályozott fiúk teljesítménye jobb volt, mint az
elégséges osztályzatot kapó lányoké), míg az értő olvasásban a lányok voltak
sikeresebbek. Egyedül a zsolnai kerületben nem volt mérhető ez a különbség.
93 pont volt a legnagyobb különbség azoknak a tanulóknak a teljesítménye
között, akiknek a szülei a legmagasabb, illetve legalacsonyabb iskolai
végzettséggel rendelkeztek. Szlovákiában ez a különbség 87 pont, így Belgiummal,
Németországgal, Magyarországgal és Luxemburggal együtt Szlovákia azon országok
között helyezkedett el, ahol a legnagyobb különbségek mutatkoztak a tanulók
teljesítményében a szülők végzettsége szerint. Az említett öt országban azonban
a legmagasabb végzettségű szülők gyermekeinek eredménye a 2003-ban
legeredményesebb Finnország tanulóinak csupán az átlagos teljesítményét érte el.
Szlovákiában élesen eltérő az öt különböző iskolatípusban tanuló gyermekek
szüleinek iskolai végzettsége. Jelentős különbség mutatkozik például az
alapiskolában és a nyolcéves gimnáziumokban tanuló 15 éves gyermekek szüleinek
végzettsége között.
A tanuló szociális-
gazdasági háttere
A felmérésben legsikeresebb országokban, mint Finnország, Kanada, Japán, Hong
Kong - Kína, a szociális-gazdasági háttér alig volt hatással a teljesítményekre.
Szlovákia Belgiummal, Magyarországgal, Németországgal és az USA-val együtt azon
országok között van, ahol ez a háttér leginkább befolyásolja a tanulók
teljesítményét. Ez azt jelenti, hogy iskolarendszerünk nem biztosítja eléggé az
esélyegyenlőséget a művelődésben. Régiók szerinti megoszlásban a trencséni az
egyetlen olyan kerület, ahol a teljesítmények az OECD-átlag fölött vannak, míg a
szociális-gazdasági háttér befolyása ott átlagon aluli. Az OECD-átlagot a
nagyszombati, pozsonyi és zsolnai kerület közelíti meg leginkább.
Nálunk a különböző típusú iskolába járó 15 évesek szociális, gazdasági és
kulturális háttere nagyon eltérő. Ebből a szempontból kimondottan hátrányos
helyzetben vannak a szaktanintézetekben tanulók, viszont nagyon előnyös
helyzetben vannak a nyolcéves gimnáziumok tanulói. Megmutatkozott, hogy
iskolarendszerünk nem egyenlíti ki ezeket a társadalmi különbségeket, hanem
végeredményben elkülöníti a tanulókat a szociális-gazdasági hátterük alapján.
Megvizsgálták a tanulók teljesítményét az egyéni háttér függvényében az egyes iskolákon belül és az iskolák egymáshoz viszonyított hátterének függvényében is. A felmérésben sikeres országok iskolái között alig van különbség az iskolák státusa között. (Az iskolák indexét az oda járó tanulók háttere alapján határozták meg.) Szlovákia Csehországgal, Magyarországgal, Németországgal és Belgiummal együtt itt is olyan országnak bizonyult, ahol a legnagyobb különbségek vannak az egyes iskolák státusa között. Két feltételezett, ugyanolyan egyéni háttérrel rendelkező tanuló közül az, aki, a „jobb” iskolába jár, akár 72 ponttal is jobb teljesítményt nyújthat, mint a másik, a rosszabb indexű iskolában. Ha viszont mindkettő egy átlagos státusú iskolában tanulna, a teljesítményeikben mutatkozó különbség sokkal kisebb lenne. Szlovákia esetében legfeljebb 12 pont, és nem 87. Tehát nálunk nagyon sok múlik azon, melyik iskolába jár a tanuló, és ez a folyamat önmagát gerjeszti.
Szlovákiában a teljesítmények közötti jelentős különbségek annak is tulajdoníthatók, hogy nálunk a 15 évesek öt különböző iskolatípus között oszlanak meg. Egyesek még alapiskolában tanulnak, mások már különböző típusú középiskolákban. A korai differenciálás nincs jó hatással a gyermekekre. Az ingerszegény környezetből jövők fejlődését megrövidíti a jobb háttérrel rendelkezők hiánya a tanulócsoportban, az utóbbiakat pedig nem vezeti az együttműködés kialakítása és a képességek különböző szintjének észlelése felé. Ezért a tanulmány szerzői az iskolarendszer olyan változtatását javasolják, amelyben a lehető leghosszabb ideig tart az általános képzés. Nem tanácsos a 10 éves gyermekek különválasztása nyolcéves gimnáziumokba, e helyett minden iskolában a tehetséges tanulók fejlesztésére szolgáló programokat tanácsolnak bevezetni. Megállapították, hogy a szelekció csökkenti az esélyegyenlőséget, s végső soron csökkenti az iskolarendszer, mint egész, eredményességét is. Az oktatáspolitikának ki kellene küszöbölnie a szociális, gazdasági és kulturális háttérben mutatkozó különbségeket, és az ún. inkluzív stratégia elve alapján be kellene vonni a fő oktatási csoportokba a hátrányos helyzetű gyermekeket.
A szociális, gazdasági és kulturális háttér hatását tanítási nyelvre
kivetítve a magyar tannyelvű iskolák a szlovákiai átlagnál effektívebbeknek
mutatkoznak, azaz nagyobb esélyegyenlőséget biztosítanak tanulóiknak az országos
átlaghoz képest. Ezt az előadó kiváló eredménynek minősítette. Eltérések vannak
a különböző tanítási nyelvű iskolába járó tanulók és az ott tanító pedagógusok
mentalitásában is. Az iskolavezetők által kitöltött kérdőívek alapján azt
látjuk, hogy a magyar iskolák vezetői sokkal jobbnak minősítették mind tanulóik,
mind pedagógusaik magatartását, mint a szlovák iskolák vezetői. A pedagógusok
moráljának értékelésében a magyar iskolák az OECD-átlag szintjén vannak, míg a
szlovák iskolákban láthatóan alatta. Ez nagy többlet a magyar tannyelvű iskolák
számára.
Nagyon érdekes és kivételes eredmény mutatható föl a tanulók kérdőívei alapján.
Egyedül a tanítási nyelv szerinti megoszlásban jött elő egy olyan tanulócsoport,
amelynek tagjai lojálisak az iskolájukhoz. Ragaszkodnak hozzá, oda tartozónak
érzik magukat, és erre a magyar iskolák büszkék lehetnek – mondta az előadó. A
szlovák tannyelvű iskolákban ezen a téren is egészen más a helyzet.
Egy további elgondolkodtató eredmény az alapján született, hogyan értékelték az egyes szinteken teljesítő tanulók saját esélyeiket majdani elérhető iskolai végzettségük tekintetében. Ha ezeket a válaszokat a tanítási nyelv szerint vizsgáljuk, szintén eltérő eredményeket kapunk. Hasonlítsuk össze azoknak a diákoknak a teljesítményét, akik úgy gondolták, hogy ők csupán az alapiskolát fogják befejezni, azokéval, akik úgy gondolták, hogy a gimnázium elvégzéséig jutnak el. Azt látjuk, hogy a tehetséges tanulók önbizalmát a magyar iskolákban sokkal jobban kell támogatni. Lehet, hogy kevésbé ösztönző környezetben élnek, de ész, tehetség tekintetében alkalmasak a továbbtanulásra. Tudjuk, hogy a tanulás összefüggésben van bizonyos társadalmi státussal, és általában segít az előrelépésben. A magyar tannyelvű iskoláknak itt még vannak tartalékaik.
A tanulmány készítői összehasonlították az egyes országokban nyújtott
teljesítményeket az oktatásra fordított kiadásokkal is. Ez alapján vannak olyan
országok, ahol az iskolarendszer jobb eredményeket ér el, mint az várható volna
a finanszírozás alapján, míg más országokban a várhatónál rosszabbat értek el.
A szlovákiai átlag ilyen szempontból a „vonal fölött” van, ami azt jelenti, hogy
a hazai közoktatás a finanszírozásához képest várakozáson felüli eredményt mutat
föl. Ha összehasonlítjuk az OECD-tagországok tanügyre fordított kiadásait egy
tanulóra átszámítva, az ifjú generáció oktatására való ráfordítást illetően a
„legtakarékosabb” Szlovákia és Mexikó. Ehhez képest – Mexikóhoz viszonyítva –
oktatási rendszerünk kivételes eredményeket produkál – állapítja meg végezetül
az Állami Pedagógiai Intézet tanulmánya. Dr. Paulína Koršňáková szerint ez azt
igazolja, hogy a művelődés nem csak pénzkérdés, hanem eszme, és benne
kulcspozíciója a pedagógusnak van. A kérdés csak az, mennyire méltányolja ezt a
társadalom.
Feldolgozta:
Lovász Gabriella