Egy hozzátartozóm legalább 15 évig küszködött napallergiával. Amelyik testrésze kilátszott a ruházatból, mind csupa kiütés volt! S mintha ez nem lett volna elég, néhány nap múlva hatalmas piros foltokká folytak szét. Az orvosok minden tőlük telhetőt kipróbáltak, de huzamosabb ideig semmilyen krém, spray, gyógyszer sem használt. Mert alig múltak el, kezdődött minden elölről. Még télen, síelések alkalmával is! Már a beborult égbolttól is félt! Hisz a felhők nem akadályozzák meg az UV-sugarak áthatolását. Orvosai tanácsára munkahelyet változtatott. De a nyarak nagy részét azután is különböző kórházak bőrosztályain töltötte. Eredménytelenül!
Üzletember lévén azonban, mindenáron ki akart szabadulni a Nap fogságából! Hiszen utaznia kellett, üzleti tárgyalásokon részt vennie. És nem lehetett az idők végtelenségéig, a Nap sugárzásától félve, talpig beöltözve járni. Mert az emberi tűrőképesség véges! S ha elfogy a türelem, lázadás lép a helyébe. Mégpedig olyan hatalmas, ami már törvényszerűen minőségi változásokat eredményez!
A sokadik nyár kellős közepén úgy döntött – ELÉG VOLT! Igenis feltűri az inge ujját, végre rövidnadrágra váltja az örökös hosszút! Szögre akasztja a szalmakalapját, a fehér kesztyűjét pedig – ami nélkül soha nem vezethetett autót – örökre száműzi! A stresszhelyzeteket megpróbálja lehető legnagyobb ívben elkerülni! S hogy félt-e a méreganyagoktól, amelyek a nap hatására felhalmozódhatnak a vérében? (Merthogy az orvosok szerint ez akár halált is okozhat.) Akkor már semmitől sem félt! Olyan óriási akarat tombolt benne a gyógyulásért, ami sokkal erősebb volt az addigi összes félelmeinél!
S hogy mit művelt vele ezek után a Nap? Hihetetlennek tűnhet, de lassanként új életet adott neki! A kiütések egyre ritkábban jelentkeztek, végül 1–2 év után teljesen visszahúzódtak! Megértette, hogy a Nap fogságából csak úgy törhet ki, ha hiszi, hogy minden nap egy kicsit jobban magához szelídítheti azt! A kutyaharapást a szőrével gyógyította – a napallergiát az addig ártó napsugarakkal! Szépen, lassan! Akarattal telve!
Apámnak lett igaza! Ő biológus volt, és kitartóan hirdette, hogy a Nap nem árthat embernek, hisz az maga lételem. Betegségek gyógyítója is. Minden, mi él, a Napnak is köszönheti a létét! Nélküle kihűlne a Föld, megsemmisülne az élet.
10 év is eltelt azóta. Már rég rendszeresen jár a strandra, kaszál a napon. Végre lebarnulva sétálgathat a napsütésben, akár a többi ember. Már csak a régi, megkopott fényképek emlékeztetik a Nap fogságára, meg egy nemrég kezébe akadt szombréró. A lázadása nem volt hiábavaló! Hatalmas hitével magához szelídítette a Napot! Mert a hit az egyetlen, amit se legyőzni, se elvenni nem lehet!
Pallag Magda