Azok, akik 2003-ban mentek nyugdíjba, és nyugdíjkorhatáruk elérése után is dolgoztak, most sokkal kisebb nyugdíjt kapnak, mint azok, akik 2004-ben lettek nyugdíjasok. Ez a 2004 januárjában hatályba lépett Kaník-féle nyugdíjreform egyik, kinek szerencsés, kinek szerencsétlen következménye.
Az újítás fölöttébb kedvezőtlenül érintette azokat az egyetemi oktatókat, akiknek munkaviszonya a felsőoktatási törvény szerint annak az akadémiai évnek a végén szűnt meg, amelyben betöltötték 65. életévüket. Amennyiben nem mentek el nyugdíjba 60 éves korukban, hanem munkaviszonyuk addig tartott, ameddig a törvény azt lehetővé tette, 5 és fél évvel hoszszabb ideig dolgoztak. Fizették a biztosítási járulékot, de nyugdíjt nem kaptak. Ezzel a Szociális Biztosítónak közel félmillió koronát takarítottak meg. Miután az a pechük volt, hogy korábban születtek, és munkaviszonyuk 2003-ban szűnt meg, nyugdíjuk mintegy 60 százalékkal lett kisebb, mint azoké a kollégáiké, akik néhány hónappal fiatalabbak.
Még nagyobb a különbség azoknak az egyetemi tanároknak az esetében, akik 55
éves korukban mehettek volna nyugdíjba, de még 10 évig, azaz 65 éves korukig
oktattak. Ha 2003-ban lettek nyugdíjasok, nyugdíjuk 9 900 korona körül van, ám
ha 2004-ben mehettek volna nyugdíjba, járandóságuk 19 500 korona lenne.
Az az egyetemi tanárnő, aki a korhatár elérése után még 10 és fél évig
dolgozott, egyfelől fizette a nyugdíjbiztosítási díjat, másfelől – mivel nem
kapott nyugdíjat – kb. 800 ezer koronát takarított meg a Szociális Biztosítónak.
Ha 2003-ban lett 65 éves, és akkor ment nyugdíjba (mást nem is tehetett),
nyugdíja közel 100 százalékkal kisebb, mint valamivel fiatalabb kolléganőjéé,
aki hasonló előzmények után 2004-ben lett nyugdíjas.
Egy kassai egyetemi tanárnő 2002-ben ment nyugdíjba. Nyugdíja 9 900 korona.
Ha két évvel később, 2004-ben vált volna nyugdíjassá, nyugdíja 25 000 korona
lenne. Szerencsétlennek és megrövidítettnek érzi magát, hiszen még laboráns
kolléganői is, akiknek képzettsége jóval alacsonyabb színvonalú, de tavaly
mentek nyugdíjba, 4-5 ezer koronával kapnak többet, mint ő.
A reform ilyen módon diszkriminálta, azaz juttatta hátrányos helyzetbe
mindazokat, akik 2004 előtt mentek nyugdíjba, és a korhatár elérése után még
dolgoztak néhány évet a régi szabályok szerint. A későbbi valorizációk ezen
semmit sem változtattak.
A különbség a 2004 januárja előtt és után kiszámított nyugdíjak között még
nagyobb lesz 2007-től, amikor megszűnik az alacsony és a magas nyugdíjak
átmeneti korrigálása, és teljes egészében érvényesül az érdemszerűség. Eszerint
az első pillérből származó nyugdíj kiszámításához a biztosítóba befizetett egész
járulékot fogják alapul venni.
A közgazdászok egy része az első pillér mai rendszerét igazságtalannak és
tarthatatlannak mondja. Ezzel szemben a munkaügyi minisztérium éppen a mai
modellt tartja igazságosnak. Azt a tényt, hogy csupán a nyugdíjba vonulás
idejétől függően nagy különbségek keletkeztek a nyugdíjak között, a régi
biztosítási rendszer hibájának tartja, amely nem jutalmazta, hanem büntette azt,
aki többet dolgozott. Az új rendszerrel a minisztérium azt akarja elérni, hogy
az emberek önkéntesen maradjanak minél tovább a munkaerőpiac szereplői.
Új fejlemény, hogy a munkaügyi minisztérium mégis mérsékelni akarja a 2004
előtt és után megállapított nyugdíjak közötti nagy különbséget. A jelek szerint
a valorizáció eltérő mértékével szeretné ezt elérni.
Mostanság a nyugdíjak emelése az infláció és a gazdaságban elért átlagkereset
növekedésétől függ. Kaník miniszter úgy gondolja, hogy a magasabb nyugdíjak csak
az infláció mértékének megfelelően emelkednének, az alacsonyabbak pedig az
átlagkeresetek növekedése alapján is.
A kérdés most az, melyek azok a magasabb nyugdíjak, amelyek a határt jelentenék.
Kaník szerint elképzelhető, hogy a minisztérium az átlagkeresetet fogja
javasolni ilyen határnak (az országos átlagkereset tavaly 15 825 korona volt),
esetleg a régebbi legmagasabb nyugdíjt, amely 9 000 koronát tett ki.
A szociális ügyek parlamenti bizottságának tagjai, függetlenül attól, melyik
pártot képviselik, valamennyien szükségesnek tartják a nyugdíjak közötti nagy
különbségek csökkentését. „Nem lehet valaki teljesen más pénzügyi rezsimben csak
azért, mert egy nappal korábban ment nyugdíjba” – vélekedik Eva Černá, az ANO
képviselője. – „Elvégre az emberek nem tehetnek arról, hogy az illetékesek
milyen rendszert hoztak működésbe.”
Július Brocka, az említett parlamenti bizottság KDH-s elnöke ugyancsak járható
útnak tartja, hogy a magasabb nyugdíjak lassabban emelkedjenek, mint az
alacsonyak, de szerinte mindig fix összeggel és nem százalékos arányban.
A munkaügyi minisztérium ezt a javaslatot „egyenlősdis” megoldásnak tartja,
amely ellentétben áll a reform szellemével. Az eltérő valorizációt azonban a
tárca sem ellenzi, és úgy gondolja, már az idén is kivitelezhető lenne, ha a
Szociális Biztosító képes lesz felkészülni rá.
A kétféle valorizáción kívül valószínűleg fontolóra veszik a régebbi nyugdíjak módosítását is. Martin Danko, a munkaügyi minisztérium szóvivője lehetségesnek tartja, hogy a Szociális Biztosító újra kiszámítaná azoknak a régebbi (2004 előtti) nyugdíjasoknak a járandóságát, akik a nyugdíjkorhatár elérése után még dolgoztak. Lehetségesnek tartja azt is, hogy meghosszabbítják a legalacsonyabb és legmagasabb nyugdíjak átszámításának 2007-re kijelölt határidejét is. Eredetileg ezt az átmeneti időszakot a kormány hét évre tervezte, viszont a parlament lerövidítette háromra.
(SME-G)