Elért bennünket is az utóbbi években tájainkon terjedő „PISA-sokk”. Egy nemzetközi felmérés alapján azok az országok, amelyek eddig derekasan helytálltak mindenféle oktatási eredményeket mérő összehasonlításban, most hirtelen valahol a mezőny második felében vagy a végén kullogókként ismerhették föl magukat. Magyarország már az első körben szembesült a számára nem éppen kedvező eredményekkel, Szlovákia a második körben, 2003-ban vett részt először a mérésekben, s hasonlóan kedvezőtlen helyzetben találta magát. Az eredmények feldolgozása az Állami Pedagógiai Intézetben folyik. Az OECD PISA 2003 nevű tanulmányt készítő munkacsoport hazai koordinátora, Mgr. Paulína Koršňáková, PhD. vendégelőadója volt az idei rozsnyói pedagógustalálkozónak. Kérésünkre ehhez a feldolgozáshoz rendelkezésünkre bocsátotta az adatokat és diagramokat.
Az ausztrál kutatócsoport által kezdeményezett PISA (Programme for
International Students Assessment) 15 éves tanulók használható tudásának
megállapítására szolgál. Kezdetben három alapvető területre összpontosított: az
olvasás-szövegértés, a matematika és a természettudományok területére, 2003-tól
a mérést a problémamegoldó képességre is kiterjesztették. A hároméves
ciklusonként tervezett mérést első ízben 2000-ben végezték, ekkor a kiemelt
terület az olvasás-szövegértés volt, 2003-ban pedig a matematikán volt a
hangsúly, tekintve, hogy az utóbbi években jelentősen nőtt azon szakok ázsiója,
ahol matematikai gondolkodásra van szükség, s hiány van műszaki végzettségű
szakemberekből is. 2006-ban a természettudományos műveltség lesz kiemelt
területe a felmérésnek, minthogy a természettudományok tanítanak bennünket az
elénk tárt adatok valós értékelésére és összefoglaló ítéletek kimondására.
2009-ben visszatérnek az értő olvasás feltérképezéséhez, mint olyan fő
területhez, amely mindenféle tanulás alapjául szolgál.
A megoldandó feladatokat úgy állítják össze, hogy abban tükröződjön, hogyan
tudják a fiatalok valós körülmények között alkalmazni az iskolában szerzett
tudást, felismerik-e a problémát, és meg tudják-e fogalmazni értelmesen a
megoldást. A PISA nem méri, milyen mértékben sajátították el a tanulók a tanterv
által előírt tananyagot, és hogyan tudják reprodukálni azt. Ezért aztán némely
országban, köztük Magyarországon is, a korábbi típusú összehasonlító mérésekhez
képest meglepő eredmények születtek. A felmérésben közel negyedmillió tanuló
képviselte a programba bekapcsolódott 41 ország (nem csak OECD-tagországok)
körülbelül 23 millió iskolaköteles 15 éves tanulóját. Az 1. diagram a 2003-ban
elért eredményeket mutatja, a számok az elért pontokat jelentik.
Paulína Koršňáková elmondta, hogy a vizsgálat során reális képet akartak
kapni a szlovákiai helyzetről, ezért tanulmányuk elkészítéséhez pontosan annak
megfelelő mintát választottak, amilyen arányban nálunk az éppen 15 évesek
(1987-ben születettek) az egyes iskolatípusokban megtalálhatók. A minta
kiválasztásánál a régiók (kerületek) szerinti megoszlást, a tanítási nyelvet és
az iskola fenntartóját is szem előtt tartották. Szlovákiában 281 iskola 7346
tanulója volt részese a felmérésnek, a tanulók 93,23 %-a szlovák, 6,76 %-a
magyar tanítási nyelvű iskolába jár. A tanulók iskolatípusonkénti megoszlását a
2. sz. diagram mutatja. A magyar tannyelvű iskolák különböző típusaiban mért
eredményeket a 3. diagramon hasonlíthatjuk össze.
A matematikai „írástudás”
A matematika-eredményeket tekintve Szlovákia pontosan a mezőny közepén, éppen az OECD-átlag alatt helyezkedik el (20.), öt hellyel Csehország, és közvetlenül Ausztria mögött, megelőzve a 26. helyen lévő Magyarországot. Az értékelésben a matematikai „írástudásnak” hat szintjét különböztették meg, Szlovákia átlagosan a hármas szintet éri el.
A felmérésben szereplő feladatok 93 %-a teljesen összhangban volt a nálunk érvényben lévő tantervekkel. A gondot az jelenti, hogy nem helyezünk megfelelő súlyt a tanultak alkalmazására. Tanulóink 20 százaléka az alatt a szint alatt van, ahol ugyan még tud számolni, de nem tudja mindig, mit számított ki. A 9 matematikai szakterület közül a tér és forma, azaz a geometria témakörében szignifikánsan az OECD-átlag fölött, míg a valószínűség-számítás területén annak jóval alatta maradt tanulóink teljesítménye. Azokban a témakörökben, amelyekre tanterveink nagy súlyt helyeznek, a szlovákiai tanulók átlagon felüli teljesítményt nyújtottak. Nehezebben boldogultak azokkal a feladatokkal, amelyekben az információkat grafikonról kellett kiolvasni, vagy valamilyen következtetés alapján közvetve lehetett hozzájuk eljutni. A régiók szerinti megoszlásban OECD-átlag fölötti eredményt ért el a trencséni, pozsonyi, zsolnai, és közvetlenül fölötte van a nagyszombati kerület is. A leggyengébb eredményt a besztercebányai kerületben mérték.
A részt vevő 41 ország közül 11-ben lényegesen jobb eredményt értek el matematikában a fiúk a lányoknál. Ide tartozik Szlovákia is. Három országban a lányok teljesítménye volt mérhetően jobb. Figyelemre méltó, hogy Szlovákiában mutatkozott a második legnagyobb különbség a fiúk és a lányok teljesítménye között, 19 pont a fiúk javára. Ennél nagyobb különbség (23 pont) a két nem teljesítménye között csak Koreában volt. Ez összhangban van azzal a kérdőívekben adott válasszal, miszerint nálunk a fiúk a lányoknál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a matematikának saját jövőjük szempontjából, s a lányok kétszer annyian részesítik előnyben a memorizáló tanulást, mint a fiúk. Mind a fiúk, mind a lányok szívesebben végzik az adott mintafeladat szerinti begyakorlást. A válaszokból az is kiderült: tanulóink saját matematikai képességeikről átlagon felül meg vannak győződve.
Az értő olvasás terén a lányok általában mindenütt statisztikailag kimutathatóan magasabb teljesítményt nyújtottak a fiúknál. Az OECD-n belül mért átlagos teljesítmény a lányok esetében 511 pont, a fiúk esetében 477 pont volt. Olvasás-szövegértés területén Szlovákia tanulói sajnos messze az OECD-átlag alatt teljesítettek (31. hely, négy hellyel Magyarország mögött). A legfelső szintet teljesítők között a lányoké csupán fele az OECD- átlagnak, a fiúké alig harmada. Az EU-tagországok közül a leggyengébben szerepeltünk. Tanulóink negyedrésze ugyan tud olvasni, de ez nem segít neki, mert nem találja meg az olvasott szövegben a számára fontos információkat, így nem képes önállóan tanulni.
Szlovákia tanulói alatta maradtak az átlagnak a problémamegoldásban is (24. hely, Magyarország a 21-ik). Itt 3 szintet különböztettek meg, Szlovákia átlaga a leggyengébb 1-es szintet érte el. Még az ügyes tanulók is csődöt mondtak ott, ahol többféle forrásból kellett az információkat megszerezni, s itt is megmutatkozott, még a triviális feladatok megoldása során is, az értő, figyelmes olvasás hiánya. Míg matematikában például Magyarország rosszabbul teljesített, itt már elénk került, és ez összefüggésben van azzal, hogy az értő olvasás területén a magyarországiak jobban szerepeltek. Ugyanez a helyzet a természettudományok területén is, ahol a feladat megértéséhez, az információ megszerzéséhez sokkal többet kell olvasni, mint a tömören fogalmazott matematikai feladatoknál. Azonkívül táblázatokból, térképekről, vázlatokból, képekről kellett tudni adatokat kiolvasni, s ez már nehezebben ment. Bár sokat tanulnak nálunk a gyermekek természettudományokból, tudásuk formálisnak mutatkozott. Mind a matematikához, mind a természettudományokhoz iskoláinkban van megfelelő tantárgy. Sokkal rosszabbul sültek el azok a területek, ahol ilyen nincs. Ilyen a problémamegoldás is. Ahol a megoldás több lépésből állt, már nem tudtak továbblépni, s nem boldogultak azokkal a feladatokkal sem, ahol hibákat kellett keresniük.
A szlovákiai eredményeket tanítási nyelv szerint vizsgálva megállapíthatjuk, hogy statisztikailag kimutatható különbség nincs a magyar és a szlovák tannyelvű iskolák növendékeinek teljesítménye között egyik vizsgált területen sem. Ha a ponteredményeket nézzük, a szlovákiai magyar tannyelvű iskolák tanulóinak eredményei mind a négy vizsgált területen valahol a szlovák tannyelvű iskolák átlaga és a magyarországi átlag között vannak.
L. G.