Léván a városcentrumban egy üzletközpont alapjainak építésekor értékes régészeti leletekre bukkantak. Az ásatások vezetője, a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Archeológiai Intézetének munkatársa,
dr. Marián Samuel régész elmondta, hogy a már több mint két hónapja tartó leletmentés nem várt eredményeket hozott, melyek Léva eddig ismert történelmét teszik gazdagabbá.
Neolitikumi, tehát a csiszolt kőkorszakból származó, hatezer éves településre bukkantak. Az egyik déli tájolású sírban egy negyven év körüli nő maradványait tárták fel, akit az akkori szokásoknak megfelelően a bal oldalára fordítva, zsugorított helyzetben temettek el. A nő lábainál díszes agyagedényt helyeztek el. A bronzkor második szakaszából származó leletek is előkerültek, hamvasztás során használatos, két, egymásra helyezett kerámiaedény formájában. A legjelentősebb azonban a La Téne kori, tehát a kelta időkből, az időszámítás előtti harmadik század végéről és a második századból származó temetkezési hely feltárása. Már régóta feltételezték, hogy Léván létezett kelta település, hiszen a két háború közti időszakban találtak hetvenkettő ezüst és két arany kelta pénzérmét, melyeket a felfedezés helyéről lévai típusúaknak neveztek el.
„Már több mint harminc sírt feltártunk, s valószínűleg még néhány hátravan” – árulta el az ásatások vezetője. – „Olyan temetkezési helyről van szó, ahol az elhunytak hamvasztás után megmaradt maradványait, csontokat, ékszereket, díszeket, a sírgödör aljára helyezték. A kelta sírokat többnyire gazdagon látták el kerámiaedényeken kívül ékszerekkel, használati tárgyakkal, fegyverekkel. Találtunk két kardot és több lándzsát, de a legértékesebb egy bronzból készült férfi öv, melyhez hasonló csupán három vagy négy került elő Szlovákia területén. Hazánkban körülbelül húsz éve végeztek hasonlóan nagyszabású régészeti ásatásokat, mely során kelta sírokat tártak fel. Kutatásunk már nemcsak országos, hanem határon túli jelentőséggel is bír.”
Érdekes, hogy középkori leletekre ezen a feltáráson nem bukkantak, a régész szerint erre néhány száz méterrel arrébb lenne esély. A tizenkilencedik, illetve a huszadik századból viszont előkerült néhány tárgy. A lelőhely tulajdonképpen ideálisnak tekinthető, hiszen kétezerötszáz éve sem mezőgazdasági munkával, sem építkezésekkel nem bolygatták, s szinte hihetetlen, hogy a föld színe alatt már 35 cm-re kelta edényeket, női ékszereket, bronzból, vasból készült csatokat, használati tárgyakat, tűzcsiholót, késeket találtak.
A vastárgyakat laboratóriumban alapos konzerválásnak vetik alá, hisz a rozsdától könnyen szétesnének. A bronzból készült tárgyak viszont jó állapotban maradtak meg, viszont a hamvasztás során gyakran deformálódtak, megolvadtak. Minden edényből, a sírok aljából mintát vesznek, amelyeket paleobotanikus (ősnövénytani) analízisnek vetnek alá, s így megállapítják, milyen klíma, vegetáció volt jellemző abban az időszakban. A csontokat paleozoológusok (ősállattan-kutatók), antropológusok vizsgálják, hogy minél több információt nyerjenek a talált leletekből.
Az ásatás eredményeit, a leletek egy részével együtt a hamarosan felépülő üzletközpontban állítják ki, hogy a látogatók is megismerkedhessenek velük, ily módon is tudomást szerezve a legújabb történelmi kutatásokról. Szlovákiában ennek ugyan még nincs hagyománya, ellenben Európa nyugati országaiban már bevett szokásnak számít, hisz az emberek gyakrabban járnak üzletbe, mint múzeumba.
VALKÓ ILDIKÓ